A napokban a Facebook-ismerőseim egyike egyfajta offenzívát indított el egy meg nem nevezett, de azért esélyesen beazonosítható ember ellen, akivel régen egészen más viszonyban voltak.

A téma nem érdekes, egy szűk körnek lehet fontos. Inkább azon töprengtem el, ez a fajta üzengetés milyen durva eszközzé vált. Több száz vagy több ezer közös ismerősnél szépen el lehet lehetetítleni valakit egy-egy ütős bejegyzésssel. Nem nagyon volt példa erre korábban, hogy valakinek ennyi kellemetlenséget okozhattunk volna viszonylag kis erőfeszítéssel. Pár jól megfogalmazott bekezdés, aztán indulhat a móka.

Csak sajnos ezen legalább egy ember nem szórakozik jól. A sztori villámgyorsan terjed, éső nem tudja, reagáljon, szálljon-e be a netes üzengetésbe, vagy inkább abban reménykedjen, hogy majd szépen elfelejtődik, és csak kevesen ismernek rá. Mert az a szép az ilyesmiben, és azért nehéz a jogi helyzet, mert ha nem is nevezik meg a célpontot, egy közös ismerősi körben pár utalás is elég lehet, hogy az embereknek legyen tippje, kiről szól a bejegyzés.

De ez alapján pert indítani? Nehéz ügy lehet, pláne, ha egy nap után az egész bejegyzés törlődik, csak úgy- már mindenki olvasta, akiknek szánták, nyoma meg alig van a dolognak. Ha elég ravasz a bejegyzés írója, rövid időre teszi fel, de pont akkor, amikor tudja, a célpont valamiért épp nincs gépközelben, akkor az érintett már hallomásból értesül csak. Nincs különösebb bizonyíték, nincs nevesítve senki, nem lehet tenni semmit. Visszavágás? Az már olyan lenne, mint egy olcsó bosszú...

Szóval a szavak ereje nagyobb, mint bármikor korában- de azért, mert a közeg sokkal hatékonyabb, a viták, beszólások pont olyanok, mint régen. Csak most már mindenki tudhat róla.

Ám van mégis egy reménysugár: olyan sok az információ, és annyira gyorsan ugrálunk a témák közt, hogy jó eséllyel 1-2 nap után mindenki elfelejti még a nagy vihart keverő ügyeket is. Érdekes, hogy ilyen formában kiegyenlítődnek a dolgok: egy hét múlva kutya nem emlékszik rá, milyen aljasságon háborodott fel korábban, vagy milyen nagy és szép ügyet támogatott. Mert nem csak a rosszat, a jót is ugyanúgy feledjük, egyszerűen így működnek manapság a dolgok.

Hogy ez jó-e vagy rossz, azt nem kell megválaszolni, hiszen teljesen felesleges felvetés. Ez van, ez vesz körül, ehhez kell alkalmazkodnunk. És szerencsére semmilyen netes fórum vagy oldal nem törli el a régi módszert: az őszinte, szemtől szemben lefolytatott beszélgetéseket. Ha nem tetszik a netes beszólás kultúrája, nem kell "harcolni" ellene, egyszerűen csak nem kell vele foglalkozni, és inkább fel hívni a barátokat, ismerősöket, le kell velük ülni beszélgetni. Ilyenkor olyan súlytalanak látszódnak a több száz embert elérő netes üzengetések...