Így buliztak '79-ben

Miközben zajlik a sziget, érdekes megnézni, hogyan szórakoztak a fiatalok Knebworth-ben a Led Zeppelin koncertjén.

Mit is mondhatnék? Nem is nagyon kell kommentár, akkor is volt nagy élet a képek alapján- a laza, alkoholgőzös, csajozós fesztiválhangulat most is hasonlóan festhet a világ szinte bármely pontján.

Amitől érdekessé válik, az az, hogy a '79-ben beájuló emberek ma már esetleg rosszalló nagypapák, akik szidják a fiatalok céltalanságát, ócska zenéjét meg züllöttségét. Jogosan?

(Flashbak)

0 Tovább

Az első elektromos gitár

Azért meglepő lenne rockereket ilyenen játszani.

zene

A gitár régi, jól ismert hangszer, de amikor a huszadik században teret hódított a népszerű zene, elsősorban nem gitárosok voltak a középpontban. Ennek egyszerű oka volt: az akusztikus gitár nem hangos egy trombitához képest.

Az igazi áttörést az hozta el, amikor ún. pickupot, azaz hangszedőt szereltek a hangszerre, s annak hangját fel lehetett erősíteni. Persze még igencsak messze volt az idő, amikor hosszú hajú metálgitárosokért őrült meg a közönség, az első elektromos gitár ugyanis a hawaii stílusú gitárra hasonlított. A múlt század húszas éveiben kezdett rajta dolgozni George Beauchamp, majd piacra dobták a Rickenbacker A-22 "Frying Pan" azaz serpenyő becenevű, alumínium testű hangszert.

zene

A pech az volt, hogy öt éven küzdöttek az elektromos gitár szabadalmáért, amíg kereken nyolc évtizede, 1937. augusztus 10-én jóvá nem hagyták azt. Az alapelv ugyanis a hang jelekké alakítására és továbbítására nagyon hasonló a telefonéhoz, s azt kellett igazolni, hogy mi benne az újdonság.

Addigra azonban a konkurrensek már ihletet nyertek az ötletből, és hamarosan továbbfejlesztett elektromos gitárok készültek. Az úttörő Rickenbacker a piacon maradt, sőt, a Beatles-tagok is előszeretettel játszottak ilyen hangszereken, de ott van a Fender, a Gibson és a többi márka. Mostanság bárki vehet magának olcsón elektromos gitárt, és ugyan más stílus az uralkodó a könnyűzenében, az igazi rockerek ma is a jó öreg gitárhoz nyúlnak, ha zúzni akarnak.

zene

0 Tovább

A Kon-Tiki útja

Tegnap volt kereken hetven éve, hogy átszelte a Csendes-óceánt a híres tutaj.

Be kell vallani, egy bizonyos időtávlaton túl igazán csak sejtéseink vannak arról, mit tudtak elődeink. (Mondjuk néha még a tegnapot is újraértelmezik történészek, de ez más kérdés.) Komoly viták zajlanak például arról, hogy épültek a piramisok. Bár próbáljuk megfejteni az ősi emberek titkait, azért túlzás lenne azt mondani, hogy egy mai paleo diéta szakácskönyve egy az egyben megfelelne az akkori emberek étrendjének...

Az elméleti síkon zajló eszmecserék csak hiányos tárgyi emlékekre támaszkodnak, és az az igazság, hogy ezeket néha lehet értelmezni így is, úgy is- s ha csak egy elemünk van, az összkép soha nem lehet teljes. Képzeljük el, ha találnánk egy marék csavart egy autóból, fel tudnánk rajzolni belőle magát az autót?

A gyakorlatiasabb kísérletezés viszonylag újabb találmány, és ez azért nagyon hasznos, mert ebben is vannak a kutatók által kiegészített dolgok, de mégis, fontos válaszokat adhatnak. Az egyik komoly kérdés például annak idején az volt, primitív tutajaikkal átkelhettek-e Dél-Amerikából Polinéziába az emberek? 

Tulajdonképpen minden ellene szól az ötletnek, ha ránézünk egy ilyen egyszerű vízi alkalmatosságra. Pár liánnal összefogott fatörzsön hánykolódni az óceán hullámain át hónapokig, s eljutni egy kis szigetre- hát erre kevesen vállalkoznának mai eszükkel. A norvég Thor Heyerdahl viszont úgy gondolta, ez igenis lehetséges, és mindenki nagy meglepetésére, az általa vezetett Kon-Tiki expedíció át is szelte a Csendes-óceánt.

Az építés során a helyi indiánok által alkalmazott technikákból indultak ki, a tutajhoz egyetlen fém alkatrészt sem használtak fel. Gondosan megtervezték az útjukat, és mint kiderült, a tengeren hajózva volt élelmiszer utánpótlás, és a vízzel is sikerült takarékoskodni. Peruból április végén indultak útnak, és 101 nap után, 1947. augusztus 7-én érték el Polinéziát. Bizonyították, hogy ez igenis lehetséges.

Hogy pont ilyen expedíciók voltak-e több ezer éve, nem tudhatjuk, az viszont ezen túl nem volt vita tárgya, akár sikerülhetett is volna. Nem valószínű, hogy tömegesen hajóztak volna keresztül-kasul az óceánokon tutajaikkal egész népcsoportok. Az viszont tény, hogy időnként többre lehettek képesek az egykori merész felfedezők, mint azt a ma embere gondolja. Ennek elfogadásában voltak elévülhetetlen érdemei Heyerdahlnak és a Kon-Tikinek.

Ő ráadásul nem csak a tudományos közösséggel osztotta meg kalandjait, a nagyközönség is rácsodálkozhatott arra, ilyen különleges is lehet a néprajzi kutatás. Könyv, film is követte az expedíciót, és a Kon-Tiki ma már múzeumban látható. Valószínűleg sok felfedezés nem történt volna meg, ha nem lettek volna olyan merész úttörők, mint a norvég tutajos és társai. Meglehet, a hajójuk nem pont olyan volt mint elődeiké, de bátorságuk hasonló volt!

0 Tovább

A világ hihetetlen arcai

A National Geographic által meghirdetett utazási fotó pályázat legjobb képei lenyűgöznek és elgondolkodtatnak...

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

fotó

0 Tovább

Jason Statham 50 éves lett

Lehet, hogy a jövő filmsztárjai most Budapesten a medencékben bizonyítanak?

Az angol színész valamikor hazája színeiben a műugró válogatott tagja volt, s 1992-ben világbajnoki 12. helyezést szerzett. Valljuk be, nem feltétlenül figyelünk oda a most zajló pesti vizes világbajnokság helyezetteire, pedig ki tudja, miből lesz a cserebogár?

A modellként is dolgozó Jason Statham némi kerülőút után került a film világába, Guy Ritchie felfedezettje volt A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacsőben, majd jött a Blöff. Aztán pedig 2002-ben A szállító, a remekbe szabott, sikeres akciófilm, amit természetesen folytatások követtek. Megjegyzendő, nyilván nem függetlenül a sportos múlttól, Statham maga vállalta a húzós jeleneteket A szállítóban. Talán úgy gondolta, kezdő színészként így segíthet a stábnak spórolni a kaszkadőrökön?

Az akciófilmekben jól használható figura aztán Stallone oldalán tűnt fel A feláldozhatókban, bekerült a Halálos iramban sorozatba is. Azért Shakespeare-drámák főszerepében nem brillírozott, de talán nem is ez volt az álma, amikor még nap nap után edzett mint műugró... Boldog 50. születésnapot, Jason!

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés