Lassan közhelyszerű "bátorságpróba" lesz abból, hogy ismert nők hagyják magukat smink nélkül lefotózni. Bevallom őszintén, nem feltétlenül hoz lázba ez a merészség. Talán azért, mert én olyan környezetben nőttem fel, ahol a kozmetikus felkeresése enyhén szólva sem volt mindennapos program a nők számára. És ezért számomra nem a smink nélküliség volt feltűnő, hanem az erős arcfestés...
Az ezzel való büszkélkedésben számomra van valami taszító. Elsősorban az, hogy aki most büszkén vállalja valós arcát, az akkor feltehetően hosszú ideig, évekig, évtizedekig csakis gondos előkészületek után állt kamera elé, tehát magával szemben is ez volt az elvárása. Ugyan mi változott ahhoz képest? Ha akkor normális volt a szemében, hogy a tökéletes nő képében tűnjön fel, azzal sincs semmi baj. Én nem csak azt fogadom el, ha valaki nem festi magát, hanem azt is, ha igen. A tetszés más kérdés, de nem erről szól az egész.
Szóval a hősnő fényképezőgép elé áll, és nincs rajta hatvan féle kozmetikum, sőt, még a fotón sem történik semmi utómunka. Ez szép és jó, még úgy is, hogy világítással, kompozícióval is lehet javítani az összképen- összességében biztosan jobban hasonlít valódi önmagára a hölgy, mint egy komoly stylist stáb által megtámogatott stúdiófotózáson.
A gondom csak az, hogy a merészséget, természetességet ünneplő női magazinok pár oldallal később előveszik a tipikus témát, a visszafogott külsejű hölgy átalakítását tetőtől talpig. És hogyan alkotják meg a bombanőt? Sminkessel, fodrásszal, divattanácsadóval és profi fotóssal, jól bevilágított stúdióban. Csak én érzem úgy, hogy kicsit álságos egyik oldalon önmaguk valójának elfogadását ünnepelni, a másikon meg minden trükköt bevetni azért, hogy valaki egy képen úgy nézzen ki, ahogy a mindennapokban soha nem fog?
A helyzet az, hogy paradox módon mind a két, látszólag ellentétes dolog ugyanazt sugallja: a külső a fontos egy nőnél. Ha elsőre szürke egérnek is tűnik, kis munkával faraghatunk belőle álomnőt. Aki meg a reflektorfényben mindig tökéletességet sugárzott, lám, arcfestés nélkül is vonzó tud lenni.
De hol van a valódi nő a fotók mögül? Mindenkire igaz az, hogy felkelés után, fáradtan, kócosan még a tükör is hátat fordít neki, és bárki megjelenése feljavítható profi segítséggel. Közben maga az ember pont ugyanaz marad, érző, gondolkodó, szerető nő, az örömteli és rossz pillanatokkal, mint társ, anya, híresség vagy keményen dolgozó alkalmazott.
És ezt az igazi arcot nem nagyon tudja bemutatni egy fotót se sminkkel, se smink nélkül. Jóval többről, szebbről van szó, mint egy csinos pofiról. Nem az a legvonzóbb, aki hagyja, hogy a legtöbbet retusáljanak rajta, és nem az a legbátrabb, aki hétköznapi megjelenését vállalja fel. Mert ez csak egy kép, nem több. Kétdimenziós lenyomata egy pillanatnyi állapotnak, miközben az egyéniség sokkal összetettebb, sokkal izgalmasabb, mint ami egy fotóról lejön...
