Ma lenne 78 éves Romy Schneider

Az örök Sissi alig 42 esztendősen hunyt el- noha már 18 évesen sztár volt a fiatal királyné szerepében, magánélete zaklatott és boldogtalan volt.

színésznő

Osztrák színészcsaládból származott, természetes volt számára a szereplés, egészen fiatalon kamera elé állt. Ám az óriási sikert aratott Sissi után igyekezett a kosztümös romantikus filmek világától távolságot tartani, mert komolyabb karrierje vágyott. A gyönyörű és tehetséges színésznőnek bőven jutottak szerepe, de a sztárság csillogása mögött sok szomorúság is érte. 1982-ben hunyt el, nem pontosan tisztázott körülmények közt.

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

6 Tovább

Kompozíció árnyékkal

Egy jó fotós úgy tud dolgozni az árnyékkal, hogy az a végső kép nagyon is hangsúlyos eleme lehet.

0 Tovább

Kapow, whack, boff!

Adam West születésnapján idézzük fel a régi, vígjátéki tévés Batman-korszakot.

színész

A ma 88 éves amerikai színész nevét a Family Guy-rajongók is ismerhetik, ő adja a hangját Adam West polgármesternek a rajzfilmsorozatban. Ikonikus szerepe azonban Batman volt, a hatvanas évek mára kultstátuszba emelkedett sorozatában.

színész

El sem tudjuk képzelni, micsoda tempóban dolgoztak akkortájt a tévések: három szezon alatt 120(!) 25 perces epizódot forgattak le. A mai komor hangulatú Batman imázshoz képest színesebb, lazább, könnyeddebb volt az egész, ami inkább szórakoztató komédia volt, mint kőkemény szuperhős-sztori.

színész

Az epizódok fénypontja pedig a verekedés volt, amikor Batman és társa, Robin kiosztott pár pofont a rosszfiúknak. A Bud Spencer- Terence Hill filmeket idéző akrobatikus, vicces elemekkel tűzdelt bunyókban nem folyt vér, igazán családbarát jelenetek ezek- de legendássá amiatt váltak, hogy a készítők a csattanásokat és püföléseket szöveges bevágásokkal illusztrálták. Innen lehet hát ismerős sokaknak a "Kapow!!!" szó, ami szinte mindig felbukkant a verekedések során... Ebből a részből sem maradhatott ki, amikor Batmanék épp Pingvinnel és a bandájával számolnak le.

Az internet pedig tele van hasonló válogatásokkal, amik hosszú ideig életben tartják majd az Adam West-féle Batman legendáját...

színész

színész

színész

0 Tovább

Az Anyavalya margójára

Ide jut a világ: Sándor Ezsi új könyvét igencsak megszerettem.

Bizonyára az én nagy hibám, hogy korábban nem igazán ismertem Sándor Erzsi nevét. A rádióban, amikor még annak idején hallgattam, többször követtem a körkapcsolást, mint másféle műsorokat, így nem találkoztam a riportjaival. Persze nem tudtam azt sem, hogy a színészi hivatást cserélte fel a rádiózásra. (Igen, utánaolvastam a karrierjének, találtam is róla egy színházi képet a Hungaricanán, és ez a könyvben sincs benne...)

irodalom

Ugyan azt mondják, a közösségi oldalak elidegenítenek, de pont ott láttam, egy ismerős ajánlott egy Sándor Erzsi-interjút, amiben a könyvéről beszélt. Elnyűttem már pár könyvet életemben, megbíztam annak az embernek a lájkjában, furcsának tűnt a becézett névforma, és egyébként is mindenfélére rákattintok: beleolvastam a beszélgetésbe.

Tudom, hogy a könyvről kellene beszélnem, ígérem, mindjárt ott tartok, de kell még egy személyes kitérőt tartanom. Sose tagadtam, kedvelem az értelmes embereket. És különösen elfogult vagyok az okos nőkkel; az okosságot nem diplomákban mérem, hanem szellemességben, humorérzékben, öniróniában. Tízből nyolc és fél interjú unalmas és semmihez nem csinál kedvet, de konkrétan Sándor Erzsinek meglehetősen átütő az egyénisége. Az első, véletlenül fellelt beszélgetés után elolvastam még egy-kettőt, és azt gondoltam, ezt a könyvet meg kell vennem, bármi van benne.

Egyébként csak úgy magamtól biztosan nem vennék le a polcról egy Anyavalya című kötetet. (Ez az én előítéletességem, bevallom, a címmel nehezen barátkoztam meg, sőt, az egymással szembeni ellenérzéseink megmaradtak, szerintem legalábbis még mindig gyanakodva néz rám.) Ha csak a betűtípus számítana, no meg hogy a gerinc színe beleilljen a nappali belsőépítészeti stílusába, akkor talán nem is mentem volna el a könyvesboltba. Szerencsére nálam mindig káosz uralkodik, elfér egy újabb könyv a borítótervtől függetlenül, és úgy gondoltam, a számomra kicsit furcsa címen kívül még olvasnék belőle pár oldalt, tehát fel kell kutassak egy példányt. Tényleg kutatni kellett, mert az utolsó jutott nekem; ez is jó ómennek számítana, ha babonás lennék.

A lényeg, hogy ilyenkor az ember már eljut abba az állapotba, hogy el kell olvasnia azt az Anyavalyás könyvet. Ami erősen önéletrajzi, olvasmányos és jó. Nem úgy jó, mint valami kalandregény; nem róhatom fel Sándor Erzsinek, hogy miért nem írt arról, miként kapott nindzsakiképzést a finnországi pampákon, hogy beépüljön Idi Amin unokatestvérének kiadva magát az ugandai katonai vezetésbe, ha ehhez képest a valóságban anyukájával kavicsokat rakosgattak egymásra egy szobor talapzatánál. A kérdés az, hogy az utóbbi téma is lehet-e annyira erős, mint az előbbi.

És igen, lehet. Mert egyszerűen a könyv jól van megírva. Mert úgy van megírva, hogy a kavicspakolás is jelentőssé válik, hiszen olyan mozzanat, amihez hasonló mindenki életében előfordult, és ma bármennyire apróságnak tűnik, akkor és ott roppant fontos volt, tétje volt. Hiába gondoltam, hogy én egész más háttérrel bírok, mégis van valami közös bennünk, mert jobban magam tudom elé képzelni ezt, mint egy dzsungelharcos fikciót. Csak persze kell a szerző, aki ilyen epizódokat úgy idéz fel, hogy átérezzük a maguk jelentéktelenségében is jelentős mivoltát.

Abban nem hiszek, hogy más embert teljes mértékben "megérthetek", mert ír az életéről egy könyvet. Viszont, ha jól van megírva, virtuálisan találkozok egy emberrel, akit lehet kedvelni, tisztelni, utálni, ami épp tetszik. (Ugyanaz a könyv más és más hatást érhet el más és más olvasónál, ugyebár, sőt, az egész fejezetenként ingadozhat.) Az Anyavalya pedig "Sándorerzsis", pont, mint az interjúk. Nem az a mesélő, aki felolvasás közben megsimogatja az ember buksi fejét, aztán beiktat pár mély hallgatást, hanem inkább aki egy pici szurkapiszkával ráz fel, amikor elérzékenyülnék. "Ennyit bírsz? Inkább haladj még egy pár oldalt, ha már megírtam...", mondaná talán.

Tudjuk, a régi családi sztorik egy része a legendák ködébe vész, nosztalgikus vagy kaján mosollyal meséljük ezeket, hozzátéve, "talán így volt". Aztán vannak azok a dolgok, amiket átéltünk, amik élénken élnek bennünk, amikről elmondhatjuk, "bizony így volt". És ott vannak azok a fájó történetek, amelyek, ha nem is velünk, hanem a szeretteinkkel történtek, de örökre belénk ivódtak, és amikről a világba kiáltanánk: "igenis így volt!"

irodalom

Az Anyavalyában igazán elegánsan teremt ezek közt egyensúlyt Sándor Erzsi. Olvasás közben jutott nekem mosoly, fejcsóválás, meglepődés, és persze voltak olyan részek, amik után az ember tart egy kis szünetet. (Nem túl nagyot, mert sose értem volna a könyv végére.) Aztán a hosszúra nyúló szünetek jöhetnek majd a befejezés után; én is töprengtem ezen a bejegyzésen pár hetet. Ami biztos, hogy Sándor Erzsi a szomorúbb, megrázóbb emlékeket felidézve is büszke, vagy nyersen őszinte. A méltósága legalább annyira fontos, mint az, hogy ugyanolyan iróniával tud tekinteni magára, az életére és a világra. (Azért nem kell az előbbieket annyira komolyan venni, nem kell birokra kelni a könyvvel, mert a szöveg olvasmányos.)

Nem akarok fejtegetésbe bonyolódni arról, kinek ajánlom ezt a könyvet. Önéletrajzi, jól megírva, egy izgalmas egyéniség tollából- akinek ennyi elég, úgyis megszerzi. Úgy hiszem, aki ismeri a nevét, az hallott a könyvről, talán meg is vette már. Az információlavinában viszont kevés új emberhez jut el, hogy van itt valami, jó, érdekes- én inkább kivétel lehetek, mint szabály. Tudom, az olvasás alapvetően rossz, mert az embernek munka után van rá lehetősége, és így elvonja az időt a kedvenc valóságshow megnézésétől, de reklámszünetekben csak lehet haladni pár oldalt. (A fejezetek nem túl hosszúak, ez is a kezünkre játszik.)

Az a helyzet, hogy minden nyavalygásunk ellenére születnek ma is jó dolgok. Nem akarok se értékkel, se fontossággal dobálózni, lassan az ilyen fogalmak is kiüresednek. Az Anyavalyától nem leszel sokkal jobb, okosabb vagy szebb (ez utóbbi biztos, most ellenőriztem a tükörben), mégis megéri a ráfordított időt. Többet lobbizni nem akarok, úgyse én győzök meg senkit, hanem sokkal inkább Sándor Erzsi. Mázli, hogy ő nem szorul rá az én ajánlásomra, mert anélkül is megáll a lábán. Nagyon is.

Viszont visszakanyarodva kicsit saját magamra: azt is szerencsésnek tartom, hogy az internetkavalkád hülyeségei vagy dühítő közéleti hírei mellett lehet még jó dolgokra is bukkanni, remek embereket megismerni, akár egyoldalúan is, ha egy picit nyitott (netán túlságosan kíváncsi) vagyok. Gondolkodó lényként még itt és most is menő létezni- többen rádöbbentettek már erre, most pedig Sándor Erzsi és az Anyavalya erősített meg benne. Én pedig komolyan hálás vagyok ezért.

0 Tovább

Akcióban a művésztanár

Az iskolai táblákra készít remek reprodukciókat egy japán tanerő, Hirotaka Hamakasi.

Nincs mese, a beletett munkától függ, az iskolai tanárok mekkora presztízst harcolnak ki maguknak. Tudom, tudom, nincs anyagi megbecsülés, meg ott van a KLIK, egyébként is csak a gondok-bajok, de... Mindig voltak, vannak, lesznek tanárok, akiket a körülmények csak akadályozni tudnak, tönkretenni nem. Egyszerűen azért, mert dolgozik bennük valami különleges. Sok ilyen tanárt kívánok a gyerekeknek!

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés