Utazás: álom és valóság

Születnek a cikkek arról, mennyire fontos, hogy tárgyak helyett élményeket gyűjtsünk. Olvashatunk fantasztikus helyekről, izgalmas látványosságokról, és elképzeljük, milyen lehet ott álni, élőben megcsodálni mindent.

Aztán a realitás pofáncsap, amikor kiderül, van különbség az álmaink és a valóság között. Ez a kis sorozat ezt illusztrálja...

Napozás Rióban

utazás

utazás

A Mona Lisa

utazás

utazás

Romantikus gondolázás Velencében

utazás

utazás

A Himalája csúcsain

utazás

utazás

A kínai Nagy Fal

utazás

utazás

Piknik az Eiffel-toronynál

utazás

utazás

Naplemente a Stonehenge mellett

utazás

utazás

Egy meghitt pillanat egy thaiföldi tengerparton

utazás

utazás

Séta a római Spanyol lépcsőn

utazás

utazás

0 Tovább

Hova ne utazzunk?

Így év végén nem csak a múltra koncentrálok, hanem eszembe jutnak a terveim is. Például az, merre kellene utazni 2016-ban, de bevallom, egy kicsit elbizonytalanodtam.

utazás

A terror nyomta rá a bélyegét a hírekre szinte egész évben. Januárban Párizsban a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségére támadtak, aztán az év végén a város több pontján rendezett vérengzést egy csapatnyi fanatikus. Ezeket a fanatikusokat hajszolják azóta is Európában, a korábban a hírekbe ritkán bekerülő Belgiumból rendszeresen olyan beszámolók érkeznek, mintha terroristák fészke lenne az ország. A szilveszteri bulikat már le is fújták Brüsszelben, de hasonlóan óvatosak például Madridban is, Bécsben is nagy a készültség.

Az egyiptomi turizmust az küldte padlóra, hogy egy orosz nyaralókat szállító repülőgép lezuhanása után kiderült, valószínűleg pokolgépet csempésztek a fedélzetre. Több ország le is állította a charterjáratokat. Júniusban több tucat áldozata volt szállodák elleni terrorista rajtaütésnek Tunéziában, ami nyilván sok nyaraló kedvét vette el.

utazás

Szíriából menekültek tömegei érkeznek a kontinensünkre, a szomszédos Törökország vagy Görögország éppen ezért negatív hírekben szerepel. Ukrajna se vonz sok utazót mostanában, hogy elsősorban az oroszokkal való szembenállásról hallhatunk. Ciprusra települtek az ISIS ellen  harcoló koalíció erői, az Egyesült Államokba szigorodik a beutazás, de szerte a világon számolni kell azzal, hogy alaposabban próbálnak ellenőrizni minden repülőre szállót, határon átkelőt.

Hirtelen ennyi jut eszembe, de még lehetne nyilván sorolni a riasztó eseményeket. Ha ezekre gondolok, elmehetne a kedvem a kedvenc időtöltésemtől- és bevallom, néha kicsit elkeseredek. Én szeretem azt a világot, ahol szabadon lehet utazni, új országokat megismerni. És most az a helyzet, hogy nem csak a világ végén, tőlünk messze vannak csetepaték, lövöldöznek hozzánk jóval közelebb is. Én, aki elég sokat jártam Belgiumban, elgondolkodtam rajta, tényleg terroristák bázisai voltak tőlem karnyújtásnyira?

utazás

Azért sem csinálok listát, hova nem lenne szabad utaznom jövőre. Ha így tennék, a szomszéd utcáig se mernék elmerészkedni mostanság. Ám naivan hiszek abban, hogy a világ alapvetően mégiscsak jó, érdekes, és az emberek túlnyomó többsége nem ellenséges, hanem barátságos.

Eszem ágában sincs úgy nekimenni 2016-nak, hogy rettegve lesem a híreket még szilveszter este is. Élek és tervezhetek, ami nagy adomány. Nem akarom hagyni, hogy elszaladjanak mellettem az évek, mert félek mindentől. Igen, kerülhetek bajba- de nem csak Párizsban és Kairóban, hanem itthon is, ha megbotlok az utcán a ház előtt. 

utazás

Szóval listám az van, de arról, hova akarnék eljutni. Természetesen ésszel tervezek, természetesen odafigyelek bizonyos kockázatokra, de alapvetően arról szól az álmodozás, hogy mit szeretnék látni, megtapasztalni. És hiszek benne, jövőre is nagyszerű élmények várnak rám- mint ahogy idén is fantasztikus utazásaim voltak.

0 Tovább

A tudás hatalom

Utazni jó. Többet utazni még jobb. A legjobb pedig az, hogy sok esetben rajtunk múlik, mennyi útra futja adott keretből.

Tulajdonképpen nagy mázlink az, hogy ma már sok esetben saját magunknak szervezhetjük meg az utat a világ akármelyik sarkába. Mi dönthetünk arról, mikor, hova, hogyan utazzunk- és jelentős befolyásunk van rá, mennyiért. Csak épp egy kis önállóság kell hozzá, aztán már indulhat is a móka. Először kisebb célokat érdemes kitűzni, majd ahogy egyre nagyobb a rutin, lehet távolabb is nézelődni. 

A szerveződéshez egyre többen kínálnak segítséget, okos kis cikkecskék jelennek meg arról például, mekkora lehet a kézipoggyász a fapadoson. Bevallom, ezek egy részén mosolygok: egyrészt villámgyorsan változnak a légitársaságok szabályai, és ami egy éve még igaz volt, most már talán nem az. Így aztán az ilyen cikkek "szavatossága" gyorsan lejár.

Az ilyen konkrét információkat keresők számára azt tanácsolom, ne általános cikkekből tájékozódjanak, hanem egyszerűen olvassák el a foglalási és utazási feltételeket adott cég honlapján. Ennyi az egész. Aki tudja, mekkora lehet a poggyász, majd csomagolásnál maga is lemér mindent, az nem nagyon kerül bajba. Ez a dzsungelharcosok házi feladata...

Olvasom a reptéri vitatkozós rémtörténeteket, és aztán mindig kiderül, hogy "csak egy kicsit" nagyobb volt a bőrönd, és a "szemét" alkalmazott szívózott. Szerintem meg ha le van írva valami, akkor azt tartsuk be. Lenne kis felháborodás, ha a repülő "majdnem" ott szállna le, ahova a repjegy szól, mondjuk 100 kilométerrel odébb. Ha van elvárásunk egyik irányba, mi is tartsuk be az előírásokat.

Az önálló szervezésnek a kulcsa az, hogy nincs helyettünk más, aki tájékozódik, utánajár, vitatkozik és rögtönöz. Nem való mindenkinek ez a fajta utazás, mondjuk ki. A nyelvtudás alapvető, és nagyon fontos, hogy az ember eleve legyen kíváncsi és érdeklődő. Böngészni kell a légitársaságok legjobb ajánlatait, aztán elméleti kalkulálciókat kell készíteni különböző időtartamokra, szállásokra, utána lehet járni, adott városban mikor mi a legjobb program és így tovább. 

Több és jobb élményt lehet-e így szerezni? Van rá esély, de ez messze nem törvényszerű. Nem vagyok híve annak, hogy leegyszerűsítsük ezt az egészet feketére és fehérre, a szervezett út rossz, a saját magunk által bonyolított meg jó és csodás. Egy fenéket, simán bele lehet futni tévedésekbe. Az kétségtelen, hogy legalább pontosan tudjuk, kit kell okolni az ócska nyaralásokért: saját magunkat. De ettől nem leszünk boldogabbak, amikor kiderül, a lefoglalt szállás mocskos, minden érdekes múzeum zárva van abban a pár napban, és a sarkkörön télen meglehetősen nagy a hideg.

Szóval még mielőtt az áradozó beszámolókat olvasgatva rögvest elkezd valaki keményen szervezkedni, azért szépen gondolja át, hogy ez munkával jár és van kockázata, miközben nem feltétlenül lesz jobb és olcsóbb, mint csatlakozni egy irodához. Vagy esetleg egy baráthoz, aki felajánlja a segítségét, és elintéz helyettünk mindent. Mert mindig lesznek olyanok, akik azért elég kalandvágyóak az ilyesmihez. Szóval az is elég lehet, ha nem repjegyet vagy szállást tudunk jól választani, hanem barátokat...

0 Tovább

A világutazók bölcsessége

Szaporodnak a mindent maguk mögött hagyók élménybeszámolói, blogjai: sok helyütt megjelennek a kalandvágyók sztorijai, sokan követik is oldalaikat.

Ám azt azért be kell vallanom, kicsit furcsa, amikor sokan úgy isszák a soraikat, mintha valami félelmetesen nagy bölcsességeket, a megvilágosult emberek tiszta igazságát írnák meg blogbejegyezéseikben. Vannak jó megfigyelő, élvezetes stílusban írogatók közöttük, de sokan egyszerűen csak olyanok, mint egy extrém nyaraló: némileg más módon jutnak el a célállomásra, de attól még csak 1-2 hetet töltenek egy adott helyen maximum, ami azért nem olyan rettentően sok. Befizetnek a kalandprogramokra, nem hagyják ki a kötelező látványosságokat- pont, mint egy rendes turista. Gondoljunk bele, ha egy ázsiai párocska biciklivel tekerne három hetet nálunk, aztán ugyanannyit Romániában, Horvátországban, Ausztriában, tökéletes képet alkothatna magában erről a pár országról?

Az idegenbe csöppenő emberek tudása az alaphelyzetből adódóan felületes. Nem sok időt töltenek ott, és nem a mindennapi emberek életét élik. Otthonról hozott pénzükből élnek, és bármivel állnak szemben, ott van mögöttük a nyugati követségek illetve a hátrahagyott aggódó családtagok által nyújtott védőháló. Hiába mondják, "barátokra tettek szert", ugyan melyikünk az, aki itthon egy pár napos ismeretség után ugyanolyan barátnak tartana valakit, mint egy olyan embert, akivel együtt nőtt fel, vagy együtt kínlódott éveken az egyetemen és így tovább? És ha beköltözik valaki hozzám tíz napra, pontosan megérti, hogy működik Magyarország, a magyar politika, a közigazgatás?

Az utazó mindig is kívülálló marad, bármennyire kedvesen fogadják. Azért lehetnek kedvesek, mert megfizet olyan dolgokat, amiért a környéken senki más nem ad pénzt, és azért is kedvesek vele, mert tudják, úgyis hamarosan indul tovább, és sose hallanak felőle. Egy nagy szegénységben élő helyi szemében ő csak egy dúsgazdag nyugati, aki megteheti azt, hogy egy éven át a világ egészen eldugott részeiben barangoljon, miközben csak nézelődik, fotózgat és megkóstolja a helyi ételeket. Azok az emberek ezt nem engedhetik meg maguknak, és ezért bármilyen udvariasan mosolyognak, megmarad a szakadék. Tulajdonképpen még az alapszituációt sem értik, mert el sem tudják képzelni.

Amikor leírják a világutazók, milyen megkapó a nyomorgó gyerekek boldogsága, akkor arról nem szólnak, vajon az egyszerű életnek örülő emberek elfogadnák-e a tabletjüket, telefonjukat, meg persze a repjegyeiket? Szerintem gond nélkül megtennék. A világutazónak esze ágában sincs lemondani a kalandos útitervről, hogy ő is megtapasztalja ezt a "boldogságot". Ha valóban annyira lelkesítené őket ez az egyszerű, boldog élet, akkor még itthon mindent eladnának, a pénzt jótékony célra fordítanák, és elmennének egy tanyára kosztért, kvártélyért dolgozni. Boldogok lennének, igazán? 

Költői kérdés. A korrekt utazó őszinte magával és az olvasóival szemben is. Elismeri, hogy helyzete kivételes adott közegben, messze felülmúlják a lehetőségei a helyiekét. Ettől még tehet érdekes megfigyeléseket, írogathat kifejezetten érdekesen, olvasmányosan, szórakoztatóan, tanulságosan. De a szélesebb látókört nem a helyiekkel való találkozásnak köszönhetik elsősorban, hanem az otthon összeszedett vagyonnak, ami lehetővé tette számukra az utazást.

Irigyelni természetesen lehet őket, én is ezt teszem. Nem a pénzért, valamennyit én is tudnék összehozni. A bátorságért, a vagányságért, a megélt kalandokért irigyelhetjük őket. Mert az kétségkívül merész dolog, hogy valaki megálmodik egy hosszú utat, felégeti mögött a hidakat, és olcsó buszokkal, stoppal, biciklivel hihetetlen helyekre jut el. De ez az élmény elsősorban az övé, és bármennyit ír róla, elsősorban az övé is marad. Bármit lát, bármit él át, ettől nem lesz egy csapásra bölcs guru. Ne is a mélyenszántó gondolataik miatt kövessük őket, hanem merítsünk egy kis inspirációt, bátorságot, és mi saját magunk is bátrabban kalandozzunk, és ne a jó kis biztonságos hétköznapjainkhoz ragaszkodjunk görcsösen. Bármennyire jó fotókat tesznek fel, mindaz, amit megélnek, ott helyben, nekik lesz emlék, nekünk csak érdekesség, átélni a helyzetüket képtelenség. Nekünk kell ott lenni, ha mi is hasonlót akarunk megtapasztalani.

Ha csak ennyit elérnek a modern kalandorok, már volt értelme elindulniuk és mesélniük róla, szóval azért én alapvetően hálás vagyok nekik. De a komoly kérdéseket nem nekik teszem fel, hanem magamnak, és tudom, a válaszokat is nekem kell rá megtalálni- akár itthon, a fotelemben ülve, akár valami eldugott falu lepukkant kocsmájában a világ túlfelén.

0 Tovább

Boldogító élmények

Egy kutatás eredményei szerint akik boldogságra vágynak, jobban járnak, ha új élményeket gyűjtenek be vagyontárgyak helyett. Legalábbis ezt állítja a Cornell Egyetem egyik szakembere Dr Thomas Gilovich, aki két évtizednyi kutatás eredményeit összegezve jutott erre a megállapításra.

Azt tudjuk, hogy jövedelmünk egy jelentős része megy a mindennapi létfenntartásra. Ételt veszünk, fizetjük a számláinkat, az adókat- ez eddig teljesen általános. Aki szerencsésebb, annak ezen felül is marad több vagy kevesebb pénze, és ekkor már van választási lehetőségünk. Vásárolhatunk magunknak értékes vagyontárgyakat: nagyobb televíziót, jobb autót, drágább telefont, vagy költhetjük a pénzt olyasmire, amivel új élményeket gyűjthetünk. Tipikusan ilyen dolog az utazás, vagy az, ha valami különleges kedvtelésbe vágunk bele, mondjuk siklóernyős- vagy búvártanfolyamot végzünk.

Gilovich szerint a vagyontárgyak megvásárlása is boldogabbá tehet minket- de csak egy időre. Az ember ugyanis gyorsan hozzászokik a jóhoz, és az a menő telefon, amit a múlt héten még olyan jó volt nyomogatni, ma már csak egy készülék, amivel telefonálunk, elolvassuk a leveleket meg Angry Birdsöt játszunk- ezeket pedig mind tudta a régebbi is. Sajátos módon pont amiatt nem okoznak olyan nagy örömet hosszú távon, hogy folyamatosan birtokoljuk őket, és egy idő után valami másra, újra vágyunk.

Az élmények szerzése máshogy működik. Egy utazás boldoggá tehet minket akkor is, amikor átéljük, de jóval később visszagondolva is át tudjuk élni annak örömét, mi mindent láttunk és tapasztaltunk. Sőt, az élmény szinte még kellemesebb, ahogy akár évekkel később mesélünk és beszélgetünk róla. Ezt akár magunkon is lemérhetjük, hiszen kevesen emlegetik nagy romantikával, milyen csodálatos volt az első mobiltelefont megvenni, de annál többen emlékeznek az első egzotikus utakra, vagy egy-egy extrém kalandra. Utólag még az adott pillanatban ijesztő élményekből is vagány sztori válhat.

A kapcsolatok teremtésében is szerepe van az élményeknek. Igazi köteléket jelent az, ha két ember ugyanannak a kedvtelésnek hódol, és erről beszélgetve máris egy közösség tagjainak érzik magát. Megjegyzendő, szerintem ez létezhet tárgyaknál is, bizonyos telefonmárkák vagy autómodellek rajongói is tudnak így közösséget alkotni, de az ő tárgyaik cserélhetők, le is cserélődnek, míg mondjuk két ejtőernyős akkor is gyorsan közös platformra kerül, ha valamelyik már évek óta nem ugrott.

A vagyontárgyak kapcsán pedig megvan az a kellemetlen helyzet is, hogy sokkal könnyebb egy nagyobb, drágább modellt találni. Lehet boldog az, aki megvesz egy ötmilliós autót, de aztán lát egy ismerőst jóval értékesebb sportkocsiban, és máris van olyan dolog, amire jobban vágyik. Egy utazásnál lehet azon mélázni, hogy valaki más ötcsillagos hotelben szállt meg, de ez alig befolyásolja azt, mikor kinek milyen élményben lesz része. Hátizsákos nyaraláson is lehet fantasztikus naplementében gyönyörködni a tengerparton, aminél szebbet az se lát, aki százszor annyit költött az utzásra.

Természetesen nem vagyunk egyformák, és könnyen lehet, valakit a tárgyak boldogabbá tesznek. Gilovich véleménye viszont arra mutat rá, hogy a többségnek az élmények fontosabbak. Felmerül hát az a kérdés, nem lenne-e szerencsés azt támogatni, hogy az emberek felismerve ezt az örömet ne annyira a birtoklásban keressék. Akár azon is elgondolkodhatunk, hogy már iskolában is jó lenne azt segíteni, hogy a gyerekek felismerjék, milyen nagyszerű dolog új dolgokat kipróbálni, sport kirándulás során élményeket gyűjteni, ahelyett, hogy megvehető tárgyakról álmodozzanak. És talán a munkaadóknak is át kellene gondolni, hogy dolgozóik elégedettségét inkább az növeli, ha hagyják őket szabadságra menni, kikapcsolódni, mint hogy több fizetést adnak, de alig engedik, hogy pénzüket gyakoribb utazásokon költsék el.

Mind ismerünk olyan embert, aki ott is hagyta a taposómalmot, és inkább a szabadságot választotta: ugyan szerényebben él, mégis ezerszer boldogabbnak látszik. Most már tudjuk, hogy nem vele van a hiba, sokunk vágyik erre. Nem mindig, nem mindenki engedheti meg magának az élménygyűjtés luxusát, de ha akár csak alkalmi lehetőségünk nyílik erre, bátran éljünk vele.

0 Tovább
«
12

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés