Visszatérés a kicsi házba

Ismét Laura Ingalls Wilder könyvet olvastam, és nagyon-nagyon jól esett.

irodalom

Nemrég írtam egy gyerekkori olvasmányélményemről, ami kifejezetten mély nyomokat hagyott bennem. A Kicsi ház a nagy erdőben című könyv kapcsán szót ejtettem a máig népszerű A farm, ahol élünk sorozatról, s engem is meglepő módon, ez lett a blog egyik legolvasottabb bejegyzése.

S ennek kapcsán hírt kaptam arról is, hogy Laura Ingalls Wilder művei új kiadásban jelennek meg nálunk, tehát végre tovább tudom olvasni a család történetét. De hogy felelevenítsem a régi élményeket, először a sorozat első kötetét olvastam újra.

Az ember gyanakszik, hogy három évtized távlatából esetleg csak az emlékek szépítenek meg egy könyvet. Az új kiadás egészen máshogy néz ki, mint a régi: jó kézbe venni, illusztrációk viszont nincsenek benne. A történet viszont most is magával ragadott, gondolatban gyorsan visszatértem a 19. század második felének világába: az Egyesült Államokban boldogulni próbáló telepesek életébe kaphattam egy kis bepillantást.

irodalom

Természetesen ez egy elsősorban gyerekeknek szóló könyv, a szerző vélhetően kihagyott komolyabb momentumokat. Ráadásul most már a folytatások ismeretében mondhatom, az első rész kicsit idillibb, mint a többi. Nagyon hangulatosak a leírások, ám mivel egy egészen kicsi gyerek szemszögéből íródott, vele együtt csodálkozhatunk rá a dolgokra- bevallom, ez még most is nagyon jól bírt esni.

Ami egy kicsit kiegészítette, kibővítette számomra a könyv élményét, az a további informálódás lehetősége. És itt meg kell jegyezzem, hogy nem csak a 150 éve élt telepesek mindennapjai változtak meg durván az életük alatt- a mienk is! A nyolcvanas években fogalmam sem volt, merre van Wisconsin, hogy nézhetett ki a kicsi ház, milyen volt Laura Ingalls Wilder élete a valóságban, pedig gyerekként biztosan érdekelt volna- mint ahogy most is kíváncsi vagyok. Ma pedig pár kattintás, és hirtelen élővé, valóságossá válik mindaz, amit olvastam.

Jó példa erre a könyvben leírt táncmulatság: találtam egy videót, ami valahol vidéken lett rögzítve sok-sok éve. Persze, már ez is egy évszázaddal később született, mint a könyv, de akkor is tapinthatóvá vált az az önfeledt hangulat, amit a szoba sarkában muzsikáló zenészek és a lelkes táncosok teremtettek. S ott vannak a tátott szájjal bámuló gyerekek is, valahogy így nézhette a "nagyok" mulatozását a kis Laura is annak idején...

Mert hiába módosított a szerző némileg a valóságos eseményeken, nagyon is van alapja a megírt történeteknek. Látva a képet az egykori ház helyén ma álló épületről, ahol múzeum van, magam is kedvet kaptam egy Laura Ingalls Wilder-körúthoz. De ha az nem is reális jelen pillanatban, gondolatban utazhattam velük tovább- mert a sorozat következő kötetei számomra már újdonságok voltak.

Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a nagy erdőben (Pioneer Publishing)

0 Tovább

Így születnek a legendák

1954. április 12-én vette fel Bill Haley és bandája a Rock Around the Clock-ot.

zene

Az 1925-ben született Bill Haley már kölyökként pénzt keresett zenészként, és 15 évesen költözött el családjától gitárja társaságában. Hamarosan a zeneiparban helyezkedett el, saját zenekara, a Bill Haley & The Comets 1952-ben vette fel a mára jól ismert nevét.

Kisebb slágerek után szerződtek a Deccához, és azon a napon stúdióba vonultak, hogy új kislemezt rögzítsenek. A Thirteen Women című dal munkálatai elhúzódtak, így aztán a lemez B-oldalának dalára már alig jutott idő. Gyorsan feljátszották a Freedman és Myers által írt Rock Around The Clockot, amire a szólógitáros csak egy régebbi szólót tudott elővenni- aztán némi ügyeskedés után sikerült használható verziót összehozni a két nekifutásra felvett dalból. Mellesleg nem sokkal korábban egy másik banda már kiadta a szerzeményt, de nem keltettek vele nagy feltűnést.

A Bill Haley által előadott Rock Around The Clock sem volt bombasiker, és talán ma nem is ismernék annyian, ha nem játszik közre a véletlen- már ha hihetünk a legendának. Egy zenerajongó tíz éves srác, Peter Ford Los Angelesben meghallgatta a Thirteen Woment, aztán megfordította a lemezt, és beleszeretett a B-oldalon hallható dalba. 

Ilyen fordult már elő a történelemben, csak éppen Peter apukája nem más volt, mint Glenn Ford, az ismert színész. A Blackboard Jungle című filmre készülő Ford a tinédzserek életéről szóló alkotásban jelentős szerepet kapott, és a többi alkotóval együtt keresett olyan dalt a főcím alá, ami kifejezi a korosztály életérzését. Naná, hogy a kisfiától kapott lemezt javasolta, és a többi történelem: az 1955-ben újból kiadott Rock Around The Clock azonnal a listák élére ugrott.

Bár nem ez volt a legelső rock&roll dal, nem is ebből adták el a legtöbbet, mégis korszakhatárnak számít. Sokan osztják 1955 előtti és utáni korszakokra a könnyűzenét, Bill Haley-ék dalának köszönhetően. 

És hogy pont úgy történt-e minden, mint ahogy a legenda szól? Hát, ezt már nem nagyon lehet kideríteni. Akinek csak köze volt a dalhoz, kiegészítette a sztorit, esetleg máshogy mesélte a dolgokat. Mindenki szeretett volna magának egy kis szeletet a legendából. A szerencse az, hogy abból nekünk is jut, ha meghallgatjuk ezt a tényleg remekbe szabott, lendületes nótát, ami ma is megállja a helyét.

0 Tovább

Disney-hercegnők fehérneműben

Vannak akik szerint a mesékben szereplő hercegnők "szexualizálása" az, hogy ilyen lenge ruhává formálták át az öltözéküket. Ez szerintem meglehetősen álszent dolog, mert a hercegnők külseje azért eddig is igen sokat nyomott a latban.

Az meg egy másik kérdés, hogy ilyen csinos lányok azt vesznek fel, amit akarnak, vélhetően nem a Disney-jelleg miatt akad meg rajtuk senkinek a szeme...

0 Tovább

Egy lépés a világhír

Ma 43 éve győzött az ABBA az Eurovíziós dalfesztiválon, és ettől kezdve ívelt fel a zenekar karrierje.

zene

A svéd zenekar két férfi tagja, Björn és Benny már a hatvanas években jól ismert zenész és dalszerző volt a hazájában. Más-más bandában játszottak, aztán összebarátkoztak és a hetvenes évek elején már közösen dolgoztak. Társult hozzájuk két tehetséges énekesnő, Anni-Frid és Agnetha, és kialakult a négyesfogat, neveik kezdőbetűjéből pedig az ABBA szó.

A régóta a zeneiparban dolgozó Björn és Benny egyértelmű kiugrási lehetőséget látott az Eurovíziós fesztiválban, és már korábban is tudatosan készültek a részvételre. 1974-ben sikerült megnyerniük a helyi válogatót, aztán április 6-án övék lett az európai fődíj is: a Waterloo elindult világhódító útjára.

A tempós, remekül megírt szerzemény volt az első daluk, ami jó helyezéseket ért el a külföldi slágerlistákon, jegyezték Angliában, Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban is. De egy sláger még messze van a tartós sikertől: sokan reménykednek abban, hogy az Eurovíziós részvétel sztárt csinál belőlük, azért őszintén szólva elvétve akad olyan dal is, ami maradandóvá válik. Az meg szinte csodaszámba megy, ha egy ott feltűnt előadó tartósan a csúcson marad.

Az ABBA az üdítő kivétel, és nyilván az ő példájuk miatt van minden évben olyan tülekedés a néha lesajnált fesztiválon való részvételért. Bárki bármit mond arról, hogy ódivatú, kicsit sem újító dalok vannak többnyire a mezőnyben, hogy unalmas ez a nagy felhajtással körített showműsor, akkor is beszélünk róla. A zeneiparban megvan ennek a szerepe.

Az egy másik kérdés, hogy kell a tehetség a győzelem utáni talpon maradáshoz. 1974-ben talán még kérdés lehetett, az ABBA egyslágeres csoda-e, ma már viszont tudjuk, hogy nem az volt. Sőt, a zenetörténelem egyik legsikeresebb együttesévé váltak, és a Waterloo nem az egyetlen vagy a kiugróan legnagyobb slágerük, hanem csak egy a sok közül. Mamma Mia, Dancing Queen, The Winner Takes It All, és még lehetne folytani a sort- ma is jól ismert, emlékezetes dalok, amikből még musical és film is íródott. 

zene

Furcsa, hogy az ABBA mint zenekar csak egy évtizeden át létezett, 1982 után nem készítettek új lemezt, nem turnéztak. De amíg dolgoztak, a csúcson voltak, s hogy Svédországból indulva lettek ekkora sztárok, az mindenképpen megsüvegelendő. Munka, tehetség, ügyes menedzsment- sok minden kellett ehhez. Nem tudom, hogy a mostani fesztiválon indulhat-e ilyen karrier, de gyanítom, Pápai Jocinak alaposan fel kell kötnie a gatyáját, ha a nyomdokukba akar érni...

0 Tovább

Amikor legyőzték George Lucast

39 éve az Oscar-gálán az Annie Hall kapta a legjobb film díját a Csillagok háborúja helyett.

film

1978. április 3-án adták át az értékes szobrokat az előző év legjobb filmjeinek. A Csillagok háborúja igen sok technikai díjat és a legjobb filmzene díját is begyűjtötte, az Annie Hall-ért a főszereplő Diane Keatont és a forgatókönyvíró-rendező Woody Allent is díjazták.

Aztán jött a legjobb film díja. És nem is az a lényeg, most utólag ki mit gondol erről a két klasszikus alkotásról. Számomra az az elgondolkodtató, mennyire versenyeztethető egymással szemben két ilyen darab? A Csillagok háborúja mozikasszát robbantó akciódús sci-fi, amire egész franchise épült, és ma is mindenki odafigyel a sorozat újabb filmjeiről szóló hírekre. Az Annie Hall pedig egy nagyon finom humorú, nagyon intelligens kamaradarab.

Nagyszerű film ez mind a kettő, ha valaki egyiket vagy másikat nem látta, érdemes bepótolnia. Én is úgy tartom nagyra őket, hogy teljesem más miatt gondolom legendának az egyiket és a másikat. Mint sokmindeninek, Luke Skywalker története meghatározta gyerekkoromat, ebbe az univerzumba nőttem bele. Aztán nyilván a felnőttkor felé közeledve az Annie Hall volt rám nagyobb hatással, és ma is gyakrabban idézgetem, hogy "de kár, hogy nem megy minden ilyen flottul".

film

Egy Oscar-díj kiosztásakor még azért senki nem lehet biztos benne, melyik díjazott vagy hoppon maradt alkotásból lesz klasszikus. Az sem mindig fordul elő, hogy két olyan film is ott lesz a legjobb öt között, amire évtizedek múltán is sokan emlékeznek. Azért ha végignézzük az Oscar-nyertesek listáját, láthatjuk, a szavazók elég gyakran ki tudták szúrni, melyik film lesz maradandó. 

Milyen kár, hogy forgatás előtt ezt sokkal nehezebb megítélni! Vajon az Annie Hall és a Csillagok háborúja készítése előtt a producerek mennyire lehettek biztosak a dolgukban? No meg a rendezők? 

Óriási érzés lehet, amikor aztán visszaigazolja a készítők elképzelését a nézők és a kritika véleménye is- hát ezért lehet érdemes belevágni, végigküzdeni egy alkotási folyamatot. Irigylem azokat, akiknek a kitartása, tehetsége is megvan hozzá! S megérdemlik érte az Oscart, no meg a sikert, a pénzt, a nőket és a csillogást...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés