Már megint utólag zártak ki egy rangos versenyből egy díjazottat: ezúttal a World Press Photo korunk problémáira fókuszáló kategóriájának nyertesét kapták csaláson.

Giovanni Trolio egy belga város, Charleroi sajátos, depressziós arcát kívánta bemutatni sorozatával. A képek meglehetősen nyomasztóak, a város polgármestere nem is volt különösebben boldog az általuk sugárzott imázs miatt. Attól még éppenséggel lehetett volna hiteles a sorozat, hogy kizárólag a negatívumra koncentrál, hiszen a nagyvárosi létnek ez is része.

Azt viszont már nem lehetett kimagyarázni, hogy az egyik kép nem Charleroi-ban készült, hanem Brüsszelben. Innentől kezdve teljesen hitelességét vesztette a sorozat is, a fotós is, így utólag kizárták, megfosztották díjától, már a World Press Photo oldalán sem láthatóak a képek. (A fotós oldalán viszont még megnézhető a sorozat, ezen a linken.)

Külső szemlélőként nehéz megérteni, ilyen olcsó hazugságra miért volt szükség. Már írtam többször, a bombasztikus hatás miatt egyre többen egyre extrémebb képeket akarnak készíteni, ha nem megy máshogy, hát megrendezik a jelenetet. Trolio egyik képét korábban is kritika érte, mert aligha lehet spontán felvételnek nevezni, amikor egy autót fotózott, ahol elmondása szerint unokatestvére egy csajjal volt éppen intim helyzetben.

A World Press Photo zsűrije is megérdemelne egy kis ledorongolást, amiért ilyen hatásvadász témáknak bedőlnek- manapság nem nagyon lehet semmire menni a versenyeken, ha a kép nem nyomasztó, felzaklató. Nyomor és erőszak a két kulcsszó, aminek aztán az lesz a vége, hogy ilyen képek árasztanak el mindent. Az olcsó sikerre vágyó fotósok (akad ilyen, nem is kevés), tudják, mit kajálnak mostanában a zsűrik, így aztán ha kell, megrendezik a szituációt, és máris lehet integetni a díjátadón a drámai felvétel büszke alkotójaként.

Közben a szegény, elesett emberek meg maradnak ott, ahol voltak, és helyzetük fikarcnyit sem változik. Meglehet, a cél eredetileg az lenne, hogy "felhívják a figyelmet" a problémáikra, de míg az ő sorsuk nem fordul jobbra, addig az "érzékeny művész" bezsebeli a díjakat, támogatókra lel, ösztöndíjakra pályázik, és azzal foglalkozhat éveken át, hogy további drámai képeket készít. Ha kell, egy kicsit igazít a valóságon...

Szóval nem nagyon veszem be a dumákat a fotósok szociális érzékenységéről, akik a nagyobb hatás kedvéért belecsempésznek egy sorozatba oda nem illő képet, vagy kissé manipulálják a fotókat. A World Press Photo már a díjkiosztó előtt is viharokat kavart, amikor kiderült, a döntős, tehát legjobb képek ötödét(!) ki kellett zárni meg nem engedett beavatkozás miatt. Persze ez is egyfajta művészet, méghozzá a szélhámosságé- aki nem bukik le, örvendezhet. De alkotói díjat, pénzjutalmat azért nem adnék érte...