Füst és lábdob

Fél évszázada robbantott nagyot a The Who egy amerikai tévéműsorban.

Bizonyára sokan ismerik a Tankcsapda slágerét, aminek refrénje az, hogy "nem akarok mást csak füstöt és lábdobot". Ma már senkit nem lep meg az, milyen egy hangos, a rajongókat feltüzelő rockkoncert, de a hatvanas években még a szidott beatzenekarok is jólfésült srácok voltak. 

Azért páran feszegették a korlátokat, és a Who egyike volt az új bandáknak, akik közéjük tartoztak. 1964-ben jelent meg első kislemezük, rá egy évre pedig a máig híres My Generation. 1967-ben az Egyesült Államokban a Monterey fesztiválon mutatkoztak be, ahol a gitáros, Pete Townshend a színpadon verte szét gitárját- és aztán a szintén hangszert romboló Jimi Hendrixet vádolta meg azzal, hogy ellopta ezt a show-elemet.

A meglehetősen erőszakosnak tűnő angolok mindenesetre kicsit kilógtak a hippikorszak békét hirdető, virágokat lóbáló zenekarai közül. Dobosuk, Keith Moon nagyon lelkes volt amiatt, hogy legálisan juthat mindenféle robbanó cuccokhoz, és a turné állomásain nem egy hotelszombát rombolt le velük. Egy alkalommal sikerült a vécén is lehúzni a dinamitot, hogy lássa a hatást...

Kereken fél évszázada, 1967. szeptember 17-én újabb mérföldkő jött: a The Who a televízióban is bemutatkozott a tengerentúlon. The Smothers Brothers Comedy Hour volt a műsor címe, ahol a banda a szokásos lendületes stílusában adta elő a My Generationt, természetesen Townshend a gitárját is szétverte a végén.

Arról viszont nem tudott senki, se a műsor készítői, se a banda többi tagja, hogy Moon lefizetett egy kellékest, aki egy detonátort tett a dobfelszerelésbe. Azt pedig már Moon sem tudta, hogy a munkatárs a megbeszéltnél több robbanóanyagot használt fel. Amikor tehát az élő adásban bekövetkezett a detonáció, senki nem értette, mi történik. A dobos eltűnt a színpadról, Townshend egy füstfelhőből bukkant elő, megpörkölődött hajjal és félig megsüketülve, egyedül csak a basszusgitáros őrizte meg hidegvérét. Mindenesetre, ha már zajlott a buli, Townshend elragadta a műsorvezető gitárját és azt is ripityára törte. 

Erre a kirobbanóan zárult előadásra oda kellett figyelni, és aztán később kiderült, a Who jóval több, mint egy balhés, rövid életű zenekar. Olyan művek fűződnek a nevükhöz, mint a Tommy vagy a Quadrophenia, a hetvenes években a legjobb koncertbandák közék tartoztak. Sajnos Keith Moon később tudott változtatni életmódján, 1978-ban egy átbulizott éjszaka után holtan találták. Akkortájt már annyira szétcsúszott, hogy igen gyakran képtelen volt tartani az ütemet, ami egy dobos esetén legalábbis kellemetlen.

A Who folytatta, és még a zenekar megalakulásának ötvenedik évfordulóján is aktívak voltak. A nagyközönség elsősorban onnan ismerheti őket, hogy a Helyszínelők (C.S.I.) sorozat és annak valamennyi spinoffja valamelyik slágerüket használta a főcím alatt. ( "Who Are You", "Won't Get Fooled Again", "Baba O'Riley" és "I Can See for Miles", hogy pontosak legyünk.)

A mai zenészek között bőven vannak balhés arcok, csak zenélni nem tudnak mind úgy, mint Townshendék. De azért vannak ma is jók, nem akarok csöpögős nosztalgiázásba csúszni. Inkább csak megemlékezek egy legendás, hírhedt sztoriról, mert a füst legalább úgy hozzátartozik a rockhoz, mint a lábdob...

0 Tovább

Az ördögűzés arcai

Etiópiában fotózta az ördögűzési rituálékat Davis Tesinsky.

Ahogy az várható, egy ilyen szertartáson elszabadulnak az érzelmek, s persze a sikeres ördögűzésnek meg kell fizetni az árát...

0 Tovább

A guillotine lehull

Kereken 40 éve hajtották végre az utolsó kivégzést ezzel az eszközzel Franciaországban.

A francia forradalom vérfürdőjének egyik ismert szimbóluma a guillotine, ezzel végezték ki XVI. Lajost, Marie Antoinette-et, Dantont, Robespierre-t. Ám maga az eszköz nem volt túl régen használatban, 1789-ben javasolta egy orvos, hogy ezzel hajtsák végre a halálos ítéleteket.

Ironikus, hogy az orvos maga ugyan ellenezte a halálbüntetést, és magát az eszközt sem ő tervezte, mégis az ő nevét viseli: Joseph-Ignace Guillotin szerint ugyanis ez humánusabb módja volt a kivégzésnek, mint az akasztás vagy a sortűz. (Bár gyanítom, akit megfosztanak az életétől, annak majdnem mindegy...)

Amikor aztán beindult a nagyüzem, a guillotine-ok sorban fejezték le a különféle okból megvádolt embereket. Maga az ötletgazda is majdnem erre a sorsra jutott, mert 1794-ben bebörtönözték, de Robespierre bukása után amnesztiával szabadult. 

A lefejező szerkezetet viszont nem nyugdíjazták a terrorral együtt. Sőt, még majdnem két évszázadon át hajtottak végre ítéletet vele. Az utolsó nyilvános lefejezésre 1939-ben került sor, amikor egy sorozatgyilkos került a kés alá. Addig a guillotine-os kivégzés egyfajta látványosságnak számított, mindig szép számú nézősereg gyűlt össze ilyen alkalmakkor. Utána már csak a börtönökben belül használták, ez volt a hivatalos kivégzőeszköz egészen 1981-ig, amikor a halálbüntetést eltörölték.

Az utolsó guillotine-áldozat Hamida Djandoubi, egy tunéziai bevándorló volt, akit 1977. szeptember 10-én végeztek ki. A férfi kegyetlenül megkínzott és megölt egy nőt, akit prostitúcióra akart kényszeríteni. Más lányokat is elrabolt, hogy neki dolgozzanak, így a bíróság bizonyítottnak látta bűnösségét. Az ítélet végrehajtására Marseille-ben került sor. 

Nem ő volt az utolsó, akit erre ítéltek, ám a többieket már nem végezték ki a halálbüntetés eltörlése miatt. A guillotine így is szimbolikus eszközzé maradt, de azért jó, hogy ma már csak múzeumokban lehet látni, valódi használatban nem...

0 Tovább

Álom az űrutazásról

Számomra kétségkívül a NASA retró stílusú posztersorozata a legmenőbb dolog mostanában az interneten.

Az űrkutatás tipikusan olyan dolog, ami kicsik és nagyok fantáziáját megmozgatja. Gyerekként is álmodunk olyanról, milyen lenne távoli univerzumokba eljutni, felnőttként pedig sokan faljuk a scifi könyveket, filmeket.

A NASA kétségkívül elég fontos szereplője az űrkutatásnak, és még arra is van energiájuk, hogy a tudományos munka mellett valami különlegeset mutassanak az űrutazásról álmodozóknak. Közzétettek egy olyan, retró stílusú plakátsorozatot, ami azt mutatja be, milyen lenne ha mindennapos utakként hirdetnék a Mars-repülést, a Jupiter meglátogatását vagy egy közeli galaxisét. 

Amitől az egész még szebb: nagy felbontásban le is tölthetjük az összes posztert a NASA JPL oldaláról, kedvencünk pedig kinyomtatható, falunk igazi dísze lehet! Ezt nevezem én kreatív közszolgálatnak...

0 Tovább

A világ dicsősége

Betöltötte a hatvanat Heather Thomas, a nyolcvanas évek egyik szőke üdvöskéje.

Ha a szórakoztatóipar kegyetlenségéről beszélünk, akkor elegendő megnézni, hova jutott az egykor tévékből és magazinokból jól ismert ifjú színésznők jelentős része. Az 1957. szeptember 7-án született Heather Thomas rengeteg fiatal srác faláról mosolyoghatott le pár évtizede, mert igen sok posztert adtak el a fotóival. A televízióban is futott a szekér, a The Fall Guy című sorozat női főszereplőjeként meglehetősen sokan ismerték.

De azért az sokatmondó, hogy míg Heather 24 éves volt a sorozat kezdetén, a férfi sztár, Lee Majors 42. Fordított felállás női-férfi szereplők esetén viszont elég ritka. A nyolcvanas évek sok rajongott szépsége negyvenes éveiben már maximum mellékszerepeket kapott, vagy azt sem.

Heather Thomas is felhagyott a filmezéssel, majd 2008-ban megjelent első könyve, ami jó kritikákat kapott. De gyanítom, többet írtak arról, hogy megváltozott az arca az évtizedek alatt- ami valahol normális, de másokhoz hasonlóan ő is rontott a helyzetén pár plasztikai műtéttel.

Ez az iparág nem könyörül, és belegondolhatunk, hogy csak szavak szintjén van-e változás, a mai huszonéves üdvöskék hol tartanak majd 1-2 évtized múlva? Persze mindig van lehetőség a kitörésre, csak nem könnyű elfogadni a csillogás után egy egészen másfajta szerepet. 

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés