A diszkó aranykora

Kereken negyven éve mutatták be a Szombat esti lázat.

A film, ami sztárt csinált John Travoltából, újra a csúcsra juttatta a Bee Gees-t, és meghatározta a diszkókorszakot, 1977-ben került a mozikba. Nagyon szerencsés pillanatban mutatták be, a fiatalok erre a zenére, erre a szórakozási formára pörögtek, a Gibb-fivérek zenéje fantasztikus volt, és a színészek, a stáb is remek munkát végeztek.

A még csak 23 éves Travolta kisebb szerepek után lett a csipőjét riszáló parkett ördögeként legenda. Nem akármilyen időszak volt ez a számára, hiszen alig egy év múlva jött a következő zenés sikerfilm, a Grease főszerepe. Ugyan voltak aztán hullámvölgyek a pályafutásában, aztán akadtak sikeres vagy fontos alakítások, de sokak számára mindmáig a hetvenes évek második fele a fiatal Travolta szerepeivel azonosítható. A Szombat esti láz egyértelműen az ő filmje, a többi szereplőt szerintem kevesen tudnák felidézni.

Érdekesség, de a Szombat esti lázban hallható daloknak csak egy része íródott kifejezetten a film kedvéért, a többit már korábban játszották a rádiók. A filmzenét tartalmazó album természetesen óriási siker lett, több dal is a slágerlista élén kötött ki.

Meg kell jegyezni, hogy a mára kicsit lesajnált diszkóműfajnak is voltak klasszikus dalai, többek között a Bee Gees-nek köszönhetően. A zenetörténelem legjobb dalszerzői közé tartozó Gibb-fivérek olyan szerzeményekkel igazolták ezt, mint a Night Fever, a Stayin' Alive, a How Deep Is Your Love vagy a Jive Talkin. Nekem az utóbbi most is nagy kedvencem, de ha a filmet idézzük fel, akkor inkább ezt a videót illesztem be.

De hát már ennek is négy évtizede, repül az idő. Ugyan mostanában nem sokan ropják ilyen stílusú öltönyben a táncparketten, visszatérhet még ez is- és garantálom, jobb zenék akkor sem lesznek hozzá, mint az egykori slágerek.

0 Tovább

A légi divat evolúciója

Ahogy gyorsultak a repülők, úgy rövidültek a szoknyák.

retró

Kifejezetten rövid idő alatt változott meg a légiutas-kísérők viselete: az ötvenes évek csinos, elegáns, de alapvetően konszolidált egyenruháit a hatvanas évek divatját követő szettek váltották fel. Érdekes egymás mellett látni ezeket: mintha évtizedek választanák el őket, pedig a váltás villámgyos volt.

retró

A kosztüm jellegű egyenruhák szabása is megváltozott, egyre gyakrabban bukkantak fel a könnyed, akár a hétköznapokban is viselhetőnek tűnő darabok. 

retró

retró

retró

Míg a hagyományosabb egyenruháknál egyértelmű, ki a stewardess és ki az utas, ha mellé tesszük a hatvanas években hódító miniruhás légikisasszonyok képeit, már könnyű zavarba jönni.

retró

retró

De a világ rendje az, hogy a változás nem feltétlenül egyirányú. Ha így folytatódott volna az egyenruhák rövidülése, manapság a légikísérők egy szál alsóneműben dolgoznának. Ehhez képest jóval konzervatívabban festenek. Ki tudja, még azt is megérjük, hogy visszatérnek a kis kalapos, kosztümös idők!

retró

0 Tovább

Billy Joel, a rocker

Ki hitte volna, hogy fiatalon ő is a kemény műfajban próbálkozott!

zene

Az 1949-es születésű Billy Joel tinédzserkorának meghatározó élménye volt az angol beatzenekarok feltűnése. Így aztán a tehetségesen muzsikáló amerikai srác is beszállt egy bandába, ami jellemzően a tenger innenső oldalán született slágereket dolgozta fel.

Ilyen zenekarból vélhetően annyi volt, mint égen a csillag, így aztán barátjával, Jon Small dobossal új irányba próbálkoztak. Attila néven alapítottak hard rock duót, első lemezük is az Attila címet kapta. Az 1970 júliusában megjelent albumot a kritikusok minden idők legrosszabb rocklemezei között tartják számon. Maga Billy Joel is zavaros marhaságnak tartja a korai heavy metal világába tett kiruccanásának végeredményét.

Ám az Attila nem azért szűnt meg, mert a zenéjük olyan borzalmas volt. Billy Joel egyszerűen elszerette Jon Small feleségét, és amikor kiderült, hogy a dobost saját barátjával és zenésztársával csalta meg az asszony, a banda sorsa megpecsételődött.

zene

A fordulatoknak ezzel még nem volt vége, mert a botrány után Elizabeth Small megszakította a kapcsolatát mind a kettejükkel, és ezt Billy Joel tudta nehezebben feldolgozni. A mindig is depresszióra hajlamos zenész véget akart vetni életének, de még egy bocsánatkérő üzenetet hagyott Small-nak, aki ezt hallva a lakására rohant majd kórházba vitte. A későbbiekben aztán még dolgoztak is együtt, a nő pedig Billy Joelt választotta, és 1973-ban összeházasodtak.

zene

Joel következő lemezein már egészen más stílusban játszott, és nem kevés slágerrel büszkélkedhetett karrierje során. De gyaníthatóan a heavy metalhoz már nem akar visszatérni, és koncertjein se nagyon kerülnek elő az Attilán megjelent dalok. A nyughatatlan zenész magánéletében is akadtak még kanyarok, jelenleg a negyedik feleségével él.

Hát így vehet váratlan fordulatot egy-egy történet: talán ha Jon Small felesége kevésbé lett volna vonzó, Billy Joelt most metálzenészként ismernénk. Vagy ha a megcsalt Small nem rohant volna el hozzá, amikor meg akarta magát ölni, akkor nem ismernénk sehogy Joel nevét, mert nem születtek volna meg az olyan híres dalai, mint a Piano Man... 

0 Tovább

Lenyúlt büszkeség

Lehet, hogy Morricone magyar állampolgársága megoldana pár gondot?

Még kissrác koromban láttam a szocialista idők egyik legendás sorozatát, az Őrjárat az égen című alkotást. Nemrég újranéztem, tisztes munka, némileg különös fordulatokkal- de a lényeg az, hogy sokak vonzódása a vadászpilóták világához köthető ehhez a filmhez.

A sorozatban nemcsak a korszak remek fiatal színészei tűntek fel, hanem nagyon ügyes volt az operatőri munka is, a repülős jelenetek kifejezetten érdekesek. És pár jó zenét is fel lehet idézni, például a végefőcím alól. Amikor erre rákerestem, megtaláltam a felvételeket, alattuk a remek muzsikával.

Bár vannak műfajok, amiben jártasabb vagyok, ez esetben pont nem tudtam, ki volt a szerző. A részlet alatti beszélgetésből derült ki számomra, hogy az eredeti dallam szerzője az olasz legenda, Ennio Morricone, és A jó, a rossz és a csúf című filmben hallhatuk először. Aztán Hugo Montenegro dolgozta fel zenekarával értő módon, March with Hope címmel.

Nem nagy ügy az egész, a szocialista filmgyártásban kissé szabadon értelmezték a jogdíj fogalmát, így lenyúltak nekik tetsző zenéket, amiknek szerzőit a stáblistában nem tüntették fel. Most már tudjuk, ki írta ezeket a valójában, ismerjük el, hogy nekik jár ezért az elismerés, mehetünk tovább.

Csak éppen a videó alatti beszélgetésben teljesen értelmetlen vita indult el, aminek során valaki azt bizonygatta,  hogy Hidas Frigyes a sorozat zeneszerzője és kész, és nem is érti, miért emlegetik azt az olasz fickót. És hiába hívták fel a figyelmét a valóságra, zavaros fejtegetésbe bonyolódott, aminek konklúziója, hogy nem is igazi magyar az, aki a magyar szerző által meg nem írt dal magyarságát vitatja. 

Vagy lehet hogy mást akart mondani a kommentelő- nem tudom, nem értem a gondolatmenetet. Pedig ez szimpla árnyékboksz, mert attól én nem érzem magam büszkébb magyarnak, ha egy engedély nélkül lenyúlt zenét olyan magyar szerzőnek tulajdonítunk, akinek semmi köze hozzá. Azt hiszem, lenne felháborodás, ha hasonlót mások követnének el magyar szerzők műveivel- és szerintem jogosan.

Nekem személy szerint semmi szükségem nincs erre a fajta "dicsőségre". Inkább vagyok büszke arra, ami egyrészt tényleg magyar, másrészt tényleg nagy teljesítmény. Persze, orvosolhatjuk ezt az ügyet úgy, hogy Morricone magyar állampolgárságot kap, és akkor a "mi fiunk" lesz. Úgyis sokat szeretik a zenéit nálunk, meg a filmeket is amiben hallhattuk azokat...

Sőt, nem kellene itt megállnunk. Ha az utóbbi évtizedek meghatározó Nobel- és Oscar-díjasait mind "megmagyarítjuk", még sikeresebb nemzetté válhatunk. 

0 Tovább

Nagypapa macskája

Az idős Jiji arca felderült, ahogy a szobába lépve meglátta Kinako cicát, és ekkortól kezdődött az Alzheimer-kórral küzdő japán férfi és a macska barátsága.

Kettejük különös, szoros kapcsolatát Jiji unokája, Akiko DuPont örökítette meg megkapó fotósorozatban.

Az egykor kamikaze-pilótának kiképzett, ám a bevetést szerencsésen elkerülő Jiji a betegség miatt vált zárkózottabbá, s csak Kinako társaságában vált oldottá. Egészen a nagypapa haláláig tartott kettejük sajátos barátsága...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés