Nem nagyon indul be idehaza az e-könyvek piaca, és felső pillantásra úgy fest, igazán nem is látszik, hogy változhatna meg a helyzet. Érdekes cikket olvastam erről, némileg érintett is vagyok, szóval most saját tapasztalataimra alapozva járom körbe a kiadás kérdéseit.

Pár éve írtam egy regényt. Ilyen hibát más is elkövet, de én meg is jelentettem. Ennek kapcsán azért elég alaposan beleláttam a dolgokba. Mivel speciális körre számítottam a terjesztésnél, ahol népszerűsíteni is tudtam, a saját kis családi vállalkozásunk lett a kiadó: én intéztem mindent a könyv kapcsán, a nyomdakereséstől a borítófotóig, és így minden bevétel is a cégben csapódott le. A kinyomtatott példányok jórészt elfogytak, a projekt eltartotta önmagát és akkor azt mondtam magamnak, jöhet a digitális kiadás.

Nos, itt kell visszacsatolnom a cikkre. Ahhoz nem tudok mit szólni, hogy sokan csak letöltik a könyveket- igen, ez így van, de én például ezen nem akadtam ki sose. Ha nagyon sokan töltenék le és szeretnék a könyvet, akkor az úgyis húzná magával a legális forgalmazást is, mert híre menne. Naivnak tűnhetek, amiért én így gondolom, de komolyan hiszek ebben. Nem mindenki tud torrentoldalakon böngészni, a divatos könyvet lehet ajándékba adni, de fura ajándék lenne egy kalózverzió és így tovább. Ha lenne piac, lenne bevétel és kész.

A piac a nagy kérdés. Egyrészt szerintem kevesebben olvasnak hosszabb könyveket manapság, nem érdekli az emberek egy részét se a megvásárolt, se a letöltött könyv. Másrészt az e-könyveket valamin olvasni kell. Még nincs azért mindenkinek tabletje, e-könyv olvasót pedig annál is kevesebben vásárolnak. Saját tapasztalatból mondom, előbbi nem váltja ki az utóbbit, aki valóban jó minőségben szeretne olvasni, szerezzen be egy olvasót. Kétségtelenül nincs ingyen, de pár drágább könyv árával összevethető a beruházás. Amennyiben jóval több lelkes elektronikus olvasós vásárló lenne, sokkal értelmezhetőbb számokat várhatnának az e-könyv forgalmazók is.

Ám ott van még az ÁFA-ügy, ami szerint a nyomtatott könyv 5 százalékával szemben az e-könyv 27 százalékos forgalmi adóval növelt áron kerül forgalomban. Szerzőként, kiadóként kérem, mindenki higgye el, én is úgy gondolom, sokkal olcsóbban kellene adni az elektronikus könyveket, de ezt a 22 százalékos különbséget nem lehet csak úgy eltünteni! Ha 1000 forint a nyomtatott könyv nettó ára, 1050 forintba kerül a vásárlónak, ha nettó 800 az elektronikusé, akkor az 1016 forint lesz. Ha azt szeretnénk, a digitális verzió bolti ára a fele legyen a nyomtatottnak, akkor 413 forintos nettó árat kellene meghatározni a fenti könyvnél.

Az eleve szűkös piacon levő vásárlók egy része pedig még 525 forintot is sokall egy digitális könyvért, hiszen "abban nincs semmi megfogható". Valóban, az csak a szöveg- de nem ez lenne a fő érték? Mindegy, a lényeg az, hogy a 413 forintos nettó áron osztoznia kellene a kiadónak és a szerzőnek. Tegyük fel, fele-fele arányban részesülnek! Száz eladott könyvnél (ez manapság nálunk e-könyv esetén nem is kis példányszám) jut belőle a szerzőnek bő húszezer forint. Aki ebből még adózhat is. Mennyi marad? Tízezer forint? Annyi, mint egy divatos léleklátó óradíja? Pedig egy regényt megírni kicsivel több munkaórába kerül. Nincs mit irigyelni azokon, akik e-könyv formában kiadják írásaikat, meggazdagodni elég nehezen fognak ebből. Több bennük a lelkesedés, a szenvedély, mint az üzleti megfontolás. De nekem ezzel például semmi bajom nincs, számomra is fontosabb volt, hogy megmutassam magam, mint az, hogy keresek-e.

A profi kiadók oldaláról viszont nehéz kezelni azt, hogy ilyen töredékes bevételekből kellene fenntartható módon működni. Az én e-könyvem egy nagy cég kínálatába került fel, és azt kell mondjam, teljesen korrekt a partner. Nem rajtuk múlik, hogy maroknyi fizetős letöltést eredményezett csak az együttműködésünk. Ám azt nem tudom szó nélkül hagyni, amikor valaki azt mondja, e-könyvnél a szerző nagyobb részesedést "követel". Hát egyrészt az én esetemben nem voltak hónapokon át tartó, részletekbe menő, küzdelmes tárgyalások: kaptam egy szerződést egy jutalékkal, ha tetszik, jó, ha nem, nem. Mind a ketten tudtuk, nem milliók sorsáról vitatkoznánk, ha egyezkedni kezdenénk.

Talán a százalék magasabb is, mint nyomtatott könyvnél. De ehhez hozzátennék egy apróságot. Én írtam a könyvet. Az első verzióról a barátnőm mondott véleményt, az ő észrevételeire alapozva kezdtem javítgatni. A borítón levő fotó az enyém, a borítót profi grafikus barátom önzetlen segítségével hoztuk tető alá. Én készítettem el az elektronikus formájú verziót. A kiadónak annyi dolga volt, hogy feltöltse a könyvet az oldalára. 

Amikor egy nyomtatott könyvhöz megkapja a kiadó a kéziratot, előre megfinanszírozza az olvasószerkesztést, a borítótervet, a nyomdai munkálatokat- naná, hogy kisebb lesz a szerző jutaléka, hiszen az elején a kiadó még csak a saját befektetései után fut. Ezért egyre több a magánkiadás, meg az olyan cég, aki valójában nem is tesz bele semmit a projektbe, hanem a szerzőtől kér pénzt a megjelentetésért. Az utóbbiban nem tudom mi a jó a regényírónak, sokkal jobban jár, ha kicsit beletanul a szakmába, és magának intéz mindent. Nekem ez a megoldás vált be. Azt is sejtem, hogy ha lenne folytatás, akkor kit kérnék meg olvasószerkesztőnek, hogyan intézném a borítót- ha barátaim működnének közre, akik esetleg nem kérnének pénzt, akkor is pontosan tudnám, mennyit ér a munkájuk. Ha elszámolom magam, a nyakamon marad a sok kinyomtatott könyv, e-könyvnél ilyen kockázat nincs.

A lényeg az, konkrét számokkal sok dolog kifejezhető, a segítők munkájától kezdve a kiadó jutalékának százalékán át, csak egyvalami nem: mennyit is ér a szerző munkája. Őt elvileg a példányszám "árazza be". Olvashatunk váratlanul, a semmiből előtűnt sikerszerzőkről, akik kvázi amatőrként, maguk erejéből robbantak be a toplistákra, és nekik nagy esélyt adott az, hogy szinte semmibe nem került elektronikus formában megjelentetni könyveiket. Egy akkora piacon mint az amerikai, közepes számokkal is értelmezhető bevételt lehet termelni. 

Na és mit tehetünk mi itt? Aki nagyon bízik magában, megtanulhat kifogástalanul angolul, és írhat nemzetközi piacra. Bár vannak kételyeim, mert nehézségek adódhatnak az idegen nyelvű alkotással... Szóval ha maradunk a hazai pályán, egyrészt a reménykedés marad, hogy valami váratlan fordulat után jelentősen bővül az e-könyvek piaca. Átütő, mindenkit érintő változást csak ez hozhat.

Ám a digitális világ újszerű megoldásaira is oda lehet figyelni. Meg lehet keresni a speciális célközönséget, ha van ilyen, lehet közösségi médiában mozogni, el lehet gondolkodni újszerű publikálási formákon, vagy szokatlan bevételszerzési lehetőségeken. Ne feledjük, olyan világot élünk, hogy dollármilliókat lehet keresni ingyenes mobiljátékokkal! Ez ötleteket adhat azoknak, akik új üzleti modellekben gondolkodnak.

Az e-könyv a jelen magyar piaci helyzetben marginálisan mondható üzletnek, és az így is marad, ha valaki a régies könyvkiadási modellt akarja átülteni az elektronikus világba. Sok szerzőt persze a pénz nem is érdekel; de én úgy velem, van itt mozgástér, csak másféle felfogást és önmenedzselést igényel. A digitális világ nem csak a kalózoknak nyithat teret, de ki kell használni az általa kínált lehetőségeket. Meglátjuk, ki lesz az, akinek idehaza először sikerül áttörést elérni- én biztos vagyok benne, hogy hamarosan hallunk majd ilyenről.