A timelapse királya

Három és fél éven át készítette alig két és fél perces videoklipjét egy ügyes alkotó.

Láttunk már olyat, hogy valaki nap mint nap lefotózta magát, és ebből a több évnyi szelfiből állított össze egy videót. Az ilyesmi azért érdekes, mert tetten érhető az idő múlása, az, ahogy folyamatosan öregszik az ember. Mindannyiunkkal ez történik, csak épp nem örökítjük meg magunkat, így aztán nem vesszük így észre.

Na ezen csavart egyet ez az alkotó, aki nem egyszerűen csak fotózza magát, hanem egy dalra vágta össze a képeket, szinkronizálva  a szájmozgást a zenéhez. A végeredmény? Vagány és hasonlóan elgondolkodtató, hiszen a főszereplő ugyanúgy változik, mint minden más hasonló videóban. 

Hát ilyenkor jut eszembe, hogy a technika az mindig csak eszköz. Millióan csinálnak timelapse videókat, de mégis, csak keveseknek jut eszébe valami olyan ötlet, ami az egész műfajt képes megújítani, feje tetejére állítani. No, ezt nevezem én kreativitásnak.

0 Tovább

Fotózás életre-halálra

Ezt nevezem elhivatottságnak: a természetfotós még azt a pillanatot is megörökítette, amikor megharapta egy fekete mamba.

Mark Laita a különféle kígyók szépségét akarta megörökíteni egy albumban, és hogy elég dekoratív némelyik példány, ahhoz kétség sem férhet. A többségünk azért inkább látja őket könyvben, mint élőben.

Mert esetleg még úgy járnak mint a fotós, akit megmart egy olyan fekete mamba, aminek fajtársai sok ember haláláért felelősek. Laitának viszont mázlija volt, valamiért nem került méreg a szervezetébe, és megúszta a dolgot. Mit is lehetne erre mondani? Szép dolog a kígyófotózás, de otthon azért ezt senki ne csinálja utána...

0 Tovább

Szex és nyugdíj

Nem lesz több Szex és New York film, mert Kim Cattrall már nem akar ilyen szerepet vállalni.

film

Vagy húsz éve indult el a szinglikultúra egyik ikonikus sorozat, a Sex in the City (nálunk Szex és New York), és a négy barátnő különféle pasizós kalandjaira felfűzve még két mozifilm is követte a tévésorozatot. Erőssége volt a koncepciónak a négy jó karakter, és ez a négyesfogat végig állandó is maradt.

Amiben pénz van, ahhoz ragaszkodni szokás, és a 2010-ben bemutatott második mozifilm után is képben maradt a folytatás. A főszereplő, Sarah Jessica Parker például szívesen bújna bele még egyszer Carrie bőrébe, a producerek meg pláne támogatnak mindent, amivel a még mindig létező rajongótábort le lehet húzni egy kicsit.

Mint a napokban kiderült, nem valószínű hogy jön új film, mert Kim Cattrall "teljesíthetetlen követelésekkel" állt elő. Ő erre annyit mondott, hogy egyetlen követelése volt: ne legyen benne a folytatásban.  Mivel négy elég jellegzetes nőről szólt a sztori, és közülük Carrie mellett a Cattrall által megszemélyesített Samantha volt talán a legerősebb karakter, érthető, hogy nélküle nem lenne ugyanaz. 

Ugyan be lehetne válogatni egy másik szereplőt a helyére, vagy indulhatna a sztori azzal, hogy Samantha temetésén találkozik a másik három barátnő, a nosztalgiafaktor miatt mind a négyükre szükség lenne. Mert a két évtized alatt aligha lettek új, tizenéves rajongói a Szex és New Yorknak, a negyvenes-ötvenes nőkből álló törzsközönség pedig a régi emlékeit akarja feleleveníteni. 

Eddig az ötlettel nincs is baj. Csak sajnos telik az a rohadt idő, és ami jól állt a harmincas éveikben járó színésznőknek, az nem feltétlenül lenne jópofa most. Kim Cattrallt tökéletesen megértem, ő a legidősebb a szereplők közül, már a 62. életévét tapossa. A másik három hölgy is betöltötte az ötvenet. Ebben a korban eljátszani, hogy tűsarkúban ugrálnak a táncparketten hogy fiatal fiúkat csábítsanak el, kissé komikus. Ugyan a filmben sokat lehet sminkkel, digitális utómunkával segíteni, de csodát nehéz tenni.

film

Létezhetne persze sztori nyugdíjaskorú pasifalókról, vagy akár ebből kiörgedett nőkről, lehetne szórakoztató is csak ehhez úgy fel kellene forgatni mindent, amiről a sorozat szólt, hogy akár át is nevezhetnék másra- és elkészíthetnék más szereplőkkel. Így érthető, hogy Cattrall nem adja ilyesmihez a nevét, és nem akarja kiröhögtetni magát, túl a hatvanon.

Az éppen pénzszűkében levő kolleganőket persze mindez nem vigasztalja, de azt gondolom, profitáltak ők már bőven a sorozatból és a filmekből. És talán ideje lenne nekik is váltani, másban gondolkodni. Bármennyire összefonódtak a karaktereikkel, bőven lehet még nekik hely a nap alatt.

És a producerek? Na értük egy percig se aggódjunk, ők mindig kitalálnak valamit. Új sorozatot új témákkal, új arcokkal, netán jönnek a reboot-filmek, előzmények és egyebek, hiszen még a Szex és New York is kapott testvérsorozatot, ami a fiatal Carrie kalandjairól szólt. Látjuk, ahogy sokadjára melegítenek fel ötleteket, most például a Charlie angyalainak negyedik(!!!) eljövetele következhet az eredeti sorozat, a Diaz-Barrymore-Liu filmek, majd a megbukott új sorozat után. 

Szóval lesz itt még folytatás, csak máshogy, másokkal- és talán másoknak. Így működik a showbiznisz, és jó látni, hogy valaki ezt méltósággal képes kezelni.

0 Tovább

Benny Hill angyalai

A híres angol komikus már az ötvenes évek közepén lányokkal vette magát körül a műsoraiban.

Manapság messze nem olyan egyértelmű a Benny Hill-show megítélése, mint népszerűsége csúcsán. Kétségtelen, hogy a néha kissé együgyű humorral operáló, de alapvetően szórakoztató műsorban a nők mindig inkább csak csinos kellékek voltak.

A nők tárgyiasítása miatt bőven kapott hideget-meleget Hill (ezzel persze nincs egyedül, a most elhunyt Hugh Hefnert például szintén ezért támadták), pedig szerintem el kellene fogadni, más idők és más elvek voltak akkor. A nézők szerették a komédiát és a csinos lányokat- és szerintem utóbbit még most is elég sokan.

Az egész okoskodás aztán okafogyottá válik, hiszen Hill már sok éve halott, a műsoraikat maximum csak nosztalgiázók nézik. A fiatalok rátapadnak a YouTube-sztárokra, noha ők semmivel sem különbek a régieknél, humoruk pláne nem jobb, de legalább nagyon betartják a politikai korrektség játékszabályait.

Vajon ami ma fiatalos, 30-40 év múlva ugyanúgy megmosolyogtató lesz? Nem tudom, de gyanítom abban azért még sokáig nem lesz változás, hogy a csinos csajokkal sok mindent el lehet adni. Maximum máshogy, korrektebben címkézik fel a lenge ruhás lányokat...

0 Tovább

Julie Andrews szülinapja

A színésznőről gyakran eszembe jut a My Fair Lady meg nem kapott főszerepének sztorija.

1935. október elsején született a csodálatos Julie Andrews, aki fiatalon színpadi színésznőként lett ismert. Már a múlt század ötvenes éveiben sztárja volt a Broadway egyik legsikeresebb musicaljének, a My Fair Lady-nek. Rex Harrison oldalán varázsolta el a nézőket éveken át a sok díjjal jutalmazott előadásban.

Amikor egy darab ennyire sikeres, mindig felmerül a megfilmesítés kérdése. A My Fair Lady is vászonra kívánkozott, a rendező a rutinos George Cukor lett, a férfi főszereplő maradt Rex Harrison, ám Eliza szerepére új színésznőt választottak. Noha a kritikusok szerint balfogás volt Julie Andrews lecserélése, a producer indoka is érthető volt: neki olyan híres sztár kellett, akivel az egész világon el lehetett adni a filmet. Audrey Hepburn pedig igazi híresség, nagyszerű színésznő volt, szemben az igazán csak a Broadway-n ismert Julie Andrews-zal.

Azért valamit értett a pénzcsináláshoz a producer, mert rengeteg pénzt kerestek a My Fair Lady-vel. Az Oscar-gálán is díjesővel jutalmazták, a legjobb rendező, férfi főszereplő díja is az övék lett- egyetlen fontos kategóriában maradt el a siker, a női főszereplők közt Audrey Hepburn ugyanis jelölést sem kapott. 

Ő ugyanis hiába játszott kiválóan, a dalokat nem énekelhette fel. Pontosabban szólva megpróbálkozott vele, de a forgatás közben szóltak neki, egyszerűen nem elég jó ehhez a hangja, valaki más énekére kell tátognia. Hepburn nagyon csalódott volt, de a nézőket nyilván nem zavarta ez. Azt kell mondjam, hallva a megmaradt felvételeket az ő hangjával, hogy indokolt volt a csere.

A Marni Nixon énekével készült verzió itt hallgatható meg, szerintem könnyen tetten érhető a különbség. Eközben Rex Harrison azzal kergette őrületbe a stábot, hogy nem volt hajlandó előre felvett énekre tátogni, azt mondta, erre ő képtelen, ezért a felvételeken élőben éneket- a hangstáb is megkapta a megérdemelt Oscar-díját a technikai bravúrnak számító munka után.

És hogy ki lett 1965-ben a legjobb színésznő? Julie Andrews, a Mary Poppins főszerepében!

Ez volt az első jelentősebb filmes munkája, és kiderült, a moziba járó közönség őt is gyorsan a szívébe fogadta, mint ahogy az akadémia is kárpótolta a My Fair Lady főszerepének elvesztéséért. Andrews a Golden Globe-gálán is díjazott lett a Mary Poppinsért, és ott köszönetet is mondott Jack L. Warnernek amiért hozzásegítette ehhez a sikerhez- Warner volt ugyanis a producere a My Fair Lady-nek, és ő választott mást helyette a főszerepre.

Utólag persze ez már csak sztori, és nyugodtan mondhatjuk, mindenki jól járt. Audrey Hepburn igazi legendává lett, Julie Andrews-nak is jutottak nagy szerepek, a producerek pedig degeszre keresték magukat a My Fair Lady-vel és a Mary Poppins-filmmel is. És mi, nézők sem panaszkodhatunk...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés