Három és fél éven át készítette alig két és fél perces videoklipjét egy ügyes alkotó.
Láttunk már olyat, hogy valaki nap mint nap lefotózta magát, és ebből a több évnyi szelfiből állított össze egy videót. Az ilyesmi azért érdekes, mert tetten érhető az idő múlása, az, ahogy folyamatosan öregszik az ember. Mindannyiunkkal ez történik, csak épp nem örökítjük meg magunkat, így aztán nem vesszük így észre.
Na ezen csavart egyet ez az alkotó, aki nem egyszerűen csak fotózza magát, hanem egy dalra vágta össze a képeket, szinkronizálva a szájmozgást a zenéhez. A végeredmény? Vagány és hasonlóan elgondolkodtató, hiszen a főszereplő ugyanúgy változik, mint minden más hasonló videóban.
Hát ilyenkor jut eszembe, hogy a technika az mindig csak eszköz. Millióan csinálnak timelapse videókat, de mégis, csak keveseknek jut eszébe valami olyan ötlet, ami az egész műfajt képes megújítani, feje tetejére állítani. No, ezt nevezem én kreativitásnak.
