A fejkendőben gitárszólózó lányt ünneplik és támadják is.

Az indonéz Meliani pár évvel ezelőtt lett ismert, amikor ráleltek egy videójára. Az akkor még csak 15 éves lány lelkesen gyakorolva eljutott oda, hogy a zenei alapokra rendesen le tudja játszani ismert metálbandák gitártémáit. 

Miközben a hasonló korúak számára jó példa is volt a mosolygós, rockot játszó lány, voltak, akik fejkendője (vagyis inkább muszlim vallása) miatt támadták. Gúnyolták, hogy aligha egyeztethető össze az ő felfogásukkal ez a fajta zene. 

Ám azt hiszem, Meliani több biztató szót kaphatott, mint beszólást. És ez így is van rendjén: lelkes tinédzser, aki nem a gitározós játékokban lett menő, hanem a valódi hangszer használatában. Nem fiúbandákat vagy hiphopot hallgat, hanem metált, na és? És fejkendőt hord- na és? Ez is az ő választása. 

Nekem pont szimpatikus, hogy egy fiatal lány a világ másik felén az egyik kedvenc metálzenémet nyomja, sok szorgos gyakorlás után. Az meg kicsit sem érdekel, hogy valakik szerint nem illik bele ez vagy az bizonyos kultúrákba. Akinek ezzel van baja, az beleköthet az amerikai jógázókba vagy az európai hastáncolókba is. (Meg is történik ez, természetesen, és ugyanúgy semmi értelme.)

Ez valakit komolyan ennyire izgat? Ha engem európai metálkedvelőben nem zavar a fejkendős rocker, akkor szerintem másnak sem kellene ezzel törődnie. A magam részéről szurkolok a gitáros lánynak, mutassa csak meg, mit tud- hidzsábban vagy anélkül, ez már nem számít.

Elegáns poszterekkel reklámozták az utazást a hatvanas években.

David Klein legenda a reklám világában: a TWA légitársaság számára készített vagány plakátjai ma is szemet gyönyörködtetőek. Kicsit sajnálom is, hogy ez a stílus most éppen nem divatos, pedig ezeket az ember időnként a falra is szívesen kitenné.

Mindenesetre a Howard Hughes nevéhez köthető TWA nagyra értékelte a munkáit. A légitársaság akkoriban nagyon menőnek számított, ők állították az első Jumbo Jetet szolgálatba, náluk vetítettek először filmet a fedélzeten és így tovább. Illettek hozzá az izgalmas plakátok...

Egy brit nőre 4000 dolláros bírságot szabtak ki Indonéziában, aki ezért megütötte a határőrt.

Sokan utaznak afféle spirituális feltöltődésre Balira, főleg tehetős nyugati turisták. Sokak szerint "Az istenek szigete" könnyen rabul ejt mindenkit, de hogy pont így, arra valószínűleg kevesen számítanak. 

A középkorú brit nő tulajdonképpen tipikus turista lehetett, de úgy fest, nem találta meg tökéletesen lelki békéjét az ott töltött hónapok alatt- és egy kissé figyelmetlen is volt. Ugyanis csak ingyenes turistavízumot váltott januárban, ami 30 napi tartózkodást tesz lehetővé. Ő viszont nyáron utazott volna haza, és amikor a hivatalnok látta, vízuma lejárt, közölte vele, hogy minden plusz napért 25 dollár, azaz összesen 4000 dollár bírságot róttak ki rá. Amikor az üvöltöző nő nem tudta kivenni a kezéből az útlevelét, dühében pofon is vágta. 

Most pedig a helyi fogda vendégszeretét élvező nő elgondolkodhat rajta, mit is rontott el. Egyrészt ugye alapszabály, a helyi törvények nem ismerete nem mentesít semmi alól. Másrészt elég drága lecke volt, hogy a nyugati arrogancia nem igazán működik egy "harmadik világba" tartozó országban sem. Attól, hogy nem gazdagok, még vannak törvényeik és van önbecsülésük. (Apró pikantéria, hogy a brit nő pakisztáni származású...)

Úgy általánosságban pedig elgondolkodtató, hogy miközben sokan számon kérik, az ide érkező bevándorlók miért nem tartják tiszteletben a törvényt, miért gondolja azt egy pénzes nyugati, hogy rá ez viszonosan nem vonatkozik, távoli országokban járva? Miért hiszi azt bárki, hogy neki törvényszegőként joga van üvöltözni, sőt, megütni egy munkáját végző hivatalnokot, aki csak a törvényeket tartja be? Jó lenne felfogni, hogy amit elvárunk az egyik irányba, azt nekünk is tiszteletben kell tartanunk visszafelé...

Egy fotós egymás mellé tette a különböző instagrammerek egy kaptafára készült képeit.

Tipikus témák bukkantak elő: egy lány kalapban, a kamerának háttal nézi a tájat, láblógatás a kanyon felett, ember az út közepén, alak a vízesés előtt, kilátás a sátorból, dzsip tetején állva gyönyörködni és így tovább.

Ennyire egysíkúvá vált volna az a felület, ahol egyébként mindenki teljesen szabadon kifejezhetné magát? Hát, érdekes. Főleg akkor, ha ez a stratégia válik be, és pont a tucatfotókból álló tipikus képfolyammal lehetne nagy számú követőt gyűjteni...

A leejtett telefonokat mentené meg egy új találmány.

Mint ahogy a légzsák működik, ami ütközés esetén a másodperc tört része alatt aktiválódik, úgy pattannak ki a telefon tokjából azok a rugalmas alkatrészek, amik a mobilt meg tudják menteni. Philip Frenzel, egy német egyetemi hallgató terve szerint legalábbis így működne ez a szerkezet.

Természetesen minden műszaki koncepciónak megvannak a gyenge pontjai. Csak egy példát említve: ha valamiféle nagyobb erőhatás, gyorsulás aktiválja a tokba épített tüskéket, képzeljük el, hogy egy ugrás, netán baleset esetén a zsebünkben pattannak ki- egyenesen a lábunkba. 

De ez szinte nem is számít. Maga az a lehetőség is érdekes, hogy egy diák egy 3D nyomtatóval nekiállhat és egészen újszerű koncepciókat valósíthat meg, gyakorlatilag teljesen önállóan, ipari háttér nélkül. És egy ilyen terv bárkinek adhat új ötleteket: lehetne ilyen önműködő mentőlégzsákot tervezni tolókocsival közlekedőknek, nehezen mozgó időseknek, és így tovább. Azaz lehet, hogy a telefonoknál talán nem lesz annyira keresett ebben a formában, de máshogy, máshol még megvalósulhat- a kreativitás soha nem felesleges!