Sűrű jegyesség

Tényleg nem is figyelünk arra, mit osztanak meg mások: lájkolunk ész nélkül.

Egy srác ügyes trollkodással mutatta meg, a kattintás mögött mennyire nincs semmi. Feldobott egy képet, amin ő volt egy csajjal, közölve az örömteli hírt, hogy végre eljegyezték egymást. Naná, hogy özönlöttek a lájkok!

Aztán kiélvezve a sikert, jött a második, harmadik, negyedik eljegyzéses kép, és még mindig kapta a lájkokat- némileg csökkenő számban, de akkor is.

Végül az utolsó képpel tette fel a koronát az "alkotására": ezúttal egy másik sráccal ölelkezett. Ki tudja miért, ez volt a legkevésbé népszerű... Szóval mégiscsak észleljük, ki mit tesz fel, csak épp át se gondoljuk, mit lájkolunk.

0 Tovább

Ahol senkit nem hagynak egyedül

Azért a mai fiatalok is tudnak jó példát mutatni a nagyvilágnak.

Azt hiszem, elég tipikus lett a fiatalabb generációk szidása: felületesek, unottak, teljesíthetetlen vágyaik vannak, betegesen féltik az érzékenységüket és ehhez hasonló bélyegeket sütnek rájuk sorban. Pedig, mint ahogy mindig is a történelemben, van, amikor pont a fiatalok állnak elő jó ötletekkel.

Egy floridai főiskola diákja, Denis Estimon volt a kiötlője a "We Dine Together" azaz Együtt ebédelünk programnak. Ő és barátai azt vállalták, hogy ha azt látják, valaki egyedül majszolja az ebédjét, akkor megszólítják, leülnek mellé, mert lehet, hogy nem ő választotta a magányt, hanem valamiért nincsenek barátai. 

Denis maga Haitiról származik, és pontosan tudja, milyen érzés amikor teljesen idegenként csöppen bele egy közösségbe. Gyakran hosszú idő telik el, amíg valaki új barátokra talál, befogadják. A We Dine Together pofonegyszerű kezdeményezés, mégis nagyszerű: nem csak azoknak esik jól pár baráti szó, akikre addig senki nem figyelt, de a program aktivistái is gazdagodnak, megérzik, hogy időnként nagyon kevés kell ahhoz hogy segítsenek, valakinek jobb napot csináljanak.

Szóval akár mi is tanulhatunk ezektől a srácoktól, akik mégsem annyira felületesek, mint gondolnánk: ahelyett, hogy csak online közösségekben lógnának, nagyon is valódiakat kovácsolnak. Ha van, amit egyébként akár idehaza is meg lehetne honosítani, akkor ez az- hasznos, mindenki nyer vele és semmibe sem kerül.

0 Tovább

Luc Besson szülinapja

Ma 58 esztendős az ünnepelt francia rendező.

Az utóbbi pár évtized francia filméletét meghatározta Luc Besson, aki rendezőként olyan alkotásokat jegyez, mint A nagy kékség, a Nikita, a Leon a profi vagy Az ötödik elem. De producerként és íróként még termékenyebb, elég a Taxi vagy A szállító sorozatokat említeni.

A tenger szerelmesének számító Besson szülei búvároktatók voltak, maga is gondolkodott rajta, hogy tengerbiológus lesz. Aztán az élet másfelé sodorta, de a nyolcvanas években egy egész generáció nagy, közös filményének számító A nagy kékség is búvárfilm. (És már ebben is szerepelt egyik kedvenc színésze, Jean Reno, akinek talán a Leon a leghíresebb szerepe.)

Az viszont sokat elmond magáról a rendezőről, hogy az elvileg valós búvár rekordekről mintázott film története mennyire elrugaszkodott a tényleges történésekről. A francia Mayol és olasz riválisa közül valójában Mayol volt az idősebb, és a film által sugallt tragikus véggel szemben mind a ketten szép kort értek meg.

Persze nem ez az első eset a filmtörténetben, amikor az alkotók kreatívan nyúltak a valósághoz, a dráma kedvéért. Ez még éppenséggel nem tragikus, de az már sokkal furább, hogy Besson az amerikai nézők kedvéért az ott bemutott búvárfilm végét teljesen átformálta, happy enddel zárta le a sztorit, és Eric Serra fantasztikus filmzenéjét lecserélte Bill Conti szerzeményeire. A piac nagy úr! De a számítás nem jött be, mert az Európában kultfilmként kezelt A nagy kékség a tengerentúlon megbukott.

Ettől még tehetséges filmes, sok komoly sikerrel a háta mögött. Csak épp az, ahogy hajlandó különös kompromisszumokra a siker érdekében, sokat elárul a felfogásáról. Mondjuk a filmkészítés túl drága mulatság is ahhoz, hogy az ember ne törődjön a nézőkkel, de azért A nagy kékség sok rajongóját döbbenti meg, amikor meglátja, hogyan végződött kedves filmjük amerikai verziója, melyhez ugyanúgy nevét adta Besson...

0 Tovább

Piacon a LEGO-szalag

Bárhová feltehető az öntapadós szalag, ami illeszkedik a LEGO elemekhez.

A Nimuno által kitalált szalag új, kreatív lehetőségeket nyit a játék szerelmeseinek számára. Közösségi finanszírozásban szedték rá össze a pénzt, és hamarosan szállítani is fogják a meglepően olcsó szalagokat: két tekercs csak 11 dollárba kerül.

A szalagok darabolhatóak, hajlíthatóak, így íves felületekre is fel lehet rakni- próbaképpen például cipőkre is tettek belőle. A méretek pedig olyanok, hogy pont illeszkedik a kockákhoz. (Mondjuk az egy másik kérdés, hogy azok nem rugalmasak, így nagy ívben vezetett szalagra nem lesz könnyű építeni.)

Mindenesetre megint nő a mozgástere a LEGO-rajongóknak, akikből egyébként is igen sok van a világban...

0 Tovább

Igazi macskazene

A törökök nagyon szerethetik a macskákat: Sarper Duman egyenesen zenél is cicáinak.


0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés