A korszerű iroda

Egy csokorra való retró képet osztok meg abból az időszakból, amikor az üzleti világban már teret nyertek a számítógépek, ám azok még egész szobákat foglaltak el.

retró

A világ természetesen sokat változott azóta, ám a hasonlóság a mai állapotokkal már könnyen tetten érhető. Ez már az a fajta munka, amire a kétkezi melósok egy része csak legyintett: "ugyan már, csak nyomogatják a gombokat azokon a vackokon!" 

retró

Kétségtelen, ennek az egésznek az eredménye messze nem látható úgy. Mégis legalább olyan fontos, mint a fúrás-faragás. És vannak olyan cégek, ahol kézzel fogható termék már nem is készül, mégis óriási pénzeket termelnek. Az én generációm már nagyjából beleszületett ebbe a világba, a régiek számára viszont valószínűleg továbbra is megfoghatatlan, hogy érhet vagyonokat a "semmi".

retró

A retró képek arról is mesélnek, hogy már pár évtizede is egész mást jelentett a munkaruha ezeken a helyeken, mint egy műhelyben. Azt hiszem, sokan élvezték, hogy overáll helyett miniszoknyában is teljesen rendben volt a megjelenésük- talán ennyire rövid szoknyákat ma már nem is látnak szívesen pár cégnél, azaz bizonyos szempontból konzervatívabbak lettünk.

retró

retró

Az viszont félelmetes, hogy mennyire felgyorsult a világ. A számítógépek nem csak kisebbek lettek, sokkal többet tudnak is, ráadásul minden mindennel kapcsolatban van. Kulcsszó lett a gyorsaság, hihetetlen sebességgel követik egymást az új generációk például a mobiltelefonok esetén, de még a sajtóban is rendszeresen feltűnik a mondat, hogy "mint arról elsőként hírt adtunk". Nem a hír minősége a fontos, hanem hogy hol jelent meg először- különös lenne, ha a jövőben ez számítana igazán.

retró

retró

Konklúzió az nincs, csak nyugtázza az ember, hogy alakul körülöttünk a világ. Ezek a képek tulajdonképpen nem készültek olyan régen, talán már én is megszülettem akkoriban. Mégis félelmetesen, idegenszerűen réginek tűnik rajta minden, retró ezerrel az egész. Hát, ilyen ez.

retró

retró

retró

retró

retró

retró

retró

Képek: retrospace.org

0 Tovább

Régi idők majálisai

A harmincas évek második feléből származnak az alábbi felvételek: a náci Németország, a Sztálin uralta Szovjetúnió mellett az Egyesült Államok illetve az Egyesült Királyság felvonulásai is felbukkannak. Nem is tudom, kell-e bármit hozzáfűzni a különféle masírozásokhoz, tömegünnepekhez, amik oly sokáig jellemzőek voltak május elsején, és a későbbiekben nálunk is évtizedeken át némileg hasonlóan néztek ki...

0 Tovább

Az éneklő béka

Néha amerikai filmekben, sorozatokban parodizálnak egy éneklős, táncolós, kalapjával integető figurát, akit valószínűleg a tengerentúlon nagyon jól ismernek, ám nekem fogalmam sem volt, ki is ő.

Egészen eddig: elkezdtem addig keresgélni, amíg rábukkantam Michigan J. Frog, az éneklő béka sztorijára. A Merrie Melodies (Bolondos dallamok) rajzfilmsorozat 1955-ös epizódjában tűnt fel a revüsztárként csillogó kétéltű.

Az eredeti sztori szerint a béka tehetségét kihasználni szándékozó kapzsi emberek mind ráfaragnak, mert Michigan J. Frog kizárólag előttük énekel és táncol, ha közönség van, akkor csak brekeg és ül. A béka figurája a későbbiekben még felbukkant vendégszereplőként, sőt, egy ideig a WB Television Network logójában is. Alakját pedig több más filmben felidézték, például az Úrgolyhókban.

Szóval most már ezt is tudom, és tudom hová tenni a jövőben a Hello! Ma Baby dallal előrukkoló vígjátékszereplőket. Értékes tudásnak nem mondanám, de nem is bánom, hogy megismerkedtem a világtörténelem legmuzikálisabb békájának történetével.

0 Tovább

Jótékony karácsonyi sláger

Kereken harminc éve erős volt a karácsonyi kislemez-szezon: akkor jött ki a Wham! klasszikusa, a Last Christmas, aminek kapcsán megemlítettem, az első helyezést 1984-ben nem tudta elhódítani, mert a trónra a Band Aid dala került, a Do they know it's Christmas?

A nyolcvanas éveket a jótékony célú könnyűzenei összeborulások sora fémjelezte, a Live Aid-et vagy a We are the world című dalt aligha kell például bemutatni, de a Band Aid is remek névsort vonultatott fel.

A listavezető karácsonyi dalt az etiópiai éhínség hírére reagálva komponálta Bob Geldof és Midge Ure. Utóbbi nevét a fiatalabbak jó eséllyel nem ismerik, pedig olyan sztárbandákban muzsikált, mint a Visage és az Ultravox. (Szerintem az Ultravoxnak még lesz egyszer komoly reneszánsza, igazán egyedi zenekar volt.) A közreműködők névsora imponzáns: Bono, Phil Collins, Sting, Paul Young George Michael is köztük volt, a Wham! frontembere így annak ellenére lett listavezető 1984-ben, hogy saját dalukkal csak a második helyet csípték meg. Jelen voltak még a Spandau Ballet, a Status Quo, a Kool & the Gang, a Bananarama, a Duran Duran tagjai is többek között. Közülük ma már többen menthetetlenül a retródiszkók műsorába szorultak vissza, de annak idején ez volt a könnyűzene élvonala.

A dalt egyetlen nap alatt vették fel novemberben, december 3-án került a boltokba, és egyetlen hét alatt egy millió példány fogyott belőle, a brit zenetörténelem legjobban fogyó kislemeze volt egészen 1997-ig. A kritikusok szerint a dal közhelyes volt, és maguk a szerzők sem tekintettek kiemelkedő darabként rá, de mint Midge Ure elmondta, a zene másodlagos volt, csakis a pénz gyűjtésének szándéka motiválta őket. 

És éppen emiatt jöttek össze később is a Band Aid név alatt összetoborzott zenészek, amikor újból felvették a dalt a frissített kiadásokhoz. Az idén novemberben már a Band Aid 30 volt soron, amiben közreműködött a mostani sztárok közül Chris Martin, Ellie Goulding, Rita Ora és a One Direction is- Bono pedig most sem maradhatott ki. Ezúttal nem az éhínség, hanem az ebolakrízis volt a jótékony gyűjtés apropója. A dal pedig ebben az évben is jól teljesített, több százezer letöltést és eladást produkált.

A jótékonyság végülis nemes cél, és ha jutott megfelelő helyre a pénzből, akkor sok szó nem érheti az ötletgazdák zenei teljesítményét. Persze lehetne azon vitatkozni, hogy sokan csak így, ilyenkor támogatják a rászorulókat, de nem hiszem, hogy egy csapatnyi popzenésznek kéne megoldani az ilyen filozófiai kérdéseket...

0 Tovább

Ice Ice Baby mindhalálig

Már annak is közel negyedszázada, hogy az Ice Ice Baby című hip hop dal óriási sikert aratott szerte a világban, így aztán a mai fiatal generáció jó része nem is ismeri- ha pedig meghallják, nyilván csodálkoznak, mit ettek ezen 1990-ben. A klipet látva jó eséllyel dőlnek a röhögéstől is...

Bevallom, én is jót mosolygok ezen az idétlenkedésen. Nagyon műmájer az egész, közben meg utánaolvasva kiderül, Vanilla Ice élvonalbali sztárrá lett egy kis időre ennek a bombaslágernek köszönhetően. Azt írják, ez volt a legelső hip hop dal ami első tudott lenni a Billboard slágerlistán, a To The Extreme lemezből 15 millió(!) példány kelt el, Vanilla Ice még Madonna pasija is volt pár hónapig. Aztán pedig jött a sorsszerű zuhanás az ismeretlenségbe. Hiába ad ki manapság is lemezeket, nem túl sokan veszik ezeket, és ha bárhová elhívják haknizni a tévébe, akkor Vanilla Ice vén fejjel még mindig az Ice Ice Baby-t rappelheti.

Mert az eredetileg Robert Matthew Van Winkle néven Texasban született zenész 1967-es évjáratú, közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. Motocross versenyzéssel is foglalkozott, aztán jött a hip hop és a rövid életű világsiker. De talán ők maguk sem hittek ebben igazán: a dal karakterét meghatározó basszusfutam eredetileg a Queen és David Bowie Under Pressure című dalában hallható, de a lemezen a nevüket még csak fel sem tüntették. Pedig enélkül a vérszegény rap és a szupermenő cuccban ugrálás aligha tarolt volna... Utólag persze rendezni kellett a jogokat, de ez tényleg elsősorban jogi kérdés volt, gyaníthatóan a Vanilla Ice-ért rajongó fiatal közönség jelentős részének fogalma sem volt arról, mi volt az eredeti dal, és egyáltalán, mi az a Queen.

Mindenesetre mára már az eredeti is, meg a rapfeldolgozás is retró kategóriába csúszott. Nézi az ember a röhejes cuccokban pattogó Vanilla Ice-t, és a mai fiatalokhoz hasonlóan értetlenül próbálja kideríteni, mitől volt ez menő. Azt hiszem, az ilyen klipek maximum abban örökérvényűek, hogy ugyanúgy elengedhetetlen beléjük legalább egy csinos csaj feszes cuccban, mint a maiakban. És nyilván ami ma iszonyúan trendi, az 25 év múlva ugyanúgy menthetetlenül gáz lesz, mint ez a fizimiska. Néha jó ezt az eszünkbe idézni, ha divatos arcokért rajongunk...

14 Tovább
«
123

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés