Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Oscar-díj: fehérek előnyben?

Afroamerikai művészek bojkottálják az idei Oscar-díj átadót, mert a színészek között kizárólag fehéreket jelöltek, és ez már második éve történik így. Sokak szerint az akadémia idősödő, konzervatív fehér tagságától nem is lehet másra számítani- ám mások úgy vélik, a művészet megítélése szubjektív, nem lehet kvótákkal kikényszeríteni változást. Díjazzák azt, ami jó, a készítők bőrszínétől illetve a témától függetlenül.

film

Némi gondot okoz az is, hogy az új bojkott meghirdetője Spike Lee rendező, aki azért nem egy egyszerű figura. Most Martin Luther King születésnapjára hivatkozva tette közzé bejegyzését, amiben vádolja az akadémiát, aztán ehhez csatlakozott Jada Pinkett Smith is, akinek férjét, Will Smith-t sem vették figyelembe a jelöltek között.

Abban van igazság, hogy szemmel láthatóan ritkaságszámba megy, ha afroamerikaiak (vagy ázsiai származásúak) jelölést kapnak bármilyen kategóriában, a díjaknak pedig szimbolikus jelentősége van. A kérdés az, az Oscar-díj valódi mérce, vagy azért egyfajta politika is van mögötte, mert bizonyos dolgok előtérbe hozását üzenetként lehet értékelni? Ha pusztán a művészi teljesítményről beszélünk, akkor csak az a kérdés, elfogult-e az akadémia. Ha igen, az nem jó. De ki és hogy ítéli ezt meg? Mi az a mindenki számára elfogadható mérce, ami tökéletes értékítéletet ad egy filmről? Mert szerintem ilyen nem létezik.

Még a filmművészet klasszikusainak is akad pár kritikusa. A sok évvel ezelőtti Oscar-gálákon díjakat besöprő filmek egy részét ma már nem tartják olyan nagy alkotásnak, mint annak idején- előfordul ez. 

És Spike Lee maga sem teljesen konzekvens. Tarantino filmjeivel például nincs kibékülve, már a Jackie Brown-t is utálta, mert túl sokat használták benne az "n-betűs szót", azaz négereztek ezerrel. A Django elszabadult azért nem szerette, mert az "spaghetti westernt csinált a rabszolgaságból", ami Lee szerint a népének volt a Holocaustja. És kategorikusan közölte, a filmet meg sem nézi- itt azért páran eltöprengtek, vajon mennyire jogos az a kritika, ami látatlanul mond ítéletet egy alkotásról. A film afroamerikai főszereplője, Jamie Foxx nyilvánosan dorongolta le őt ezért.

film

1997-ben pedig Lee azért kelt ki magából, mert az Oscar-gálán a dokumentumfilmek között az ő alkotásával szemben egy Holocaust-drámát díjaztak. Így fogalmazott: “I’d have rather been the New York Knicks in the fourth quarter, down 10 points, a minute left in the United Center, than have the odds we faced of winning the Oscar against the Holocaust film.” Azaz vélekedése szerint eleve esélytelen volt arra, hogy díjat nyerjen. (Csendben megjegyzem, ez azért jelzi, nem csak nálunk vannak viták annak kapcsán, milyen téma esélyesebb a filmes elismerésekre.)

Szóval nem mondhatni, hogy Spike Lee száját ne hagyták volna el vitatható kijelentések, de kisebbségi, afroamerikai filmrendezőként megengedhet magának olyat is a jelek szerint, amit más nem nagyon. Abból a szempontból jó ez, hogy vitát generálhat, még ha esetleg nincs is mindig igaza. Ha a vállukra emelték a hírességek Jennifer Lawrence-t, amiért azonos fizetést követelt a színésznőknek, akkor az is támogatható, hogy azonos elbírálás alá essenek az afroamerikai művészek. Nem vitás, Samuel L. Jackson, Idris Elba vagy Morgan Freeman éppen olyan remek színészek, mint fehér kollégáik.

Csak épp ki dönti el, hogy az elfogultság van mögötte, amikor csak fehérek vannak a jelöltek közt, vagy tényleg ők voltak a jobbak adott évben? Mert azért lássuk be, ez sincs kizárva. Az szerintem nem lenne jó, ha párhuzamos díjak születnének, az egyikben csak fehérek, a másikban csak afroamerikaiak lehetnének érdekeltek és így tovább. (Érdekesség, az már önmagában is egyfajta párhuzamosság, hogy külön értékelik a legjobb női és férfi alakításokat...)

De az is nagy kérdés, egyáltalán kell-e akkora jelentőséget tulajdonítani a díjaknak? Az Oscar részben jelkép, részben üzlet, és ahogy már utaltam rá, egyáltalán nem esik egybe azon filmek halmaza, amit ma a filmművészet legjobbjai között tartunk számon, és amik szobrot kaptak. Ha a showbusiness elemeként tekintünk rá (és alapvetően az), akkor bőven belefér, hogy gesztusokat tegyenek. És én szinte biztos vagyok benne, ez is lesz a folytatás. Nem Spike Lee miatt, hanem az akadémia jelenlegi elnökének felháborodása okán, aki változásokat sürgetett- és nem mellesleg afroamerikai. 

És ez különösebben nem fog fájni senkinek, hiszen aki igazán szereti a filmeket, az nem a szobrok miatt nézi azokat. A valódi szakmai elismerésre vágyók pedig vélhetően nem attól lesznek boldogok, hogy kapnak egy üzenetértékű jelölést a bőrszínűk vagy származásuk miatt. Az amerikai közvélemény viszont örül az egyenlősdinek, és ők azok, akik miatt üzlet a filmgyártás, szóval borítékolom, lesz itt megoldás, ami kielégíti a nézők, az alkotók és a szórakoztatóipar elvárásait is.

0 Tovább

Jöjjön már a Star Wars 7!

Nem a filmmel van bajom, a felhajtást unom. Nem kicsit, nagyon...

film reklám

Tudom, hogy teljesen tudatosan gerjesztik a hangulatot a Star Wars-sorozat új része körül. Tisztában vagyok vele, hogy most jó felüli erre a szekérre, nagyon okosakat lehet írni, amiben oldalakon át elemeznek egy fél perces előzetest, például. Vagy lehet más témákról okoskodni, mert miért ne- én is ezt teszem.

Csak most már jó lenne, ha végre a filmmel kapcsolatban lennének elemzések. Bár sok néző örömét el fogják rontani a fanyalgó/ujjongó kritikák, amiket ugyanúgy nem lehet majd elkerülni. Ez azért bosszant kicsit, mert én egyáltalán nem tervezem, hogy sorba álljak a jegyért. Azt sem tudom, moziba elmegyek-e. 

A jedi visszatérnél is rezgett kicsit a léc, de a Baljós árnyak óta marhára óvatos vagyok a lelkesedéssel. Az a film konkrétan ócska volt. Ha az embernek lettek is volna illúziói annak kapcsán, hogy Lucas tévedhetetlen-e, azok gyorsan szertefoszlottak a Jar Jarral súlyosbított epizód láttán. Én egy olyan filmkedvelő vagyok, akinek nem elég a ráragasztott sorozatcímke, én a filmeket azért szeretem, mert jók- ha jók. És igen, fiatalon én is nagyon szerettem az első trilógiát.

A nehezen elkerülhető cikkek és vélemények eleve előítéletessé tesznek majd az új filmmel, és még örülhetek, ha a címekben nem lesznek óriási spoilerek. Így a filmen esélyesen akkor sem fogok annyira jól szórakozni, ha egyszer majd megnézem. Nem baj, ez az én bajom, amiért nem szobrozok, hogy bejuthassak egy éjszakai vetítésre- túlélem.

De legalább a hetedik epizód lesz a téma. Reménykedem, nem lesz mindent elsöprő siker, hanem csak egy "átlagos" blockbuster, és nem fog mindenhonnan ömleni még több fellogózott termék. Elképzelésem nincs, hogy tényleg akkora Star Wars-mánia van-e itthon, hogy még pacalpörkölt-konzervből is duplája fogy ha rohamosztagossal díszítik, de bevallom, kicsit elkeserednék, ha emiatt vennének belőle többet.

film reklám

Akármi is van ugyanis a tejesdobozon meg a ropiszacskón, én nem szoktam ezeket megőrizni az utókornak. És szerintem más se. Az egész felhajtásnak ez a része elképesztően béna. Meglehetősen rossz képet festene a mi világunkról, ha Csubakkáék miatt fogynának jobban mindenféle tömegtermékek. Aztán az is lehet, naiv és buta vagyok, nem látok bele az üzletbe, ennyi. 

Azzal semmi bajom nincs, ha egy raklap pénzt keresnek a filmekkel, DVD-kiadásokkal, no meg a kézzelfoghatóbb dolgokkal: játékok, dísztárgyak, akármi. Ám hogy egy marketinges fantáziája addig terjed, hogy megvegye a jogot a figurák felhasználásához, mert ezzel szeretné időlegesen kiemelni totál átlagos termékét a többi között, szánalmas. Még akkor is az, ha eredményes, és ebből a véleményemből bizony nem engedek.

Amikor végre a film lesz a téma, és nem ezzel az előzetes felhajtással van mindenki elfoglalva, szép lassan eljön a lefutási ág, és előbb-utóbb eltűnnek a boltokból a Star Wars-chipsek. Vicces lesz majd akkortájt negyedáron megvenni az "exkluzív" termékeket. Vicces- és vészjósló! Mert azt jelzi, hogy múlik az idő, és hamarosan nekiállnak a nyolcadik epizódnak, ami hasonló mániát eredményez majd...

0 Tovább

Miki egér megálmodója

Walt Disney ma 114 éve született, ennek kapcsán emlékeznék meg Hollywood egyik leghíresebb alakjáról.

film

Disney tizenévesen már lapokba rajzolt, aztán az első világháború idején jelentkezett a hadseregbe, de túl fiatal volt a frontszolgálathoz. A húszas évektől kezdte építeni karrierjét, 1923-ban pedig elkezdett rajzfilmeket készíteni. Bátyjával alapította a Disney stúdiót, amiből a mai világcég lett.

Első ismert alkotásainak egy Alice nevű lány volt a főszereplője: vegyes technikával készült animációs filmek voltak ezek, amiben a kislányt különböző rajzolt figurák vettek körbe. Közel egy évszázad távlatából nézve is tetten érhető az alkotók fantáziája, szakmai tudása.

Amikor az Alice-filmek vesztettek a népszerűségből, kapóra jött egy producer, Charles Mintz megbízása: Disney és csapata alkotta meg Oswald, a szerencsés nyúl figuráját. A rajzfilm nagy siker lett, ám amikor Disney újra akarta tárgyalni a feltételeket, kiderült, gyakorlatilag közvetlen alkotótársán kívül az egész csapatát elcsábította Mintz, aki Oswaldot is megtartotta magának.

Disney-t viszont nem hagyta cserben a fantáziája, és a vonaton ülve új figurát skiccelt fel: ő lett Miki egér. Hűséges munkatársa, Ubbe Iwerks alakított rajta, hogy könnyebben animálható legyen, ám Disney maga adta az új figura hangját. Egy régi Disney-animátor szerint ugyan Iwerksnek köszönhető Mickey Mouse megjelenése, de Disney álmodta meg a személyiségét. Megjegyzendő, a nevet viszont Disney feleségétől kapott, mert az eredeti Mortimert az asszony nem tartotta jól csengőnek. A harmadik Miki egér rajzfilm volt az első, ami nem némafilmként készült, 1928 novemberében mutatták be, és óriási sikert aratott.

Disney a később különleges álmot kezdett dédelgetni: egész estés animációs filmet akart készíteni. Ezt az ötletet sokan megmosolyogták akkoriban, a család és az üzlettársak is le akarták beszélni, ám az idő Disney-t igazolta. Ő ráadásul nagyon komoly minőségi elvárásokat támasztott a filmmel szemben, így évek munkájával készülhetett el a Hófehérke és a hét törpe. Közben a stúdió a pénzből is kifogyott, ám amikor 1938-ban mozikba került a film, óriási sikert aratott, az év legtöbb bevételt hozó alkotása lett.

Természetesen ezek után már senki sem kételkedett abban, hogy van értelme mozifilm hosszúságú animációs filmeket készíteni, jött a Pinokkió, a Bambi, az Alice csodaországban és így tovább. Közben készültek a rövidebb rajzfilmek is, a közönség megismerte Donald kacsa, Plútó vagy Goofy figuráját, akiket mindmáig szeretnek az egész világon.

Miközben készültek a filmek, Disney újabb ötlettel állt elő: egy szórakoztató park, a Disneyland felépítése szerepelt a terveiben. 1955-ben nyílt meg az intézmény, ami a világ egyik legsikeresebb szórakoztatóipari vállalkozásává nőtte ki magát. Disney maga nem érhette meg minden elképzelése megvalósulását, mert az egész életében keményen dohányzó filmes 1966-ban alulmaradt a tüdőrákkal vívott harcban.

A Disney stúdió utóéletéről talán elég annyi, hogy pár éve a Star Wars univerzumot is szőröstül-bőröstül felvásárolták, már az ő égiszük alatt jön ki a milliók által várt folytatás a közeljövőben. Maga Walt Disney viszont vitatott személyiségnek számít, sokan mondanak sommás ítéletet rasszizmusáról, antiszemitizmusáról, nőgyűlöletéről, míg mások, így egykori munkatársai szerint messze nem igaz a sok vád, amivel illetik utólag. Akadnak, akik szerint azt se szabadna elfelejteni, milyen világban nőtt fel és milyen korszakban dolgozott Disney, akin több mint egy fél évszázad távlatából nem lehet számonkérni a ma általánosan elfogadott irányelvek betartását. 

film

Ez tipikusan olyan dolog, amiben mi, akik nem ismertük sem Disney-t, sem a korabeli Hollywoodot, úgyse tudunk ítélkezni. Ettől még tény, hogy Walt Disney munkássága nélkül ma egészen máshogy nézne ki a film világa. Bizonyára voltak hibái, tévedései, de hogy érdemei is bőven akadtak, vitathatatlan. Ezt még egy száraz tény is alátámasztja: soha, senki nem volt sikeresebb az Oscar-díj történetében! 59 jelölésből 22-t váltott díjra, és emellett kapott három külön szobrot is az akadémiától munkásságért...

0 Tovább

Veszett bukás

Olvasom, hogy Goda Krisztina legújabb filmje, a Veszettek csúnyán megbukott a mozikban, és elég sokan boncolgatják, mi az ok. Megszólalt már színész, rendező és producer is, nyilván van amiben igazuk van, egy fontos dolog viszont nem került szóba.

Egy milliárd forint sok pénz. Egyszer szóba került a rendező fizetése is, de szemérmesen nem árulták el, pontosan mennyi is az. Nem tudjuk azt sem, a színészek, a forgatókönyvíró, a stábtagok mennyit kerestek, hogy költötték el ezt a milliárdot. Egyébként szerintem, ha már jórészt közpénzből megy, akár nyilvánosságra is lehet hozni- végülis jó lenne, ki mennyit keres egy olyan filmmel, amire csak pár ezer ember vált jegyet.

De most ugorjunk át ezen az apróságon. Az indexen hosszú interjúban fejtegeti a rendező, miért is fontos és jó film a Veszettek. Azt gondolom, több helyen logikai hiba van az okfejtésében, az például inkább csak mókás mentegetőzés, hogy a magyar néző nem akar gondolkodni, a magyar néző vígjátékot akar, és így tovább. No meg a torrentezés! Azért engem rettentően meglepne, ha a Veszetteket tömegével töltenék le az emberek.

Nem volt ez a téma olyan jó vagy érdekes, az a marha nagy igazság. Sodródó fiatalok bőrfejűként bajba keverednek, hát ez aztán igazi társadalmi dráma- nagyon erős, nagyon jó feldolgozással lehetne ebből ütős film, de tömegeket az se mozgatna meg szerintem. Szerintem ez elég érdektelen sztori.

De van itt még egy nagyobb bökkenő. Goda Krisztina emlegeti az ő egymilliós nézőszámát, meg a forgatókönyvíró Divinyi Réka sikerfilmjeit. Hát nézzük csak, ott van az aránylag jópofa Csak szex és más semmi, az erősen futtatott, de nem maradandó Szabadság, szerelem, a Kaméleon szépen eltűnt a semmiben, a Veszettek pedig ugye megbukott. Divinyi Réka dolgozott például a Lorában- emlékszik arra valaki? 

Szóval lehet, hogy egy-egy szerencsés pillanatban egy aránylag korrekt filmmel sikerült jó nézőszámot elérni, de a fentiek egyike sem egy korszakos, markáns, maradnadó alkotás. Goda Krisztina és Divinyi Réka életműve jelen pillanatban csak egy-két rövidke bejegyzés lehetne a magyar filmművészet nagykönyvében.

És aki ezt vitatja, annak felhívnám a figyelmét a Veszettek bukására. Ami nem csak azt jelzi, hogy rossz a marketing, nem jó a témaválasztás- hanem arra is, hogy bármennyire elégedett magával valaki, a meghatározó művészekről elmondható, hogy bármit csinálnak, odafigyelnek rájuk. Ha azt mondtuk, Jancsó valamin dolgozik, egy réteg mindenképpen odafigyelt, mert a rossz Jancsó-film is a mester alkotása volt- még ha nem is túl sikeres.

De korábbi nézőszámok ide vagy oda, senki nem mondja, hogy úristen, új Goda-Divinyi-film megy a moziban, nekem azt látnom kell, bármiről szól! Ez a pár ezernyi néző azt jelzi, egyszerűen nem sikerült közelébe sem kerülni annak a státusznak, hogy önmagában a nevüknek vonzereje legyen. És a baj az, hogy más rendező se nagyon érte el ezt mostanában kis hazánkban. Ez pedig szomorú- de amikor értékeljük a Veszetteket, akkor bizony ezt is látni kell.

Innentől kezdve pedig kódolva van a rendszerbe, hogy születhetnek váratlanul sikeres filmek (Van valami...) és beleállhatnak a földbe ún. sztárfilmek is. Nem garancia a milliárdos költségvetés, és egy-két ismertebb név se, mert még egy nem túl erős százezres nézőszámot sem lehet garantálni, akárkik is az alkotók. Ennyit ér ma a magyar filmművészet, ez van.

0 Tovább

Régi idők 007-ese

A brit szuperügynök, James Bond figurája csak halhatatlan, de nem örökifjú. Legalábbis ez juthat eszünkbe, ha két, mostanában szülinapos színész képeit nézegetjük.

Sir Roger Moore október 14-én tölti be a 88. életévét. Bizonyára van, aki nem tudja, de őt szerették volna már a hatvanas években is James Bondként a filmek készítői, ám tévés elfoglaltsága miatt nem vállalhatta el a szerepet. Ekkor került a képbe Sean Connery, ám amikor ő nem akart többé a 007-es bőrébe bújni, ismét Roger Moore került a képbe.

Ő egy másféle stílusú Bond lett, ami részben annak köszönhető, hogy megjelenése, viselkedése is eltért elődjétől, másrészt pedig annak, hogy a hetvenes-nyolcvanas években erősen átalakult a világ, ennek köszönhetően a filmkészítés is. Újfajta, ma már komikusnak ható történetekben bukkant fel a szuperügynök- Moore nevéhez köthető néhány igen furcsa Bond-kaland, de mivel nem ő írta a forgatókönyvet, ez legkevésbé az ő hibája. A jó sztorikban azért ő is tudott brillírozni, A kém aki szeretett engem például sokak kedvence mindmáig.

Utolsó Bond-filmje az 1985-ös Halálvágta (A View to a Kill). Moore akkor 58 éves volt, minden idők legidősebb 007-eseként kellett volna leszámolnia világuralomra törő ellenfeleivel- jó eséllyel ezt a rekordot soha nem fogják tőle elvenni, a nyugdíjas Bond kissé illúzióromboló lenne. A filmben a gonosz oldalán Christopher Walken és Grace Jones tűnt fel, míg a Bond-lány Tanya Roberts volt. 

Utóbbi színésznő október 15-én már a hatvanadik születésnapját ünnepelheti, és valljuk be, egy kicsit megváltozott az elmúlt három évtized alatt. A csinos Tanya egykor még az Charlie angyalai sorozatban is szerepet kapott, de olyan rettentő sok nagy alakítást nehéz lenne felidézni tőle. Manapság pedig a jelek szerint elsősorban a szépészeti beavatkozásoktól várja, hogy örökké fiatal maradjon. Ám ez valószínűleg neki sem fog sikerülni, filmográfiájában tíz éve nincs egyetlen új cím se. Bár ahhoz képest nem tartja magát rosszul, csak épp minden természetes vonás eltűnni látszik az arcáról...

Az idő kegyetlen, jönnek az új Bondok és az új Bond-lányok. A színészélet már csak ilyen! Keseregni kár is ezen, inkább örülni kell annak, hogy valaki valamikor lehetőséget kapott egy ilyen sikeres filmben. Roger Moore is megöregedett, de kifogástalan megjelenése és stílusa még a régi. És bármennyi folytatás készüljön, a Bond-örökség egy darabja mindig is az övé marad.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés