Tele vannak a csatornák olyan műsorokkal, amelyek főszereplői hétköznapinak tűnő emberek. Némelyiküket extrém helyzetbe hozzák, például olyan versenyekben, mint a Survivor, másoknak pedig az életébe pillanthatunk bele, például lakásátalakítós vagy házvásárlós tévéműsorokban.

A televíziózásban az az egyik fontos alapelv, hogy nem szeretik a túl nagy kockázatot. Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen komoly pénzek forognak kockán még az ismeretterjesztő-életmód témában utazó csatornák esetén is. Így aztán nem engedhető meg, hogy improvizálásra épüljön egy műsor, a mindenhol túlélő sztár nem fázhat meg a vadonban töltött éjszaka során, a raktárt vásárló szerencsevadászok nem maradhatnak mind nagy fogás nélkül, és így tovább.

Lássunk néhány tipikus trükköt! Bear Grylls műsora pár éve adott témát a tévénézőknek, miután kiderült, bizony a forgatási napok közti estéket nem a dzsungelben meg barlangokban tölti, hanem egy kényelmes szállodában. Ettől még a túlélési trükkök érdekesek lehettek volna, de nem kötötték a nézők orrára, hogy a műsor sztárja nem töltötte az idejét folyamatosan borzalmas körülmények közt.

A vágás ugyanis az egyik legjobb eszköz a tévések kezében. Nem egymás után következő történések felcserelésével egészen más sztorit rakhatnak össze, lerövidíthetik az időt, és így pörgősebb lehet a végeredmény. Például teljesen tipikus az átalakító műsorokban, vagy a lakások kipofozását bemutató programoknál, hogy azt sugallják, pár napot dolgoznak fel- a lakásátalakítások ehhez képest tervezéssel együtt több hétig is tarthatnak.

Miközben úgy tűnhet, az ilyen műsorok házigazdái végig ott vannak és folyamatosan tartják a kapcsolatot a hétköznapi főhősökkel, a sztárok igen gyakran csak egy fél órára ugranak be forgatni, és pár kulcsjelenetet vesznek fel. Amikor házat keresnek az amatőr szereplők, akkor szintén lényeges, hogy biztosra menjenek, így megesik, hogy a valóságban a házat már megvásárolt tulajdonosok a saját otthonukat is úgy járják be, mintha nézelődők lennének, és persze mit ad isten, a végén ezt a házat választják ki.

Nagyon fontos valamiféle izgalmat belevinni bizonyos műsorokba. Nemrég egy olyan esettel buktak meg, amikor a házakba beköltöző vadállatok befogását végző szakembernek kész forgatókönyveket írtak, kitalálták milyen állatra van szükség, azokat beszerezték, elhelyezték a házban. Ha az állat elpusztult vagy nem reagált jól, akkor lecserélték egy másikra, ha csak hím állatot tudtak szerezni az anyaszerepre, akkor azt használták fel. A nézők pedig hüledeztek, mi minden bukkanhat fel a padláson...

A raktárakban vagy magukra hagyott poggyászokban értéket keresők sem bukhatnak el, ezért el lehet rejteni valami izgalmasat, hogy legyen feszültség és diadal a műsorban. Nem engedhetik meg maguknak, hogy pár héten át csak olyan epizódok szülessenek, amikor senki nem talál semmit. Mint ahogy az se véletlen, hogy amint felbukkan egy különleges tárgy, mindig mindenki rögvest tud egy szakértőről, aki meg tudja mondani egy 16. századi angol pallos vagy egy retró csirkekeltető értékét.

Más műsorokban színészeket foglalkoztatnak, hogy biztosan tudhassák, felbukkan valaki, akivel összevesznek a főszereplők, vagy más szerepet kapnak adott epizódban. Mivel általában nem túl neves színészek kaphatók ilyen munkára, természetesen senki nem ismeri az arcukat, és az se baj, ha kicsit amatőr módon játszanak, ez pont beleillik a kitalált valóság világába.

Azon sem kell meglepődni, ha egy unszimpatikus, megosztó, sok beszédtémát szolgáltató szereplő nem tud kiesni egy heteken át tartó játékból, mert "valahogy" mindig bennmarad. A műsorkészítők tisztában vannak vele, hogy mire mennek egy fél tucat rendes, de unalmas emberrel, tehát ragaszkodnak azokhoz, akik miatt leülnek a tévé elé a nézők. Mint ahogy a tudásra épülő játékok világában is léteztek botrányok, amikor a népszerű szereplőknek előre elárulták a kérdéseket, így válhattak ünnepelt "bajnokká". Teljesen tipikus az is, hogy egy főzős vetélkedőben valójában nem a helyszínen tudják meg a versenyzők, mik a "titkos" alapanyagok, amelyekből rögtönözni kell, hanem sokkal korábban elárulják nekik. Így sem kis dolog valami jót kitalálni, de az illúzióhoz kell az, hogy úgy tűnjön, pár perc alatt találnak ki egy menüsort, amit gyorsan el tudnak készíteni és még finom is.

Alapvetően jellemző, hogy aki egy-egy ilyen műsorban felbukkan, valamiféle szerepet alakít. Nem mindenki olyan szélsőségesen hülye, rámenős vagy ravasz, mint ahogy az a műsorban feltűnik- szerkesztői instrukciókat követnek vagy a vágás során emelik ki az ezt hangsúlyozó dolgokat. Mint ahogy azt is a tévések választják ki, milyen öltözéket viseljenek, hogy nézzenek ki. Így fordulhat elő, hogy valakinek azt találják ki, tűsarkúban induljon hegyet mászni, amin mi, nézők, jól tudunk szörnyülködni.

Mert azt azért szögezzük le, mindez azért lett így kitalálva, mert nekünk a feszes, konfliktusokkal teli műsorok tetszenek általában. És persze gond nélkül elhisszük, amit látunk, az a valóság. Tulajdonképpen azért vernek át minket, mert mi ezt igényeljük. Sőt, jelentős részben nem is akkora titok, hogy a fordulatok előre meg vannak írva, structured vagy scripted reality néven ismerik a műfajt. Amint olyan műsorokra kapcsolnak át többen, ami nem így készül, akkor a producerek is váltani fognak. Ez a történet is rólunk szól, és ha nem tetszik, amit látunk, a kezünkben a döntés. Igazán nem mondhatjuk ennyi csatorna mellett, hogy nincs választásunk. Sőt, ki is kapcsolható az a tévé...

Elsőre valahogy nagy hírnek tűnt az, hogy az RTL egyik legismertebb arca a TV2-nél folytatja, aztán ahogy átgondolja az ember, nem látszik ez akkora durranásnak. Hiszen ez elsősorban üzlet, és ahol jobb lehetőségeket kap az ember, ott folytatja a karrierjét. Őszintén, melyikünk nem így döntene, ha hasonló munkáért mint amit most végez, a konkurenstől másfélszer annyi fizetést kapna?

Lehet persze jönni a hűséggel, hiszen Ördög Nóra abszolút az RTL-hez kötődött már több, mint egy évtizede, a csatorna rengeteg húzóműsorának volt arca, de ennek ebben a szférában nincs nagy jelentősége. Mindig voltak és vannak mozgások, és ki törődik ma már azzal, hogy Liptai Claudia annak idején az RTL-en bukkant fel mindenféle műsorokban? Most más csatornát erősít és kész, mint ahogy Friderikusz Sándor is mozgott ide-oda, Fábry átköltözött a közszolgálatira és így tovább. 

Nem is tudom, miért vagyunk olyan naivak, hiszen a Barátok köztre és az X-Faktorra termékként kell tekinteni, ami nem azért készül, mert akkora értéket képvisel, hanem azért, mert eladható. Pontosabban kérdés, ki is az eladható, a műsor, vagy a nézői? Régebben olvastam egy bölcsességet, ami így szól: "ha valamit ingyen kapsz, te vagy a termék". Szóval az ingyen tévézés ára az, hogy mi engedelmesen megnézzük a reklámokat is.

Azaz üzlet ez jobbról is, balról is. A TV2 rajongói mostantól nézhetik Ördög Nórát, és ezért egy fillérrel sem kell többet fizetniük, hiszen a jóságos tévécsatorna megfizeti helyettük az új sztárt- és aztán a megnövekedett nézőtábort jobb áron tudja értékesíteni a hirdetőknek. Mindenki jól jár, nem?

Kivéve persze az RTL-t. Ez az aprócska gond némileg belerondít a nagy üzletbe, mert ők nyilván nem szívesen engedik át a legnagyobb riválisnak az általuk befuttatott, és sok műsorban szereplő arcot. Nagyon meglepne, ha a szerződésében ne lennének mindenféle kitételek, de az is lehet, a TV2-nél ezzel is kalkuláltak. Sőt, biztos, ennek a kezelése is az Ördög-csomag része. Azt körülbelül biztosra veszem, hogy ősztől a hölgyet az új csatornán látjuk, és az is tuti, hogy jól fog keresni. Hogy milyen műsorokhoz adja a nevét, az egy másik tészta, de amíg ő a pénzénél van, és megfelelően végzi a munkáját, addig neki minden jó.

Végülis ez csak munka, mint akármelyik másik, ha kihívásról és önmegvalósításról szólna, nyilván senki nem kérne sztárgázsit és nem menne másik csatornához több pénzért. Ilyen formán azokat a nézőket sem teljesen értem, akik háborogtak a "hűtlenség" miatt, könyörgöm, ez csak szórakoztatóipar, ahol bizonyos emberek bevállalják a médiabohóc szerepét egy kis pénzért, más emberek pedig mindezt lelkesen nézik. És igen, van az a pénz, amiért Ördög Nóra is bogarakat eszik a dzsungelben. Azért valljuk be, nem egy olyan korszakos egyéniségről van szó, akit még évtizedek múlva is emlegetnek, akkor kell kaszálnia, amikor erre esélyt kap. "Életműve" pár műsor vezetéséből áll, hát izé, szép dolog ez, de tudjuk a helyén kezelni.

Plusz pikantériát az ad a történetnek, hogy az utóbbi hetek a reklámadó kapcsán arról szóltak a hazai médiában, hogy az RTL egyre nehezebb helyzetbe kerül a kormányzati döntések miatt. Nos, ez a tényező némileg árnyalhatja az átigazolás tisztán üzleti alapú logikáját párak szerint, olvastam olyan véleményt, hogy a TV2-nek most valahogy bőven van pénze, míg az RTL arcai közül páran tartanak attól, hogy a megcsappant forrásokkal rendelkező csatornánál megszorítások lesznek. Ilyen helyzetben a piaci értékkel bíró sztárok nyilván felmérik a keresletet, és ha jó ajánlatot kapnak, váltanak. Persze az csak névtelenül kommentelők hipotézise, hogy erről szólt Ördög Nóra esete is, és a részleteket úgysem fogják az orrunkra kötni. 

És valljuk be, az átlagnézőnek szinte mindegy is, mi van a háttérben és mekkora pénzek mozognak. Eddig is azért nézte a tévét, mert valóságshow-kon, sorozatokon és tehetségkutatókon akart szórakozni, ezután is megteheti ezt, maximum ez-az átrendeződik. Számít? Nem nagyon. Mindig is voltak efféle mozgások, mentek új helyre vagy tűntek el a süllyesztőben sztárok, és nyilván Ördög Nóra karrierje sem fog örökké tartani- 20 év múlva ez a mostani balhé jelentéktelen epizódnak sem fog számítani.

Mert ez egy ilyen üzlet, ne keressünk benne örök értéket. De szerencsére nem is kötelező a részesévé válni, akinek nem tetszik a kereskedelmi tévézés, kikapcsolhatja a készüléket vagy el is adhatja azt. A választás a folyamat legvégén -pénz ide vagy oda- a mienk.

Érdekes kis promófotókat készítettek annak idején ehhez az akkoriban roppant népszerű krimisorozathoz...

A Comedy Centralon mostanában éjféltől két amerikai sorozat megy. A The League és a Louie is jó kis anyag, és ami közös bennük, az a feliratozás.

Ezernyien hozzászóltak már ahhoz, hogy jó-e a szinkronizálás vagy sem. Szerintem ez sorozatfüggő, szinkronminőségfüggő, egyéni ízlés-függő, szóval nem fogok igazságot tenni. De azt kell mondjam, ez a két sorozat nekem nagyon működik így, feliratozással. Nyilván nem árt, hogy jelentős részét amúgy is érteném, de a Louie-hoz nagyon sokat ad a számomra, amikor a saját hangján hallhatom Louis C.K. standupjait.

A Monty Python volt talán az első, aminél mi, magyar nézők igazán szembesülhettünk azzal, hogy bármennyire jó a szinkron, azért az igazán színvonalas produkciónál az eredeti hang roppant ütős tud lenni, mert remek színészek vannak a filmekben. Ha megszoktuk az eredetit, szinte arculcsapással ér fel a magyar szinkron- a Waczak szálló remek példa erre. Semmi bajom Kerekes Józseffel, de John Cleese abban a szerepben bríllirozik, tehát ha a hangját lecseréljük, kicsit meg is csonkítjuk a karaktert.

Mániákus azért nem vagyok, kicsit megütődve nézem az eredetihang-mániákusok írásait, akik kis túlzással a szabad világ elleni aljas támadásként tekintenek minden szinkronra. Ez így nyilván marhaság, végülis szórakoztató tévéműsorokról, filmekről beszélünk, nem másról. Ki így szereti nézni, ki úgy.

A feliratozás nyilván jóval olcsóbb megoldás, mint a szinkron, és ha egy rétegműsorról van szó (Comedy Central éjfél után, Louis C.K. pont ilyen), akkor úgyse az tartja vissza a nézők tömegeit, hogy nem szikronnal adják. Sőt, pont ez lesz a megoldás arra, hogy több érdekes, különleges, jó sorozat is eljusson a magyar tévékbe, mert így megéri adni.

Aki szereti a jót, megbarátkozik a feliratokkal, és előbb-utóbb magával az angol nyelvvel is. Ez sem utolsó dolog ám! Jó érzés, amikor az ember váratlanul azt veszi észre, nem is olvassa a magyar szöveget, hanem érti Louie panaszait. Végül magára a magyar csatornákra sem lesz szükség, nézzük a jó műsorokat ott, ahol épp adják.

Azért a Comedy szerkesztői nyilván nem számolnak egyelőre azzal, hogy tömegek nézik majd eredetiben a most még csak náluk vetített műsorokat. Inkább csak egyfajta kísérlet lehet arra, működik-e ez megoldás, a merev magyar közönség elfogadja-e a feliratokat. Jelentem, a részemről tetszik ez így, jöhet még több más sorozat szinkron nélkül. Hadd lássuk pont időnként úgy a műsorokat, ahogy azt az alkotók megálmodták és létrehozták...

Igazi gyöngyszem az angolul tudók számára ez a sorozatepizód, amiben Walt Disney és az ő bájos animációi magyarázzák el egy szakember segítségével, mit érdemes tudnunk az atomenergiáról. Persze 1954-et írtak, amikor a film készült, így aztán bár dologgal lehetne kötekedni, de azzal nehéz vitatkozni, az atomenergia valóban olyan, hogy rossz céllal felhasználva iszonyúan pusztító, viszont ha ésszel alkalmazzuk, rengeteg energiát termel.

A baj éppen csak az, hogy így is erősen veszélyes. Persze egy efféle népszerűsítő-ismeretterjesztő filmecskében nehéz minden részletkérdésre kitérni, de a paksi bővítés kapcsán valamiféle fejtágító szükségessége most is felmerülhetne, hiszen az atomenergia békés célú felhasználása minden szempontból izgalmas téma. Azért ha lehet, ne a Disney-stúdió készítsen erről tündérkés rajzfilmet...