Szerénységre tanítja a kreativitására büszke nemzedéket pár 80 éves kisfilm.
Valószínűleg nem sokan pörögnek rá arra, hogy valaki reklámfilmet forgatott 1936-ban a Post Office Savings Bank számára. Az új-zélandi Len Lye (1901-1980) által rendezett Rainbow Dance láttán viszont leeshet az állunk: a színes, lendületes, kísérletező alkotáshoz hasonlóak évtizedekkel később jöttek divatba.
Miközben úgy érezzük, ma van a kreativitás aranykora, igazán szabadon nyúlhatunk minden témához a reklámiparban, valójában a messze túlnyomó többsége a reklámoknak közel sincs ennyire bátor, vagány. Szigorú keretek közé szorul a kreatívipar is, ennek minden hozadékával.
Pedig a keret határozza meg, meddig szárnyalhat a fantázia. Ha a harmincas években a roppant komoly Post Office Savings Bank keménykalapos vezérei nem engedték volna, az ehhez hasonló filmek meg sem születhetnek. Ehhez képest 1935-ben olyan technikával készített hangulatfilmet, amihez kamera sem kell, közvetlenül a celluloidra festett.
1937-ben pedig régi felvételek felhasználásával rakott össze egy vibráló hangulatú, postai szolgáltatásokról szóló filmet (nem is tudom, mi ez, hirdetés vagy tájékoztató anyag, vagy hangulatfilm?). Egy szó nem hangzik el bennük, az egész friss, mai szemmel nézve is.
Szóval le a kalappal az alkotó és persze a megrendelő előtt is, mert a brit királyi posta is kellően bátor volt az együttműködéshez. S ezek a filmecskék nyolc évtized távlatából is maradandóak. Hiába születik ma sokkal több reklámfilm, a nagy részük szavatossága a nyolc hetet se éri el...
(Flashbak)
