Olvasom az aggódó hangú cikkeket arról, hogy milyen kegyetlenül rövid, alig egy éves határidőt adtak a záróvizsgázásra azoknak, akiknek már évek óta megvan az összes egyetemi vizsga, épp csak a záróvizsga hiányzik. És persze folyamatosan hosszabbítják a határidejét a kedvezményes nyelvtanfolyamra jelentkezésnek, nehogy emiatt vesszen el a diploma.

Rettentően szubjektív leszek, előrebocsátom. És nyugodtan lehet rám azt mondani, hogy egy érzéketlen gazember vagyok, és vannak nehéz egyedi helyzetek, amit én nem érthetek meg, satöbbi. Akkor is kimondom: nem gondolom, hogy az állandó könnyítés és határidőeltolás jó dolog lenne. Mindig kap mindenki egy vigaszágat, és erre jó sokan rá is játszanak, legyintenek a szabályokra, az előírásokra.

Jártam egyetemre. Néha úgy érzem, túl sokat is. Voltak évek, amikor két szakon voltam egyszerre, rengeteg vizsgával. És aztán egy időben készült két diplomamunkám, egymás után egy héttel volt két záróvizsgám, és még valamikor egy nyelvvizsgán is átcsúsztam. Nem voltam elit diák, de az egyetem annak a helye és ideje, amikor az ember teljesíti az előírt követelményeket aztán diplomát szerez.

Nem igazán értem, mitől olyan kevés egy év a záróvizsgázásra. Olyan újságíró siránkozik miatta, aki valószínűleg pont úgy 1-2 hetet készülgetett rá, mint annak idején én. Nem kell misztifikálni a dolgot: aki minden vizsgát letett, korrekt diplomamunkát készít, az azért nem pont itt fog elhasalni. De akinek az elmúlt mondjuk 5-6 év alatt nem volt kedve lediplomázni, és tök jól megvan a papír nélkül, azt nem tudom, miért az hatja meg, hogy 2016 vagy 2018 vagy 2035 lesz a legeslegvégső határidő? Akinek pedig romokban az élete, az egy év alatt nem tud eljutni a záróvizsgáig, de három év alatt feltétlenül? 

Nem örülök neki, hogy a felsőoktatás úgy néz ki, mint valami emelt szintű gimnázium. Megajánlott jegyekkel, minimális számú érdemi vizsgával. A fiatalok alig tudnak nyilvánosan megszólalni, nem tudják stresszhelyzetben megvédeni az álláspontjukat, hiszen soha nem szoktak hozzá az ilyesmihez- például a szóbeli vizsgákon. Könnyíthetjük az egészet a végtelenségig, sőt, eljuthatunk oda is, tulajdonképpen nem is kell az a záróvizsga, felesleges aktus, diplomát mindenkinek, aki korábban minden jegyet megszerzett! Aztán majd jön az, hogy a beiratkozás napján automatikusan kezébe nyomják a diplomát is a hallgatóknak. Ez is csak egy kis "könnyítés"...

Szóval értem én a siránkozást, értem én, mekkora kihívás az embernek 2-3-4-8-20 év alatt felkészülni egy záróvizsgára és megszerezni egy nyelvvizsgát- de a diploma lényege pont az, hogy az nem ajándék, az nem jár mindenkinek, hanem csak annak, aki tud és akar is tenni érte. 

A középiskola után én azon szerencsések közé tartoztam, akik egyetemre mehettünk. Volt akinek tanulmányi, volt, akinek családi okok miatt nem jött ez össze akkor. Ám sok év után kiderült, hogy akinek szüksége volt rá, főállás és család mellett is sikerült diplomát szerezni, a régi osztálytársam többségének van valamilyen felsőfokú végzettsége. (Félreértés ne essék: nem becsülöm le azt, akinek nincs, rengeteg nálam ezerszer sikeresebb, ügyesebb, szakmailag kimagasló ember van, akiknek jóval kevesebb papírja van.) Nem könnyítésekre, diplomamentésekre vártak, hanem nekiültek és megcsinálták. 

Azt gondolom, hogy aki olyan helyzetben van, hogy egy-egy apróságon múlik a diplomája, az ne a jogszabályt bújja, hanem a tankönyveket. Nem azt kell vitatni, miért pont annyi a végső határidő a diploma megszerzésére (egyébként nonszensz, hogy lehet ezeket össze-vissza tologatni, teljesen nyilvánvaló, hogy sok tudományterületen öt évvel ezelőtt nem az volt a tananyag, mint most), hanem arra kéne választ adni, eddig miért nem volt elég az eltelt sok év?

Tudom, vannak egyedi esetek és nehéz élethelyzetek. De abban is biztos vagyok, a többségnél nem erről szól a történet. És javaslom, mielőtt valaki a rendszer kritizálja, tegye fel magának a kérdést, hogy megtett-e minden tőle telhetőt azért, hogy ne kerüljön ebbe a helyzetbe? Ha a válasz igen, akkor joggal várhat segítséget, és ezt én is támogatni tudom. De ha nem, akkor viszont most épp itt az ideje, hogy egy kicsit nekifeszüljön a tanulásnak.