A haj a fontos, nem az ész

Fontos kutatás: ez számít a Tinderen.

Egy modell végzett el izgalmas "kísérletet": több profilképpel nézte meg, melyik stílussal kapja a legtöbb pozitív visszajelzést a társkereső alkalmazáson. Volt neki szakállas, borotvált, borostás, kopaszodó fotója is. 

A simára borotvált arcra jött a legtöbb pozitív reakció, de alig kevesebb volt az ápolt szakállúnál is az érdeklődő. A modell megfigyelése szerint viszont a szakállasokra bukó lányok között többségben voltak azok, akik futó kalandot kerestek- ki tudja miért.

És persze nagy-nagy meglepetésre a kopaszodó fizimiskával nem volt túl népszerű a fiatalember. Mindez azért két dologról árul el elsősorban sokat: a Tinder fényképek közt gyorsan lapozgatós jellege miatt a külső fontos. Nagyon. Váratlan fordulat!

A másik része a dolognak az, hogy az egész kutatást hajbeültetést kínáló klinika szervezte, akik nyilván azt kívánják üzenni, hogy az ügyfeleiknek jobb esélye van a Tinderen. A plasztikai sebészek pedig nyilván azt fogják kideríteni, szép dekoltázzsal a lányok is vonzóbbak. 

Miközben akinek mégsem a haj a feje legfontosabb alkatrésze, az tudja jól, hogy ennél picit összetettebb az emberi kapcsolatok világa. De azokról nem tudnak ilyen hasznos "kutatások" készíteni a szépészeti szolgáltatók...

0 Tovább

Stílusos plakátok

Ezeket a műalkotásnak is beillő plakátokat elnézve megérti az ember, miért rajonganak sokan az art deco stílusért.

0 Tovább

Csajkor

14 és 22 éves kora között minden nap szelfizett egyet egy lány.

Eadington ötlete nem új (naná, nyolc éves, mondhatná erre valaki), hiszen már láttunk hasonló, sok képből összerakott pörgős videót, ami nagyon látványosan mutatja be, hogy változik az ember. 

Tipikus téma ez mostanásg, mégis megunhatatlan, egyszerűen azért, mert minden ember egyedi. Az, hogy láttam egy ilyen videót, nem jelenti azt, hogy láttam az összeset: s ez a szép benne. Ráadásul igencsak respektálom azt is, hogy valaki nyolc éven át fotózza magát, gyűjti a képeket, s végül ilyen elegánsan összeállított videót készít- érdemes megnézni!

0 Tovább

A rasszista ruha

Kínai ruhát választott egy amerikai lány a bálba, és azóta is folyamatosan áll a bál.

Őszintén szólva, ezeknek kellene a világ legjelentéktelenebb sztorijainak lennie. Van egy 18 éves lány, Keziah, azzal a tipikus széles amerikai mosollyal, aki a sulibálba szépen fel akar öltözni, és választ magának egy csinos és különleges ruhát. Piros és kínai, jól is áll neki, bizonyára sokan meg is dicsérik.

Na de ekkor megjelenik a sértődőkórus, és kap hideget-meleget. Vannak ázsiai származásúak, akik szerint sértő és rasszista ilyen ruhát felvenni, mert nem tiszteli a kínai kultúrát, számára nincs semmi "üzenete" a ruhának, és így tovább. És persze nyilván akad jópár olyan ember, akinek semmi köze Kínához, de mégis jajong, hogy ez az ő kulturális örökségük kisajátítása.

Sokan nyilván támogatják is a lányt, és meg kell jegyezzem, számomra nagyon szimpatikus módon ő is megvédte magát. Nagyon helyes, hogy nem kér bocsánatot egy öltözékért, ami ott a bálon nem más, csak egy csinos ruha.

Az ez ellen való tiltakozás még a politikai korrektség szemüvegén át nézve is hülyeség. Ilyen világban élünk, megismerjük (és tiszteljük!) egymás kultúráját, ami szerintem alapvetően jó dolog. Itt ülök Budapesten, és mégis sok-sok olyan ismeretem van a japánok udvariasságáról, a muszlimok szent helyeiről, az ausztrál barbecue-mániájáról, a Dél-Amerikában kedvelt maté teáról, amit talán soha nem használok semmire, mégis gazdagítja a tudásom a világról. Szeretem Bruce Lee filmjeit, sőt, Kitano Takeshi rendezéseit is. Szívesen hallgatok afrikai zenét és blues-t egyaránt. Ettől rasszista vagyok? Aligha.

Sőt, ha belegondolok, az maga a rasszizmus, amikor valaki egy kalap alá veszi a "fehéreket". Hát elnézést, de egy francia, egy belorusz, és egy magyar közé elég nehéz egyenlőségjelet tenni. Ennél azért valamennyi nemzet kulturális öröksége gazdagabb, egyedibb. Mégis olyan könnyű minket egységes tömbként kezelni.

És persze senkinek eszébe nem jut rasszista kulturális kisajátítást kiáltani, amikor kínai zongoraművész vagy fekete operaénekes adja elő német szerzők nagyszerű műveit. Ez így van jól! És azt gondolom, tudatosan kell visszautasítani a rasszista címkét, amikor valaki felvesz egy kínai ruhát fehér lány létére, mert ha minden ilyen marhaságban engedünk, a végén minden tabu lesz, ami az egész emberiség nagy közös hagyományainak része.

0 Tovább

Az első Land Rover

Kereken hetven éve mutatták be a legendás terepjárót.

A dobozszerű, robosztus Land Rovereket minden autókedvelő ismeri, no meg azok is, akik sok egzotikus helyen játszódó dokumentumfilmet néztek, mert annak idején mindig ezekkel a mindent kibíró járgányokkal szerelték fel az expedíciókat.

Pedig eredetileg nem sivatagba, hegyekbe szánták őket. A háború után a Jeep által inspirált vezető tervező, Maurice Wilks álmodott meg egy igénytelen, faék egyszerűségű járművet, amit a mezőgazdaságba szántak. A traktornál mozgékonyabb négykerékmeghajtású autónak még a kormányát is középre szerelték, és azt is tesztelték, lehet-e vele szántani. 

Aztán kicsit alakítottak az elképzelésen, de az megmaradt a koncepcióból, hogy roppant egyszerű lett a felépítés, a szerkezet. Még a párnázott ülés és az ajtó is feláras "extra" volt. Nem is terveztek vele túl hosszú távra, úgy voltak vele, két-három évig gyártásban lehetnek ezek az egyszerű autók, amik gyártása a háború utáni viszonyok között sem volt megoldhatatlan, aztán ahogy a cég erőre kap, kivezetik a piacról. A történet viszont más fordulatot vett.

A Land Rover 1948. április 30-án mutatkozott be Amszterdamban, és roppant gyorsan népszerű lett- nem a farmerek szerették igazán, hanem a világ minden olyan helyén vált népszerűvé, ahol úttalan utakon eljáró, primitív szervizháttérrel is javítható autókra volt szükség. Szinte elpusztíthatatlan jószágok voltak, a többségüket évtizedekig nyúzták és még ma is rengeteg van belőlük mindenfelé.

Sokaknak még ma is az eredeti, szögletes Land Rover "A terepjáró". Kivételesen ez nem csak a médiának köszönhető, bár nyilván az sem mindegy, mennyi filmben láthattuk. Ám a lényeg az az, hogy a több, mint egymillió legyártott példány élesben is megállta a helyét.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

2018.11.23.
2018.10.13.
2018.08.31.

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés