Helen Mirren fél évszázada

Az ünnepelt brit színésznő is volt fiatal és kezdő.

színésznő

Kereken ötven éve mutatták be a Herostratus című filmet, amiben az akkor nagyon fiatal Helen Mirrennek is jutott egy kis mellékszerep- és így első alkalommal tűnhetett fel a mozivásznon. A jelenetben elsősorban vonzerejére koncentráltak, s hiába telt el fél évszázad, a brit csillag azóta is elegáns, kortalan szépségként ismert.

A filmhez kapcsolódik egy morbid érdekesség is. A sztori szerint egy fiatal költő azzal akarja magára irányítani a figyelmet, hogy nagy nyilvánosság előtt vet véget az életének, és a cél érdekében még egy marketingcéget is megbíz a hírveréssel. Két évtizeddel később a rendező, Don Levy önkezével vetett véget az életének, a főszereplő Michael Gothard pedig pár évvel később szintén öngyilkos lett...

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

színésznő

0 Tovább

Papa Was a Rolling Stone

35 éve ért fel a slágerlisták csúcsára a Temptations utolsó nagy sikere.

zene

A hatvanas évek elején Detroitban állt össze két helyi banda néhány énekese, majd Temptations néven dalolva nem kevesebb, mint 38 felvételükkel szerepeltek a Top40-es listán. Ezzel pedig nemcsak a Motownhoz kötődő előadók, hanem úgy általában a popzenekarok között is csúcstartók.

zene

Manapság a zenekar neve talán már kevesebbeknek ismerős, de néhány daluk azért még beugorhat- ha máshonnan nem, a feldolgozásokból. Persze a könnyűzenében minden múlandó, ám pont ezért kaptam elő ezen az évfordulón a szerintem igazán remekbe szabott Papa Was a Rolling Stone című dalt, mert megéri újból meghallgatni. A hetvenes években már nem volt szokatlan az sem, hogy a fekete bandák dalait fekete szerzők írták, ezt például Norman Whitfield és Barrett Strong jegyezte.

A Temptations pedig sok-sok tagcsere után ma egyfajta nosztalgiazenekarként saját szép múltját felidézve lép fel. A fiatalok körében mások a sztárok, de eljühet még az a pillanat, amikor nyugdíjhoz közeledve ők is ezeréves slágereket fognak ezredjére előadni egy maroknyi ember előtt, akiknek jó lesz visszaemlékezni a fiatalságukra...

0 Tovább

Az évek múlnak mint a percek

Születésétől 18 éves koráig örökítette meg lánya felcseperedését egy művész, s ebből érdekes videót is készített.

Lotte most már felnőtt nő, s talán neki magának is érdekes végignézni, hogy változott az évek alatt. Persze ő belülről is megélte az évek rohanását, ami a szülők számára nyilván egy hosszú pillanatnak tűnik. Tegnap még aranyos kislány volt, s egy szemvillanás alatt már maga is családanya lehet...

0 Tovább

Nőnevelés a gyakorlatban

Csodálkozunk azon, hogy teljesen beleivódott a felfogásba a nők elfenekelés általi észre térítése, ha például a képregényekben is teljesen normális dolognak számított az ilyesmi? Csak hogy egyértelmű legyen, ki viseli a családban a nadrágot!

Mai szemmel nézve talán furcsa, de Batman, Superman vagy a Flash is gyakran nyúlt ehhez az eszközhöz.

Tudom, más kor, más felfogás. De azért akkor is feltűnő, néhol még a nő is mintha elfogadná, hogy megérdemli a verést. Vagy ha ő nem, akkor a környezet igen...

Könnyű volt a határozott macsókkal azonosulni, akik így tanították móresre az asszonyt. 

Persze sose késő változni, változtatni. Ezek a régi képregények arra emlékeztetnek, hogy azért elég nagy utat tettünk máris. És annak valahol azért lehet örülni, hogy egy ilyen összeállítás azért manapság már elég sokakat felháborít vagy elgondolkodtat...

0 Tovább

Ki lőtte le Jockey Ewingot?

1980. november 21-én 350 millió ember bámulta a tévét, hogy kiderüljön az igazság.

A tévésorozatok mai eszközeinek, trükkjeinek a többségét nem a most menőnek számító alkotók találták ki. A tévé igazi ipar, ahol már régen is a nézettség számított, hiszen a sorozatgyártás drága műfaj: új és új eszközöket találtak ki.

A Dallas 1978-tól 12 éven át futott, és a legnépszerűbb időszakban óriási rajongótábora volt. A nézők szerették a náluk jóval gazdagabb és nagyobb hatalmú kitalált szereplők kalandjait, volt a sorozatban igazi jófiú, csinos feleségek, bűnök, árulás, szerelem- no meg egy főgonosz, akit imádtak gyűlölni. 

J.R. Ewing (nálunk Jockey névre keresztelték át) volt az egyik főhős. Larry Hagman nevével egybeforrt a figura, pedig akadt neki még pár ismert alakítása. Mindenesesetre a nyolcvanas években a tévénézők túlnyomó többsége ismerte az arcát- nem csak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon. Nálunk is igazi szenzációnak számított a sorozat, aminek szereplőit mind ismertük.

A sorozat egyik évadjának utolsó epizódja drámai jelenettel zárult: az irodában magára maradt Jockey-t (azaz J.R.-t) valaki lelövi. Ám az nem derül ki, ki is volt a tettes, és ez máig a filmtörténet egyik leghíresebb cliffhangere, azaz olyan nyitott kérdése, amire a választ csak a következő évadban kapjuk meg.

Ezzel a módszerrel azóta is rendszeresen élnek, nagyon jó témát szolgáltatva a nézőknek, akik heteken, hónapokon át találgatnak. A trükk az, hogy az egész epizódot arra futtatták ki, hogy tucatnyi embernek lehetett indoka a gyilkosságra. Így aztán volt miről beszélgetni, és természetesen a reklámok is kihasználták a felhajtást, a Who Shot J.R.? kérdésre egész kampányt építettek fel.

Az egész ország izgult tehát, amikor egy tévés sztrájk miatt némi késéssel bemutatták az epizódot, ami választ adott a nagy kérdésre: Samantha (az eredetiben Sue Ellen) húga, Jockey szeretője, Kristin húzta meg a ravaszt. És persze bonyodalomból sose elég, mert amikor az életben maradt Jockey tárcsázná a rendőrséget, Kristin az arcába vágja, hogy akkor majd a börtönben szüli meg közös gyermeküket.

Így aztán egy darabig még a Mary Crosby által alakított bajkeverő rokon is a sorozatban maradt, egészen csúnya haláláig. Ám fia életben maradt, viszont ő mégsem Jockey gyermeke a sztori szerint, így Bobby fogadja örökbe. Christopher Ewing pedig a 2012-2014 között újraélesztett új Dallas egyik vezető karaktere lett. Bizony az embernek néha van olyan érzése, hogy a tévében semmi nem vész el, csak átalakul. Előrángatnak régi arcokat, sorozatokat, témákat, fordulatokat és trükköket. És jól teszik, mert mi még mindig vevők vagyunk a már sokszor látott dolgokra...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés