Lebegő város

Pont az álomszép Francia Polinéziában van szükség gigantikus mesterséges szigetekre épített ultramodern városra?

Tudjuk jól, hogy sok helyen kísérleteznek extrém építészeti ötletekkel. Van, ahol az égbe törő felhőkarcolókat álmodnak, hiszen szűkös a hely. Az sem példa nélküli, hogy a tenger felé terjeszkednek, mint például Dubajban. 

Ám a dubaji sivatagért valószínűleg keveseknek fájt a szíve, míg a világ csodálatos helyeire tervezett komplexumokat nehéz jó szívvel üdvözölni. Francia Polinézia a világ egyik legkedveltebb (és legdrágább) úti célja, páratlanul szép szigetekkel, égszínkék tengerrel. Hogy miért ilyen helyek mellé álmodnak úszó várost, az számomra érthetetlen.

Persze a terveket megálmodó Seasteading Institute az öt éve indított projekt kiváló megoldás lesz arra, hogy az emelkedő tengerszint miatt veszélybe kerülő szigetországok lakosságának legyen hol élnie. Hogy miért pont egy ilyen steril mesterséges városba vágynának, az persze más kérdés, ami hiába van éppen olyan közel a tengerhez, mint a természetes szigetek, de azért nehéz lenne a kettőt összekeverni. 

Természetesen még vizsgálni kell, hogy milyen hatásai lesznek hosszú távon egy ilyen építkezésnek, hiszen nem lenne jó tönkretenni a tengert. Mindenesetre Francia Polinézia illetékesei már aláírták a szerződést, állítólag 2019-ben indulhat meg az építkezés.

Persze nem lesz olcsó mulatság felhúzni a lebegő várost, és ez számomra máris kérdésessé teszi, ki költözhetne ide. Ha megfizethetetlenek lesznek a lakások (és a szigetek partjára felhúzott viskókhoz képest, amelyekből pont olyan jó a kilátás, drágák lesznek), akkor a vége az lesz, hogy luxushotelekkel pakolják tele a lebegő szigeteket.

Amik felépítése persze így is kockázatos lenne a nyílt óceánon, tehát egy hatalmas hullámtörő gátat is ki kell alakítani. Miközben a világban trend az, hogy sokan szeretnek úgy utazni, hogy közelebb kerüljenek a helyiekhez, megismerjék a régi életmódot, egy ilyen, minden ízében mesterséges hely ettől a lehető legtávolabb ár- nagy kérdés, lesznek-e milliomosok olyan számban, hogy megérje felépíteni ezt a furcsa komplexumot a világ végén.

0 Tovább

Zene a gázgyárból

Veréb Tomival büntetnek minket az égiek azért, amiért elhanyagoltuk a tisztességes zenéket?

Amióta a Petőfi Rádió ócska zenéket játszik, gyakrabban futok bele borzalmas magyar "slágerekbe". (Megjegyzem, a Petőfibe pont ezért igyekszek ritkábban belefutni, de néha előfordulnak ballépések az ember életében.) És amikor meghallottam azt a refrént, hogy "Nekem ő ma a leglegleg A legforróbb vizespóló"

Akkor kicsit lefagytam. Ez az állapot azóta is tart, bevallom.

Kiderült, hogy Veréb Tamás daláról van szó, akinek a neve nekem semmit nem mond. Ez persze nem gond, miért kellene nekem minden középszerű előadót ismerni? Rákerestem a dal szövegére, mert nem hagyott nyugodni a dolog, és sokkolt, hogy valaki a nevét adta ehhez a szerzeményhez! Persze lehet, csak álnév, mert nehezen hihető, hogy valaki felvállalja az "Én a vihar elől ide a közelbe húztam a sátram De lehet beázik ma közöttünk a tér" sorokat. 

Naná, hogy a zene sem jó, mitől lenne jó? Tipikus egykaptafára készült slágerecske. Szóval van egy felejthető zene, egy jellegtelen énekes, meg egy borzasztó szöveg. És van egy rádió, ami isten tudja miért, képes ezt leadni.

Az a baj, drága barátaim, hogy tucatnyi hasonló példát találhatnék. (Oké, ez kicsit füllentés, mert a legforróbb vizespólóval nehéz versenyezni. Jó lenne azt hinni, hogy ez művészi fricska, maga a modern dadaizmus, de bevallom, nem tartom valószínűnek.) És kellemetlen arra gondolni, hogy azért léteztek és léteznek frankó magyar zenészek.

Ha roppant őszinte leszek, akkor elismerem, például a Rock and roller szövegétől sem vetem magam hanyatt, de a zene király az énekes pedig zúz, tehát legalább a háromból kettő dolog működik. 

De hogy semmi? Hol vannak a jó zeneszerzők, a remek szövegírók (főleg ez fáj, mert ha már magyarul éneklünk, lehetne frappánsat meg értelmeset is faragni), a karakteres előadók? Az ember azon töpreng, hogy az ilyen forró vizespólós tinglitangli izék tehetségtelenségről vagy igénytelenségről tnaúskodnak? Mert hogy ihlehett alkotási folyamatról nem, az ezer százalék.

Ennél már csak egy dolog rosszabb. Ha ez a dal sok embernek tetszik- na azt főleg nehéz megemésztenem. Mert az nem sok jót ígér...

0 Tovább

Miniatűr művészet

Szusivonat, hangjegyültetés és muffinház- Tatsuya Tanaka különleges diorámáit hétköznapi dolgok felhasználásával építi meg.

0 Tovább

A dohányzás aranykora

Volt olyan időszak, amikor a cigizés kifejezetten menő dolognak számított- a reklámok legalábbis ezt sugallták.

Ez a válogatás azt mutatja be, hogyan adták el annak idején a cigarettát. Naná, hogy csajokkal dolgoztak már akkor is a fantáziadús reklámszakemberek, ez mindig sikeres taktika volt. Azért erősen megváltozott a világ, a mai fiatalok már el se nagyon tudják képzelni, hogy ilyen reklámokat toljanak az arcukba lépten-nyomon, amik azt sugallták, a dohányzás igazán csodás életérzés...

0 Tovább

A világ kis képernyőn nézve

Egy fotós egy galériában már azt fotózta, hogy fotózzák mások a műtárgyakat.

Saverio Cecca Firenzében ellátogatott az Uffizi képtárba. Ám akkora volt a tömeg, hogy alig látta a festményeket, ráadásul mindenki a telefonját maga elé vagy felé tartva kattingatott, így inkább képernyőkön keresztül nézhette meg a híres képeket- sőt, végül úgy döntött, egyszerűbb és kifejezőbb lesz, ha a telefonok képernyőjét fotózgatja.

Az tulajdonképpen szép és jó, hogy rengeteg látogató kíváncsi ezekre a műremekekre- ebben nyilván benne van az is, hogy olcsó repjegyekkel lehet eljutni sok helyre Európában. És ha már az ember eljut mondjuk Firenzébe, nem hagyja ki az Uffizit. De az már nagy kérdés, hogy minek fotózgatják a telefonjaikkal a festményeket. Tele van az internet nagyfelbontású képekkel, amikkel a nem versenyezhetnek a közepes optikákkal, rossz szögből és rossz fényviszonyok közt készült képek. Én azt javaslom mindenkinek, inkább saját szemükkel nézve gyönyörködjenek, ne a kis kijelzőt bámulják...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés