A száz esztendős korában elhunyt francia filmsztárt mára leginkább a klasszikus mozi rajongói ismerik.

Danielle Darrieux halálának híre megjelent a különféle weboldalakon, megemlékeztek nagy alakításairól, partnereiről, a vele dolgozó rendezőkről.

Volt egy időszak, amikor intenzívebben foglalkoztam filmtörténettel, nekem mondtak valamit a nevek, de egy tizenéves számára nem csak Darrieux ismeretlen, hanem Julien Duvivier, Max Ophüls is, nincsenek köztük Jean Marais vagy Gerard Philipe rajongók. Pedig micsoda művészek voltak!

S nyilván nem csak róluk nem tudnak semmit. Meglehet, az egykori magyar mozisztárok közül Tolnay Klárira, Simor Erzsire, Szörényi Évára sem emlékeznek, sőt, talán az én korosztályom számára még legendás Ruttkai Éva vagy Latinovits Zoltán sem túlságosan ismerős a számukra.

Eszemben sincs nyavalyogni, a világ ilyen, mindig változik. Nyilván nekem is alig mond valamit olyan emberek neve, akik mondjuk a 19. században sztárok voltak. És persze van a dolognak olyan oldala, hogy a mai fiatalok mondhatják nekem, miért okoskodok, én sem ismerem az ő aktuális kedvenceik jelentős részét. Ami teljes mértékben igaz, a hazai és külföldi YouTube-sztárok munkássága idegen a számomra, sose néztem Pamkutyát és PewDiePie-t. 

Ezért aztán nem fanyalgok, nem sóhajtozok, nem játszom el az öreg bölcset. Egyszerűen csak szívesen emlékszek vissza Danielle Darrieux néhány filmjére, és ennyi. Micsoda karrier, hány évtized a reflektorfényben! Azt hiszem, ha a mostani csillagoknak jót akarnék kívánni, csak azt mondhatnám, legyen majd valaki, aki rájuk is emlékezni fog pár évtized távlatából...

Ma ünnepelhet Gina Lollobrigida és Jenny Seagrove is.

A 90 éve, 1927. július 4-én született olasz szépség igazi bombázónak számított annak idején, s nem kevés klasszikus alkotásban mutatta meg, színésznőként is komolyan kell venni. Persze egy ilyen vonzó nő esetében a külső mindig befolyásolja a megítélését, de hát ez egy adottság- neki ez jutott.

Az már egy másik kérdés, ki mit tud kihozni a lehetőségeiből, s Gina, Sophia Lorenhez hasonlóan nem csak odahaza jutott szerepekhez, nemzetközi hírnevet harcolt ki magának. Egykori komoly alakításait pedig megőrizte nekünk a filmszalag.

Tulajdonképpen Lollobrigida bőven elég híres lenne önmagában is ahhoz, hogy megérjen egy bejegyzést. A nála kereken 30 évvel fiatalabb Jenny Seagrove-ot azért szőttem bele, mert érdekes látni, mennyire más karakterű, egyéniségű színésznők is karriert tudnak csinálni.

Mondjuk az 1957-ben született angol hölgy nem olyan ismert a nagyvilágban, és fiatalosan sem festett bombanőnek. Eleinte inkább hamvas lányokat alakított, később elsősorban televízióban szerepelt. Mi például a Deed bíró című sorozat egyik főszereplőjeként ismerhetjük. 

A lényeg alighanem az egyéniség, a kisugárzás, ami különlegessé tud tenni egy született színésznőt (vagy színészt), s ehhez jön a mesterségbeli tudás, aminek köszönhetően a megfelelő szerepekben tud brillírozni valaki. Legyen az hollywoodi klasszikus vagy tisztességes tévésorozat, szükség van erre is, arra is. És a jó színésznőket aztán nem is kizárólag a szépség mércéjével mérik- bár férfiasan bevallva ennek mindig meglesz a jelentősége ebben a szakmában...

A sok tengerentúlon befutott filmes egyike volt Peter Lorre.

Valamennyire köztudottnak számít, hogy a Magyarországon (vagy az Osztrák-Magyar Monarchiában született) színészek, rendezők, filmesek közül milyen sokan lettek sikeresek külföldön. Németországban, az Egyesült Királyságban éppen úgy letették a névjegyüket, mint a tengerentúlon.

Löwenstein László egyike volt azoknak, akik afféle világjáróként újabb és újabb helyeken voltak kénytelenek megvetni a lábukat. Rózsahegyen (a mai Szlovákia területén levő Ruzomberok) született 1904. június 26-án. Fiatalon elszökött otthonról, Bécsben volt amatőr színész majd banktisztviselő. Színházi alakítások után 1931-ben Fritz Lang legendás filmjében ismerte meg a nagyközönség: az M- Egy város keresi a gyilkost című thrillernél a híres rendező benne látta meg a megfelelő embert a gonosztevő szerepére. Ekkor már Peter Lorre néven dolgozott a filmiparban Löwenstein.

A nácik hatalomrajutása után elhagyta Németországot, és először angol filmekben szerepelt, például Hitchcock Az ember, aki túl sokat tudottjában. Aztán jött Hollywood, ahol olyan filmlegendákban kapott kisebb-nagyobb szerepeket, mint A máltai sólyom vagy a Casablanca.

A későbbiekben a karrierje már nem szárnyalt, bár sok filmben, tévés produkcióban szerepelt, sőt, 1951-ben Németországban egy filmet is rendezett. Azért jutott neki olyan említésre méltó figura, mint az első Ian Fleming regényfeldolgozás, a Casino Royale elő-Bond-film gonoszának szerepe. 1964-ben agyvérzés következtében hunyt el. Ugyan voltak nála híresebb magyar származású színészek a film világában, a karakteres Peter Lorre is méltó arra, hogy születésének évfordulóján megemlékezzünk róla.

Liam Neeson karrieríve enyhén szólva sem mondható szokványosnak.

Ma ünnepli 65. születésnapját az immáron nyugdíjaskorú sztár. Észak-Írországban született, katolikusként nőtt fel egy protestánsok lakta környéken. Kiesett az egyetemről, utána volt targoncavezető, teherautósofőr, próbálkozott focival, ökölvívással, majd járt tanárképzőre is.

1976-ban csatlakozott Belfastban egy színtársulathoz, majd az Excalibur című filmben bukkant fel mellékszereplőként. A nyolcvanas évek közepétől játszott Hollywoodban, többek között Mel Gibson és Anthony Hopkins partnere volt a Bounty-ban, majd Jeremy Irons és Robert De Niro oldalán A misszióban. 

A nagy áttörés 1993-ban jött el, amikor a címszereplőt játszhatta el a Schindler listájában. A nagy sikert aratott Holocaust-drámáért Oscar-díjra is jelölték. Innentől kezdve jöttek a főszerepek, sok műfajban kipróbálta magát: felbukkant a Star Wars előzménytrilógiájában, Batman filmben, az Igazából szerelem egyik szereplőjeként.

A 2008-as Elrabolva óta pedig igazi akciósztárként tekintenek rá. A komoly bevételt hozó film főszereplőjeként igazán drámai módon számol le a gonosztevőkkel, s azóta a már a hatvanas éveit taposó Neeson sok hasonló figurát formált meg. Azért persze becsúszott még egy Spielberg és egy Scorsese film is, csak hogy ne legyen unalmas az életrajzírók dolga.

Meglátjuk, hogy a hetvenes éveiben is jól áll-e neki mind a drámai, mind az akcióhős karakter, de azt hiszem, Liam Neesonról akár még ez is elképzelhető...

Ma tölti be negyvenedik életévét Natalia Oreiro,  a Vad angyalból ismert színésznő.

Mit is lehetne  mondani az Uruguayban született sztárról? Tizenévesként több tucat reklámban született, aztán Argentinában ívelt fel színészi karrierje, a magyar nézők az ott készített szappanoperákból ismerik. De még  milyen jól ismerik! A Vad angyalt is, a Kachorrát is imádták a délutáni műsorsávot lelkesen néző nyugdíjasok. 

Ebben semmi különösebb minősítés nincs, én is nézek megkérdőjelezhető színvonalú dolgokat a tévében. Vagy emlegessük a sokak által kritizált valóságshow-kat, semmi érdemeset felmutatni nem képes médiaszereplőket? Tudja mindenki, miről beszélek. Inkább nézném én is a dél-amerikai limonádét ezek helyett. Habkönnyű szórakozás, s akadt bennük időnként pár szimpatikus szereplő, kedvelt színész vagy színésznő, a sztori meg sose túl bonyolult- mi más kell a boldogsághoz?

No mindegy, a lényeg, hogy az anno cserfes fiatal lányok szerepében lubickoló Natalia ma már másféle lehetőségek között válogat. A telenovellákban így is kedvelik, csak persze korához illő figurákat alakít. A rohanó időt pedig a képek tanúsága szerint plasztikai beavatkozással is lassítaná- nyilván nem feltétlenül sikerrel, bár ez elsősorban fotós kérdése. Persze még mindig vékony, jól tartja magát, de csodák azért nincsenek. Most, negyvenen túl már aligha számíthat arra, hogy más latin-amerikai származású színésznőkhöz hasonlóan berobban az USA film- vagy tévés piacán, marad a jól ismert hazai pálya.

De hát ez mit se számít, ha valaki manapság leül egy régi sorozatokat ismétlő csatorna elé, megcsodálhatja milyen volt két évtizede bájos fiatal lányként- bizony, a Vad angyal most is elcsíphető idehaza. És ki tudja, talán Nataliának tartogat még pár szép szerepet a karrierje, esetleg komolyabb filmben, idősebb karakterként, amik újabb sikereket hoznak. Ilyenből már akadt is neki, és csak azért, mert kinőtt a tiniszerepből, még egyáltalán nem kell leírni egy színésznőt.