Milyen különös, hogy alig változott valamit a szépségversenyek világ száz év alatt. Csábosan mosolygó fiatal nők láthatók már a legrégebbi versenyekről készült filmes beszámolókon is, és nagyjából ma is hasonló a koreográfia. A fürdőruhás felvonulást is feltalálták sok évtizede már...
Sokan vannak rossz véleménnyel a szépségversenyekről, úgy tartják, ez egyfajta "húspiac", ami nagyon rossz hatással van a fiatal nők önképére. Nehezen tagadható, hogy a magas, karcsú, szép arcú lányokhoz hasonlítva magukat sokan lehetetnek csalódottak. Pedig ennél sokkal-sokkal többről szól egy nő vonzereje, de ha mindenhol csak a szépségkultusszal találkozunk, a többiről könnyű elfelejtkezni.
Azok a csinos nők a régi felvételeken ki tudja, hány évesek ma már, ha egyáltalán élnek még. És bizony negyvenen túl már számukra is csak múló dicsőség volt az egykori szépség- az, hogy boldogok lettek-e, egyáltalán nem attól függött, kit ítélt a legszebbnek az egykori zsűri.
Ha a gyerekek iskolában, családban, no meg a barátoktól normális értékrendet tanulnak, akkor mit se számít, hány szépségversenyt látnak. Pontosan tudják hová tenni az ilyesféle megmérettetéseket, azzal is tisztában vannak, léteznek velünk született adottságok, ráadásul a versenyzők jelentős része szépészeti beavatkozáson is átesik, hogy még vonzóbb legyen. A szuper sminkről, csábító ruhákról pedig szó se esett.
Így aztán én úgy gondolom, nem a szépségversenyekkel van baj, hiszen a szépség örök, több ezer éve is voltak ideálok, most is vannak, mindig is lesznek. A baj leginkább velünk lehet...
Ja és hogy a legfontosabbat el ne felejtsem: világbéke!
