Amikor még orvosi véleményekkel reklámozták a dohányzást...

Ahogy gyorsultak a repülők, úgy rövidültek a szoknyák.

Kifejezetten rövid idő alatt változott meg a légiutas-kísérők viselete: az ötvenes évek csinos, elegáns, de alapvetően konszolidált egyenruháit a hatvanas évek divatját követő szettek váltották fel. Érdekes egymás mellett látni ezeket: mintha évtizedek választanák el őket, pedig a váltás villámgyos volt.

A kosztüm jellegű egyenruhák szabása is megváltozott, egyre gyakrabban bukkantak fel a könnyed, akár a hétköznapokban is viselhetőnek tűnő darabok. 

Míg a hagyományosabb egyenruháknál egyértelmű, ki a stewardess és ki az utas, ha mellé tesszük a hatvanas években hódító miniruhás légikisasszonyok képeit, már könnyű zavarba jönni.

De a világ rendje az, hogy a változás nem feltétlenül egyirányú. Ha így folytatódott volna az egyenruhák rövidülése, manapság a légikísérők egy szál alsóneműben dolgoznának. Ehhez képest jóval konzervatívabban festenek. Ki tudja, még azt is megérjük, hogy visszatérnek a kis kalapos, kosztümös idők!

Egy csokorra való retró képet osztok meg abból az időszakból, amikor az üzleti világban már teret nyertek a számítógépek, ám azok még egész szobákat foglaltak el.

A világ természetesen sokat változott azóta, ám a hasonlóság a mai állapotokkal már könnyen tetten érhető. Ez már az a fajta munka, amire a kétkezi melósok egy része csak legyintett: "ugyan már, csak nyomogatják a gombokat azokon a vackokon!" 

Kétségtelen, ennek az egésznek az eredménye messze nem látható úgy. Mégis legalább olyan fontos, mint a fúrás-faragás. És vannak olyan cégek, ahol kézzel fogható termék már nem is készül, mégis óriási pénzeket termelnek. Az én generációm már nagyjából beleszületett ebbe a világba, a régiek számára viszont valószínűleg továbbra is megfoghatatlan, hogy érhet vagyonokat a "semmi".

A retró képek arról is mesélnek, hogy már pár évtizede is egész mást jelentett a munkaruha ezeken a helyeken, mint egy műhelyben. Azt hiszem, sokan élvezték, hogy overáll helyett miniszoknyában is teljesen rendben volt a megjelenésük- talán ennyire rövid szoknyákat ma már nem is látnak szívesen pár cégnél, azaz bizonyos szempontból konzervatívabbak lettünk.

Az viszont félelmetes, hogy mennyire felgyorsult a világ. A számítógépek nem csak kisebbek lettek, sokkal többet tudnak is, ráadásul minden mindennel kapcsolatban van. Kulcsszó lett a gyorsaság, hihetetlen sebességgel követik egymást az új generációk például a mobiltelefonok esetén, de még a sajtóban is rendszeresen feltűnik a mondat, hogy "mint arról elsőként hírt adtunk". Nem a hír minősége a fontos, hanem hogy hol jelent meg először- különös lenne, ha a jövőben ez számítana igazán.

Konklúzió az nincs, csak nyugtázza az ember, hogy alakul körülöttünk a világ. Ezek a képek tulajdonképpen nem készültek olyan régen, talán már én is megszülettem akkoriban. Mégis félelmetesen, idegenszerűen réginek tűnik rajta minden, retró ezerrel az egész. Hát, ilyen ez.

Képek: retrospace.org

A harmincas évek második feléből származnak az alábbi felvételek: a náci Németország, a Sztálin uralta Szovjetúnió mellett az Egyesült Államok illetve az Egyesült Királyság felvonulásai is felbukkannak. Nem is tudom, kell-e bármit hozzáfűzni a különféle masírozásokhoz, tömegünnepekhez, amik oly sokáig jellemzőek voltak május elsején, és a későbbiekben nálunk is évtizedeken át némileg hasonlóan néztek ki...

Néha amerikai filmekben, sorozatokban parodizálnak egy éneklős, táncolós, kalapjával integető figurát, akit valószínűleg a tengerentúlon nagyon jól ismernek, ám nekem fogalmam sem volt, ki is ő.

Egészen eddig: elkezdtem addig keresgélni, amíg rábukkantam Michigan J. Frog, az éneklő béka sztorijára. A Merrie Melodies (Bolondos dallamok) rajzfilmsorozat 1955-ös epizódjában tűnt fel a revüsztárként csillogó kétéltű.

Az eredeti sztori szerint a béka tehetségét kihasználni szándékozó kapzsi emberek mind ráfaragnak, mert Michigan J. Frog kizárólag előttük énekel és táncol, ha közönség van, akkor csak brekeg és ül. A béka figurája a későbbiekben még felbukkant vendégszereplőként, sőt, egy ideig a WB Television Network logójában is. Alakját pedig több más filmben felidézték, például az Úrgolyhókban.

Szóval most már ezt is tudom, és tudom hová tenni a jövőben a Hello! Ma Baby dallal előrukkoló vígjátékszereplőket. Értékes tudásnak nem mondanám, de nem is bánom, hogy megismerkedtem a világtörténelem legmuzikálisabb békájának történetével.