1859-ben ezen a napon jelent meg Charles Darwin nagy jelentőségű munkája, A fajok eredete. A tudomány történetének egyik legfontosabb könyve arra próbált választ adni, miért olyan sokszínű az élet a Földön. (Azt persze hozzá kell tennem, az első kiadásban az evolúció szó még nem szerepel, tehát ha úgy nézzük, mégsem november 24. a "szülinap", de ennyi talán belefér.)
Darwin felfedezésének történetét sokan ismerik. A HMS Beagle hajó fedélzetén tett hosszú kutatóút során végzett megfigyelések képezték az elmélet alapját. Ám az 1836-os hazatérés után éveken át dolgozott, és sokáig maga sem volt biztos benne, publikálnia kellene az természetes kiválasztódásról szóló elméletet, mert félt a közvélemény reakciójától. Az adta meg a végső lökést, amikor tudomást szerzett róla, hogy tőle függetlenül Alfred Russel Wallace is hasonló következtetésre jutott.
Ez a kis adalék is mutatja, hogy nem csak Darwin foglalkozott ezzel a kérdéssel a természettudósok közül. Már előtte is voltak elképzelések, amelyekre ő maga is alapozhatott. Ez a tudományban egyáltalán nem szokatlan, inkább csak azért említem, mert nyilvánvaló, hogy noha Darwin nevét ismeri a legtöbb ember, sokan mások foglalkoztak még a problémával- nem csak előtte, utána is. Hiszen a tudomány maga is fejlődik, a kutatók elemzik az új elméleteket, cáfolják vagy megerősítik azt, netán kiegészítik.
Ma már az evolúció elmélete megkerülhetetlen, egyre kevesebb konzervatív csoport tartja azt butaságnak vallási meggyőződésük alapján. Ezzel nekem nincs nagy bajom, nem nagy tragédia, ha ők valami egészen másban hisznek. A gond akkor van, amikor a tudományos közösség által elfogadott, igazolt elmélet helyett valami mást akarnak ráerőltetni az emberekre. Nagyon sokan azok közül, akik az evolúciót és Darwint szapulják, A fajok eredetét sose olvasták, igazán soha nem ásták bele magukat az elméletbe, a bizonyítékokba. Így azért nehéz megalapozottnak tartani a kritikájukat.
Ha valaki úgy érzi, tud jobbat, akkor nyitva áll előtte a tudomány világa: lehet tanulni, az előzményeket elemezni, éveken át tartó kutatóútra menni, aztán alaposan kiérlelni az új elméletet, végül pedig megvédeni azt. Charles Darwin a maga részéről végigjárta ezt az utat- már legalább ezért megérdemli, hogy tisztelettel beszéljünk róla.
