Amerika igazi történelme

Laura Ingalls Wilder Kicsi ház-sorozatának nyolcadik kötetét olvasva érdekes gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

lauraingalls

A farm, ahol élünk tévésorozat kedvelői valahol a késői évadokban jutnak el oda, hogy Laura már nagylány lesz, tanítani kezd és aztán beköszönt életébe a szerelem. Erről a korszakról szól az Azok a boldog, arany évek című kötet, de meg kell jegyezzem, a tévés verzió erősen eltér a megírt történettől.

Persze nem is várhatja senki, hogy egy televíziós feldolgozás szigorúan ragaszkodjon az irodalmi alapműhöz- más közeg, más igények. Amivel nincs baj, mert aki szeret belemerülni ebbe a világba, az két különböző élményt kap.

A könyv erőssége az, hogy észrevétlenül rengeteget mesél arról, hogy éltek az emberek, és egyáltalán, hogy szervezték meg az életüket a telepesek, akik meghódították az akkor még félreesőnek, világvéginek számító területeket. (Amit még cifrázna az, hogy milyen volt az őslakosok sorsa, ahogy fokozatosan kiszorították őket- de erről a könyvben nem nagyon esik szó, így én sem térek ki rá.)

Laura életének szebb és rosszabb pillanatainak felidézése között ugyanis elég sokszor felmerülnek azok a témák, amik a mindennapi életről szólnak. Ahogy ő már nagylány a kötetben, úgy felnőttesek a témák is. A szigorú, mégis nagyvonalú törvény, ami megengedi a telepeseknek hogy egy-egy területre igényt jelentsenek be, de csak akkor maradhat az övék, ha öt éven át ott élnek és meg is művelik, rengeteg földre vágyó, a munkától meg nem ijedő embert vonzott ezekre a vadregényes vidékekre családostól.

A könyvben nincsenek pisztolypárbajok, könyörtelen leszámolások, inkább küzdelem a talponmaradásért, és hit abban, hogy aki keményen dolgozik, annak előbb-utóbb megtérül a munkája. Saját kézzel épített viskókban élő emberek törték fel a földet, s körülöttük a szó szoros értelmében a semmiből nőttek ki városok.

lauraingalls

És ahol település van, oda iskola is kell. A 19. század végén játszódnak a történetek, és számomra meglepő, már pár házas kis falvakban is közösen állnak össze az emberek, hogy iskolaházat építsenek. Egy remekül felépített rendszert hoztak létre, ahol az iskolák legjobb tanulói 16 éves koruktól tanári vizsgát téve maguk is vállalhattak tanítást. Rövid terminusokra szerződtek, volt tanfelügyelő és persze a helyi szülőkből álló iskolatanács is, tehát mind a hatóság, mind a közösség ellenőrizhette a munkájukat. A kisebb-nagyobb gyerekek beülhettek az iskolapadba, és írni, olvasni, számolni, a történelem legfontosabb eseményeit megtanulni mindenkinek volt esélye.

Munka, tanulás és hit, azaz a föld, az iskola és a templom játszott fontos szerepet a közösségek életében. No meg persze maga a közösség, ahol barátságok, szerelmek szövődtek. A kistelepülések lakóinak joga volt maguk közül választani embereket felelős pozíciókba, és valódi dicsőség volt a város megbecsült tagjának lenni.

Ha ezt az egészet továbbgondoljuk, nem nehéz látni, hogyan jutott el alig pár évtized alatt innen az Egyesült Államok a világhatalmi pozícióig. Voltak olyan közös értékek, amelyekben a többség hitt, becsülete volt a tudásnak és a munkának, és a választott pozícióknak köszönhetően úgy érezhették az emberek, beleszólhatnak minden ügybe. Ehhez pedig társult a szabadság, és az a felfogás, hogy mindig van egy új esély, mindig talpra lehet állni, bármi történik.

Aki már eljutott a nyolcadik Laura Ingalls Wilder kötetig, bőven olvashatott jó és rossz dolgokról. Azt hiszem, a sorozat amerikai népszerűsége annak is köszönhetően, hogy a mai emberek is remekül tudnak azonosulni az ismerős értékekkel és felfogással, és ha saját felmenőik történetének keresnek utána, rengeteg hasonló emléket tárhatnak fel. A könyvek alulnézetből mutatják be az ország történelmét, valódi emberek sorsán keresztül, s nekem valószínűleg pont ezért volt érdekes az összes.

Laura Ingalls Wilder: Azok a boldog, arany évek (Pioneer Publishing)

0 Tovább

Jó idők, rossz idők

Laura Ingalls sorozatának két egymást követő kötete egészen ellentétes időszakokról mesél.

lauraingalls irodalom

A Kicsi ház történetek folytatásában Laura már egészen nagy lány, s családja a Szilva-patakot elhagyni kényszerül, hogy apja Dakotában, vasútépítésen vállalhasson munkát. Az Ezüst-tó partján című kötet azt az időszakot öleli fel, amikor a kis család békésebb jólétben él, köszönhetően a vasút nyújtotta biztonságnak.

Az akkor még vadnyugatnak számító vidékre a vasút hozta el az új életformát. Megkapó olvasni, hogy csodálkozik rá az újdonságokra fogékony kislány a technika vívmányaira, arra, hogyan formálódik a vidék. 

A vasútépítés kapcsán pedig nem tudok nem arra gondolni, nincs nagy időbeli eltérés a Winnetou-történetek és a Kicsi ház-sorozat között, és mégis mennyire más a hangulat! Előbbiben is építik a vasutat, de aztán az egész átmegy egy indiános, gengszteres kalandregénybe. Ennek is megvan a helye, de hogy milyen volt az átlag telepes élete, azt inkább Laura Ingalls Wilder könyveiből ismerhetjük meg. A vadnyugat számukra nem a rikoltozó indiánokkal való hadakozásról szól, hanem arról, hogyan vetik meg a lábukat a prérin.

lauraingalls irodalom

Az Ingalls-család úgy döntött, a sok vándorlás után végleg letelepszik ezen a frissen meghódított vidéken. A hosszú tél onnan indul, hogy a családfő bejelenti igényét egy földdarabra- érzékletes a leírása annak, hogy tülekedtek a területekért a nyugatra özönlő emberek. Felépül egy viskó, s elkezdődhet a normális élet az új város, De Smet közelében.

A természet, mint oly sokszor már, ezúttal is közbeszól, egy rettentően hosszú és kegyetlen tél formájában. Miután az alig pár házból álló várost hónapokra elvágja a külvilágtól a vasúti pályát beborító hó, kemény időszak kezdődik. A napokon át tartó viharok alatt a házban vacogó emberek szép lassan minden tartalékukat felélik, s amikor már se szén, se élelem nem kapható sehol, a helyzet kezd nagyon aggasztóra fordulni. 

lauraingalls irodalom

Nem tudom megmondani, pontosan milyen volt a valóságban az a bizonyos kemény tél, de a szerző leírása elég érzékletes. Együtt szurkolunk annak, hogy De Smet lakói átvészeljék ezt az időszakot, ami olyan éles kontrasztban áll az előző könyv telének hangulatával. Megint csak arra kell utaljak, milyen hiteles tanúja a telepesek életének Laura Ingalls Wilder, hiszen nem hallgatja el a nyomorúságos időszakok kilátástalanságát sem.

Ám bármi jött, ezek az emberek nem adták fel, s igyekeztek kilábalni minden rájuk mért nehézségből. Éltette őket a remény, hogy egyszer majd minden jobbra fordul és De Smet valódi, boldog otthonukká válik. 

Laura Ingalls Wilder: Az Ezüst-tó partján, A hosszú tél (Pioneer Publishing)

0 Tovább

A Szilva-patak titkai

Laura Ingalls Wilder sorozatának negyedik kötete a pionírok életének újabb nehézségeit vázolja fel.

lauraingalls

A Kicsi ház-könyvek olvasói akár együtt nőhetnek fel a főszereplővel, Laurával, s így előfordulhat, jobban megértik azokat a dolgokat, amikkel szembesülnie kell. Míg egészen kicsi lányként csak átélte, de nem értette a történéseket, folyamatosan felcseperedve mindaz ami zajlik a család körül, több lesz játékos fordulatnál.

Az előző történet vége már felvillantotta, hogy az Egyesült Államok nyugati oldalát meghódító telepesek egészen váratlan helyzetekbe kerültek. Akkor az Ingalls család egyik napról a másikra szedte a sátorfáját, amikor kiderült, indián területet foglaltak el önkényesen, s hátra kellett hagyniuk mindent. Újból jöhetett a hosszú zötykölődés az ekhós szekéren, ezúttal Minnesotáig, a Szilva-patak partjáig.

Bevallom, meglepett, hogy még éltek földbe vájt kunyhókban akkortájt. Képeket nézve a család rekonstruált házáról arra gondoltam, itt azért nehéz lehetett jómódról, szép jövőről álmodozni.

lauraingalls

Hihetetlen, hogy mennyi bizakodással, kitartással, a két kezük munkájával akartak mégis megélni, gyarapodni. S az is sokat mondó, hogy az egykori pionírok számára a munka mellett az is fontos volt, hogy a gyerekek tanuljanak, iskolába járjanak, mert a tudás is értéknek számított. Tisztában voltak vele, hogy micsoda esély az a lányoknak, ha iskolapadba ülhetnek. 

A gyerekek számára pedig olyan új, teljesen szokatlan élményeket hozott ez az időszak, mint a találkozást a városias életmóddal- már amennyire városról beszélhetünk a mostani értelemben a pár tucat családnak otthont adó települések esetén. A könyv érzékletesen mutatja be azt a szorongást, amit a szabadsághoz, prérihez szokott Laura érez a számára nagy tömegnek tűnő idegen ember között.

És A Szilva-patak partján a család életének újabb megpróbáltatásait is elmeséli. Nem is tudom, hogy lehetett mindig, újból és újból talpra állni, bármi sújtotta őket? Hány ember, hány család volt, aki ilyen körülmények között, ennyi nehézség után sem adta fel, s felépítette azt a sikeres országot, amit ma ismerünk?

lauraingalls

Bevallom, ezek után egyből nekiestem a következő kötetnek, mert nagyon szerettem volna tudni, hova veti ezek után a sors Lauráékat...

Laura Ingalls Wilder: A Szilva-patak partján (Pioneer Publishing)

0 Tovább

New York állam farmerei

Laura Ingalls Wilder férjének gyerekkoráról szól az Almanzo, a farmerfiú.

Kicsit kilóg a Kicsi ház sorozatból ez a kötet, hiszen a többi könyv főszereplője, Laura fel sem tűnik benne. Ráadásul egészen máshol játszódik, az Egyesült Államok keleti partvidékén.

irodalom lauraingalls

Almanzo Wilder személye nyilván azért érdekes elsősorban a rajongók számára, mert ő volt a szerző férje, társa évtizedeken át. Mai szemmel nagyon érdekes, hogy a már világvárosként ismert New Yorktól egy ugrásnyira hogy éltek az egykori farmerek. Almanzo gyerekkorától kezdve keményen dolgozott a családi farmon, és a könyv elsősorban arról szól, hogy zajlott a hétköznapi élet.

irodalom lauraingalls

Azt gondolom, én még pont abba a nemzedékbe tartozom, ami számára nem volt szokatlan a gyerekek bevonása kisebb-nagyobb munkákba. Kertet ástam, a háznál tartott disznót, nyulat, csirkét etettem, szüreteltem. Nagyszüleimtől hallottam történeteket arról, hogy dolgoztak kiskoruktól például aratás idején, felnőtt módjára. Szóval Almanzo kötelességtudó munkálkodása számomra nem annyira ismeretlen, mint egy mai gyereknek lehet. Hiszek benne, hogy nekik is hasznos megismerkedni vele, milyen volt valamikor a mindennapi élet.

Rengeteg részlet kiderül a munka mellett a családokról, a pénzügyekről, az iskoláról, az étkezési szokásokról. S arról is, milyen büszkeséggel tekintenek magukra a farmerekre: egyáltalán nem számított lesajnált dolognak, hogy valaki a saját földjén végzett kétkezi munkából élt. 

irodalom lauraingalls

Egy szó mint száz, az Almanzo, a farmerfiú is méltó darabja a sorozatnak. Még ha valakit elsősorban Laura sorsa érdekel is, akkor sem érdemes kihagyni a kötetet: később ugyanis újból felbukkan majd Almanzo és fontos szerepet kap...

Laura Ingalls Wilder: Almanzo, a farmerfiú (Pioneer Publishing)

0 Tovább

Kicsi ház a prérin

Ahogy Laura idősödik, az életéről szóló könyvsorozat folytatása is felnőttesebbé válik.

irodalom

Az első, wisconsini erdőségben játszódó könyv idillikus világa hirtelen alapjaiban változik meg, ahogy az Ingalls-család egy öreg szekérrel nekiindul a messzeségnek, mert új otthont keresnek Kansas végtelen prérijein.

A Kicsi ház a prérin történetéhez hozzá tartozik, hogy a szerző megcserélte a valóságos időrendet a kiadó kérésére, ezért játszódik a második epizód Kansas államban. Ez mit sem von le a könyv értékeiből: az én megítélésem szerint a komolyabb témák miatt kifejezetten érdekes olvasmány.

irodalom

Noha természetesen kemény élete volt a családnak az erdőségben is, mégis, viszonylagos közelségben voltak a rokonok. Ami viszont a második részben történik, az maga az út az ismeretlenbe. Tényleg felfedezőkhöz, pionírokhoz mérhető az, amit megpróbálnak végrehajtani. Letelepedés egy teljesen ismeretlen területen, csak bizakodva abban, hogy az indiánok által lakott földeket megkapják a telepesek.

És két kezükkel építették a házat, alakítottak ki mindent maguk körül, miközben a legközelebbi város igen messze esett. Az őslakosok pedig korántsem barátsággal fogadják a szemükben nyilván betolakodónak számító idegeneket, akik házakat építenek, gazdálkodnak, mintha joguk lenne a területhez. Próbáltak kis viskóikban otthonosan berendezkedni, miközben hóvihartól elviselhetetlen hőségig minden sújtja őket, és csak az együtt töltött esték, a ritka, mai szemmel nézve nagyon szerény, de nagyon meghitt ünnepek hoztak örömet életükbe. Csak egy példa: még az is óriási esemény, hogy egy pici üvegablakra is futja az építkezés során, s ettől igazi luxusházzá válik szemükben a rönkviskó.

irodalom

Nyilván a gyerekeknek íródott könyvnek nem célja minden konfliktus naturalista érzékeltetése, viszont annyira részletes, hogy nekem felnőttként is kifejezetten érdekes volt. Őszintén bevallom, nem hiszem, hogy lenne bennem annyi bátorság, hogy ennyire magamra hagyatva, kisgyerekes családdal együtt elindultam volna egy akkortájt alig feltérképezett vidékre.

De hát a bátraké a szerencse- s ők szembesülhetnek a legnagyobb kudarcokkal is, amikor beüt egy váratlan fordulat. Izgalmas, elgondolkodtató könyv a Kicsi ház a prérin: szerintem aki szerette a Kicsi ház a nagy erdőben, ezt legalább annyire fogja élvezni, ha nem jobban.

Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a prérin (Pioneer Publishing)

0 Tovább
«
12

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés