Hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról a karakterszínészekről, akik ritkábban kapják meg a hősszerelmes főszerepét, ám nélkülük egyszerűen mégsem működnének a mozik. Így aztán amikor a szeptember 15-én születettek névsorát böngésztem, az erős mezőnyből (Tom Hardy, Oliver Stone, Josh Charles többek között) őt választottam ki egy kis köszöntésre.

1946-ban született Texasban, ahol mindmáig él, manapság már egy saját ranch birtokosaként. Egyszerű családból származott, ám kitűnt képességeivel, így aztán ösztöndíjasként a Harvadra vezetett az útja. Itt a későbbi alelnök, Al Gore volt a szobatársa. Tommy Lee Jones cum laude végzett, de nem csak a tanulásban állta meg a helyét, az egyetem amerikaifoci-csapatának is oszlopos tagja lett. A színészet vonzotta leginkább, így diplomázás után színpadra állt.

1970-től szerepel filmekben. Fizimiskája miatt nem meglepő módon inkább kemény fickók szerepét osztják rá, meglehetősen sok alkalommal játszott például rendőrt, seriffet vagy más bűnüldözőt. Ezen szerepek közül az egyik Oscar-díjat is hozott neki: A szökevényért kapta mint legjobb mellékszereplő. Négy Oscar-jelöléséből hármat egyébként mint mellékszereplő kapta, és sok film sikeréhez járult hozzá hiteles és emlékezetes alakításaival.

Olyan filmekben kapott mint a szerepet, mint a Sötét zsaruk-sorozat epizódjai, a Nem vénnek való vidék, az Űrcowboyok, a Lincoln vagy a Mindörökké Batman. A kasszasikereknek köszönhetően az egész világon megismerték az arcát, és szerintem ő tipikusan az a színész, akiről bárki el tudná hinni, hogy egy texasi kocsmában meghív egy sörre.

Az ember kicsit meghökkenve szembesül vele, hogy a remek színész szeptember 2-án már 51 éves lesz. Repül az idő!

Keanu Reeves 1964-ben született Bejrútban, Libanonban. Különleges hangzású keresztneve a hawaii őslakosok nyelvén azt jelenti, "hűvös szellő a hegyek felett". Ezek után nyilván nem meglepő információ, hogy portugál, brit és kínai felmenői is voltak...

A középiskolában két dolog érdekelte elsősorban: a színészet és a jégkorong. Kapusként kiérdemelte "A fal" becenevet, de híressé nem a pályán lett, hanem Hollywoodban. A nyolcvanas évek közepétől tűnt fel filmekben, amelyekben fiatalos komédia mellett mindenféle műfajú alkotás volt. Megjelenése okán inkább intellektuális típusnak számított, aztán az 1994-es Féktelenül után akciófilmekben is gyakran számításba vették. 

Ha azt nézzük, melyik szerepe vált ikonikussá, egyértelműen Neo a válasz: a Mátrix három része kétségkívül meghatározta egy korszak egész felfogását, még ha az utolsó filmet érték is kritikák. A mai fiatalok talán nem is értenék meg azt a hisztériát, ami az első rész bemutatása után kitört. Azt kell mondanom, Keanu Reeves a tökéletes választás volt a főszerepre, kellett hozzá ő is, hogy azzá váljon a Mátrix, ami.

Mint sok más színész, ő is szívesen vállal szerepet a szuperprodukciók mellett független filmekben is. Az előbbiekben lekaszabol pár gonosz arcot, aztán utána jöhet valami nagybetűs Művészet. Az egy másik kérdés, hogy nem feltétlenül a kasszasikernek szánt filmek a rosszabbak, legalábbis a saját műfajukban.

Kétségtelen segítségére volt a karrierépítésben, hogy hosszú éveken át úgy tűnt, Keanu Reeves nem öregszik. Azért ötvenen túl már nyilván illúzió lenne azt hinni, most is hiteles lenne Tedként- de meglehetősen karakteres megjelenése máig megmaradt. Hogy mi lesz a folyatás? Talán újabb Mátrix és Féktelenül nem vár rá, de azt hiszem, meg fogják még találni erős szerepekkel. Legalábbis sokan ebben bízunk, akik mindmáig kedveljük az alakításait.

57 éves lesz ma Steve Guttenberg. Az amerikai színész szekere a nyolcvanas években nagyon jól futott, de szerintem mifelénk nagyobb legenda volt, mint a tengerentúlon.

Legemlékezetesebb szerepe a Rendőrakadémia Carey Mahoney újonca, majd a folytatásokban már mint őrmester bukkant fel. Azt kell mondjam, a nyolcvanas évek vígjátékai között az első és a második rész is korrekt darabnak számít, de ettől még nem kellene, hogy sokan emlékezzenek Guttenberg arcára kis hazánkban.

Az egészről a korszak rögvalósága tehet. Az én korosztályom még jól emlékezhet rá, hogy akkortájt a baráti körben azoknak számítottak sztárnak, akiknek családja be tudott szerezni egy videomagnót. A tévében nézhető másfél csatorna, a hétfői műsorszünettel korántsem elégítette ki a menő amerikai filmekről álmodó fiatalokat, akik lelkesen jártak egymáshoz videózni. 

A külföldről behozott kópiákat kisipari módszerekkel, amatőr hangalámondással szinkronizálták, ebben a verzióban jártak körbe. Valószínűleg rengetegen vannak, akik ma is emlékeznek a legnépszerűbb filmekre: Kommandó, Terminátor, Conan (igen, Schwarzenegger magyarországi imádata innen datálódik), és persze ott volt a Rendőrakadémia is. A minőség persze olyan volt, amilyen, de mit számított ez- 4K felbontás nélkül is sokszor néztük végig ugyanazokat a filmeket, hiszen a választék erősen korlátozott volt.

Mahoney, azaz Steve Guttenberg így lett ismerős sok-sok magyar háztartásban. Aztán azóta már sok más filmben is láthattuk, jellemzően könnyedebb alkotásokban számítanak rá. Szerepelt a Selyemgubó-filmekben, a Három férfi és egy bébiben majd annak a folytatásában, a Rövidzárlatban is. Aztán lassacskán jöttek a kisebb költségvetésű filmek, a nevével már nem nagyon lehet manapság kasszát robbantani. 

Furcsa belegondolni, hogy a Rendőrakadémia óta már több, mint három évtized eltelt, az egykori alapcsapatból már David Graf és Bubba Smith sem él, az első epizód jócsaja, Kim Cattrall is 59 éves... Ha valaha folytatódik a Rendőrakadémia, valószínűleg újra beszállna az utolsó epizódokat már kihagyó Steve Guttenberg is- egy színész mindig sikerre és reflektorfényre vágyik, és egy reboot esetleg lökhetne a karrierjén. 

Persze az ő korában inkább már a Rendőrakadémia parancsnokát alakíthatná. Mondjuk ez is hálás szerep lehetne, hiszen Lassardra is sokan emlékszünk az első epizódokból. Esetleg a nyugdíjból hívják vissza a rendőrségre, mert szükség van rá a testületben. Számunkra pedig újdonság lenne, hogy ezt a folytatást első alkalommal már nem hangalámondással néznénk agyonmásolt videokazettákról.

Augusztus 17-én ünnepelheti születésnapját Robert De Niro és Sean Penn is. Mind a ketten két Oscar-szoborral büszkélkedhetnek, de azért elég sokáig nem merülhetett fel komolyan egymás mellett a két színész neve.

De Niro már a hetvenes években sztár volt, első Oscarját a Keresztapa II-ért kapta, igaz, még csak mint legjobb mellékszereplő. Utána már legendás főszerepek sora jött: a Taxisofőr, A szarvasvadász (ezekért csak jelölést kapott), majd 1981-ben A dühöngő bika.

Abban az évben Sean Penn még igencsak pályája elején tartott, pár apró szereppel, illetve egy izgalmasabb alkotással a háta mögött. Ez utóbbi a Takarodó volt, amiben rajta kívül jelentős szerepet kapott az ifjú Tom Cruise is. A nyolcvanas években leginkább azért emlegették Sean Penn nevét, mert viharos kapcsolata Madonnával sok témát szolgáltatott a bulvársajtónak.

A kilencvenes években aztán mind a kettejüknek jutottak már minőségi szerepek- persze De Niro ekkorra már rég megkerülhetetlen ikon volt, de Sean Penn sem panaszkodhatott. 1996-ban jelölték először Oscarra a Ments meg, Uram!-ért. Negyedik jelölése után kapta meg a szobrot 2004-ben a Titokzatos folyó főszerepéért, majd 2009-ben jött a második, a Milk címszerepéért. 

És mire emlékezhetünk De Niro karrierjéből azokból az évekből? Csak egy kis pánik, aztán az Apádra ütök és folytatásai. Szomorú arra gondolni, hogy van egy generáció, ami egy ilyen színészóriást ezekből a filmekből ismeri elsősorban. Hirtelen az is meglepett, hogy De Niro már 72 éves, Sean Penn pedig az 55-öt tölti be... Rohan az idő! Sok jó filmet kívánok nekik is, magunknak is. Bár meg kell jegyezzem, attól tartok, a mai szuperhős-dömpingben egyre ritkábban készülnek olyan alkotások, mint a Taxisofőr, ahol rendező és színész egyaránt megmutathatta, mit tud.

Ma ünnepli negyvenedik születésnapját napjaink egyik legkedveltebb színésznője, Charlize Theron.

A legfontosabb információkat valószínűleg mindenki tudja: Dél-Afrikában született, alkoholista, erőszakos apját a szeme előtt lőtte le önvédelemből édesanyja. Fiatalon táncosnak készült, később jött a modellkarrier, majd Hollywood. 

Eleinte inkább csak afféle csinos "díszlet" volt a vásznon, ám aztán felfigyeltek tehetségére is. 2003-ban Oscarral jutalmazták A rém című filmben nyújtott alakításáért, amiben meglehetősen elcsúfítva játszik egy sorozatgyilkost.

Akciófilmekben is felbukkant, mostanában kopaszra nyírva láthattuk az új Mad Max filmben. Ő képes bármilyen frizurával, bármilyen ruhában lenyűgöző lenni, sokunk nagy örömére. Kíváncsi vagyok, milyen szerepekkel találják majd meg a jövőben a sokoldalú, izgalmas Charlize-t.