Az egyetlen Zappa-sláger

Frank Zappa az a zenész, akiről sokan hallottak, de sokkal kevesebben ismerik a munkásságát.

zene

Az ő életműve meglehetősen egyedinek számít. Zappa már akkor egészen elképesztő alapossággal próbált a stúdiójában dolgozni, amikor a "keverés" összesen annyiból állt, hogy a fontosabbnak tartott hangszereken játszókat közelebb küldték a mikrofonhoz. Roppant öntörvényű előadó volt, aki rock, jazz és kortárs zenében is letette a névjegyét. Rengeteg muzsikussal dolgozott együtt, akik aztán később szólóban vagy más együttessel is bizonyítottak.

Az egy másik kérdés, hogy talán tudatosan ő is úgy alakította a körülötte kialakult képet, hogy egyfajta őrült alkotónak tűnjön. Valójában aki ismeri a legjobb lemezeit, az nagyon is tudatosan komponált műveket hallgathat. Néha meglepő, mennyire eltérő stílusokban dolgozott.

zene

Az elvontabb, kísérletezőkedvű lemezei mellett vannak lendületes, rockosabb albumai is. Akadt egy-két olyan dala, amit a zenekedvelők jobban ismernek, egyfajta slágerré váltak szűk körben. Az Apostrophe, a You Are What You Is vagy a Sheik Yerbouti pár felvétele például ide sorolható. Bár Zappa korai halála után is jelentek meg poszthumusz lemezek, és ma is komoly kultusza van, ezzel együtt is túlzás lenne azt mondani, dalai a toplistákat ostromolták.

Ám volt egy kivétel: kereken 35 éve, 1982 szeptemberében vált slágerré a Valley Girl. A dal különlegessége, hogy Frank Zappa mellett lánya, Moon az előadója. A naphosszat a stúdiójában elmélyülten alkotó zenészt nem lehetett zavarni, ám tinédzser lánya egy ajtó alatt becsúsztatott üzenettel jelezte, csinálhatnának közösen valamit.

zene

A közös projekt arról szólt, hogy a papa zenéjére Moon rögtönzött egy monológot, amiben a felszínes lányokat parodizálta. Ilyenekkel bőven találkozott a Los Angelesben felnőtt tinédzser, így aztán volt miből ihletet merítenie. A Valley Girl szövegei beépültek a tinik szótárába, és esélyes, hogy sokan nem értették a dal valódi szándékát. 

Bárhogy is történt, ez volt Zappa egyetlen Top40-es slágere, tehát ha úgy nézzük, ideiglenes popsztárrá avanzsált az excentrikus muzsikus. Hogy indokoltan történt-e, arról a felvételt meghallgatva mindenki maga dönthet...

0 Tovább

A Gyűrűk igazi Ura

Ma 44 éve hunyt el J. R. R. Tolkien.

irodalom

Szerintem a rajongók már mind álmukból felkeltve fújják Tolkien karrierjének legfontosabb állomásait, az egykori oxfordi professzor útját az irodalomba. Természetesen nyilván tisztában vannak azzal is, hogy a meglehetősen lassan dolgozó alkotó mennyit csiszolta a Középfölde-mitológia könyveit, amiből ma már nem csak a A Gyűrűk Ura trilógia büszkélkedhet világsikerű filmváltozattal, hanem A hobbit is.

Így aztán ebbe nem megyek bele. Az már izgalmasabb, mennyire nagy hatással volt ez a mű a fantasy-műfajra az orkokkal, tündékkel és törpékkel. Amikor először fantasy könyveket olvastam, még csak nem is hallottam Tolkien nevét, utólag derült ki számomra, mennyien bújtak elő az ő köpönyegéből.

Természetesen ő is építkezett valamire, a művészetben szinte mindennek van előképe, és ez így van rendjén. A korszakos jelentőségű alkotókat pedig számon tartjuk, akik azért kiemelkedtek ebből a történelmi ívből- csak manapság az ilyesmit általában toplistákkal és bevételi eredményekkel támasztjuk alá.

irodalom

Furcsa belegondolni, hogy ha Tolkien idejében is olyasféle vagyonokat lehetett volna keresni egy sikerkönyvvel mint manapság, mennyit értek volna a Gyűrűk Ura-sorozat tagjai? Nyilván így sem adták ingyen a megfilmesítési jogokat, de azért nem mindegy, hogy az ember maga keres, vagy a jogutódjai. 

Mindenesetre van benne valami furcsa, különös, hogy egy joviális egyetemi tanár afféle sztárrá válik. És még különösebb összehasonlítani őt a mai "celebekkel". Vajon rájuk emlékezni fog még valaki négy évtized távlatából? Ha nem, akkor az idő azért mégiscsak igazságot szolgáltat...

0 Tovább

A holdlakók sötét titka

Mik ki nem derülnek ki az amerikai újságokból!

Óriási szenzációt keltett, amikor a New York Sun egyik cikkében arról írtak, hogy Sir John Herschel csillagász Fokvárosban egy új obszervatóriumban dolgozva felfedezte, a Hold lakott. A hatrészes cikksorozatban arról írtak, hogy egészen különleges élőlényeket látott a távcsőben a tudós: unikornisok, kétlábú rágcsálók és szőrös, szárnyas humanoidok élnek ott. Sok egyebet is megtudhatott az újdonságra éhes olvasó, így például a Hold folyóiról, hatalmas ametisztkristály dombjairól és dús vegetációjáról.

Mint az nem meglepő, egy ügyes átverésről volt szó: "The Great Moon Hoax" néven emlegetik a tengerentúlon a lap akcióját. Ami érdekesebb, az a megjelenés időpontja, ugyanis 1835. augusztus 25-én közölte az első cikket a New York Sun. A nem sokkal korábban alapított lap azon olcsó, harsány magazinok közé tartozott, amik árukkal és szenzációs hangvételükkel akartak olvasókat szerezni.

Az, hogy ebbe még ez is belefért, már más kérdés. Tény, hogy pillanatok alatt megnőtt az eladott példányszám, azaz a célt elérték. A szerző (és a szerkesztő) célja elvileg az volt, hogy szatirikus írásban gúnyolódjanak a különféle földönkívüli életformákról fantáziáló "tudósokon", de kevesen vették a lapot, ezért ezt ugyanúgy elhitték, mint más szenzációhajhász sületlenségeket. Később egy olasz újság is átvette a sztorit, akik gyönyörű metszetekkel illusztrálták, alig valamivel korábban pedig Edgar Allan Poe írt nagyon hasonló történetet, talán ebből merített ihletet az álhír szerzője. Szóval a jó ötlet körbejár...

Nyilván a Sun is tehetett volna többet azért, hogy nyilvánvalóvá váljon az átverés, és nem nehéz kitalálni, miért hagyták meg az olvasókat a hitükben. (És az mellettük szól, hogy óriási példányszámban fogytak olyan részletes "tudományos" munkák akkortájt, amelyek pontos leírásokat adtak a Hold társadalmáról...) A hivatkozott tudós egyébként valóban létezett, és nem volt boldog tőle, hogy azok akik komolyan vették a cikkeket, a "felfedezéseiről" kérdezgették.

A gond akkor is, ma is az, hogy nagyon nehéz elkülöníteni a komolynak szánt, de butaságokat tartalmazó, alaptalan cikkeket a direkt hülyeségnek írt, ám komolykodó szatírától. Elég megnézni, ismerőseink milyen bődületes marhaságokat osztanak meg. Nekem már volt részem furcsa reakcióban: amikor felhívtam a figyelmet a nyilvánvaló tárgyi tévedésre, azt a választ kaptam, hogy "lehet hogy nem igaz, de akkor is elgondolkodtató". 

Ezzel pedig nehéz vitatkozni. Biztos vagyok benne, hogy ma is lenne, aki bekajálna egy holdlakókról szóló cikket, pláne hogyha beleírnánk, a háttérhatalom titkolja a valóságot, s az Apollo küldetések célja az volt, hogy zoroasztriánus kígyóembereket hozzanak a bolygónkra, akik sötét gondolatsugaraikkal butítják az embereket. (És ez nyilvánvalóan így is történt, sokaknál máris eredményes a tevékenységük...)

Így aztán semmi tanulsága nincs annak, hogy a sajtó már közel két évszázada át tudta verni az olvasókat álhírekkel. Ez van, és valószínűleg azért van így, mert egyrészt lusták vagyunk nyomozgatni, kényelmesebb szórakozni a szenzáción, másrészt mi magunk is így akarjuk, inkább olvassuk a nagyot szóló sztorikat mint a szakszerű, alapos elemzéseket. Mi még mindig itt vagyunk, a New York Sun meg már rég megszűnt...

És egyébként is, kinek fáj az, hogy a Holdon unikornisok laknak?...

0 Tovább

Csajok a széken

Elég régóta divatos nőkkel eladni a zenét, pedig látszólag nincs kapcsolat.

Ám persze csak látszólag nincs, mint ezek a remekbeszabott klasszikus borítók igazolják. 

Néha maga a művésznő pózol, máskor meg összeállításokat, best of lemezeket akarnak népszerűbbé tenni azzal, hogy csinos lányok fotójával dobják fel a borítót.

Hogy miért menőbb a kompozíció úgy, hogy szék is van a fotón, azt nem tudom, de a sok példát látva azt hiszem, ha más nem jut a kiadó eszébe, a széken csücsülő lenge ruhás csajokkal soha nem lőhet mellé.

0 Tovább

A Dirty Dancing 30 éve

Az egyik legsikeresebb romantikus film megszületésének kalandos története.

film

1987. augusztusában mutatták be a Dirty Dancing (azaz Piszkos tánc) című filmet az Egyesült Államokban, ahol azonnal kasszát robbantott, s azóta is legendás alkotásnak számít. A sármos tánctanár partnereként nővé érő tinédzser lány sztoriját rengetegen látták az elmúlt három évtizedben, s esélyes, hogy a jövőben is megmarad a népszerűsége.

A történetet jegyző Eleanor Bergstein saját múltjához nyúlt vissza, amikor kiagyalta a történetet. A szerző cáfolta, hogy Baby figurája vele lenne azonos, hiszen ő pont a sikeres táncosok közé tartozott már nagyon fiatalon is, tizenévesként több versenyt is nyert. Ám a táncstílust nagyon is jól ismerte, s ehhez kerekített egy romantikus sztorit.

film

A két főszereplő közül Jennifer Grey-t találták meg könnyebben. Noha a film forgatásakor már 26 éves volt, jól hozta a fiatal lány karakterét. Az első verzióban olasz lett volna a tánctanár karaktere, ám aztán Patrick Swayze lenyűgözött mindenkit, és módosítottak a forgatókönyvön. A balettmúltja okán kiválóan mozgó színész és partnere között megvolt a kémia, és úgy vélték, együtt nyerő páros lettek.

Grey és Swayze viszont már játszott közös filmben korábban, ahol nem igazán barátkoztak össze. A Dirty Dancing forgatásakor is voltak jobb illetve rosszabb időszakaik, néha látni sem bírták egymást. A rendező, Emile Ardolino viszont kettejük improvizációra tudatosan rájátszott, az egyik esetben például Grey állandóan belevihogott abba, ahogy Swayze átkarolná, aki emiatt igencsak bosszús arckifejezéssel reagált- ez a jelenet így is került be a filmbe.

film

A híres tóban táncolós jelenettel is keményen meg kellett küzdeni a színészeknek. A forgatás kezdetekor még nyárias időjárás ugyanis váratlanul igen hidegre fordult, és enyhén szólva sem volt ideális a pancsoláshoz- ám nem volt mese, dolgozni kellett, meg is született a híres jelenet. Jennifer Grey persze állítja, mai eszével már aligha vacogna a hideg vízben, de fiatal volt és vitte magával a forgatás lendülete.

film

Amikor először levetítették a filmet a producernek, Aaron Russo elképedt az általa bűnrossznak tartott végeredménytől, és csak annyit mondott: "Égessétek el a negatívokat, és szedjétek be a kártérítést a biztosítótól!"

A terv ezek után az volt, hogy egy hétvégére küldik moziba augusztusban a Dirty Dancinget, aztán mehet videóforgalmazásba. A kritikák nem voltak feltétlenül elájulva a filmtől, de a nézők annál inkább. Szájról szájra terjedt a hír, már az első napokban remek bevételt hozott a film, ami 1987 egyik legnagyobb sikere lett. Bár az Oscar-versenyben műfaja miatt nyilván nem sok esélye volt, azért egy szobrot begyűjtött a legjobb betétdalért. A "Time of my Life" szól a záró nagyjelenet alatt, és valószínűleg mindenki hallotta már egyszer, aki nem töltötte egy üregben a nyolcvanas-kilencvenes éveket.

A Dirty Dancingből készült színpadi változat, 2004-ben pedig egy olyan "folytatást" mutattak be, ami időben korábban játszódott, Havannában. Vicces, hogy az itteni kis szerepéért Patrick Swayze ötmillió dollárt kapott, az eredeti film főszerepéért pedig kétszázezret. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy a folytatás csúnyán megbukott, a közönség utálta... 2017-ben aztán újraforgatták az alapverziót, az új verziót azonban földbe döngöltek a kritikusok.

Ma is mindenki a három évtizede bemutatott eredetire kíváncsi, annak idején a legjobban fogyó filmek közé tartozott VHS-en, majd a DVD verzióból is eladtak is pár millió példányt. A Dirty Dancing afféle igazi "női filmnek" számít, ha van értelme efféle kategorizálásnak, de ahogy az lenni szokott, ami műfajában jó, azt a másik nem tagjai is elismerik (e sorok írója sem kivétel, még ha nem is nézem újra túl sűrűn). Ez a film működik már harminc éve, bizonyítva azt, hogy nem mindig a producernek van igaza.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés