Jótékony karácsonyi sláger

Kereken harminc éve erős volt a karácsonyi kislemez-szezon: akkor jött ki a Wham! klasszikusa, a Last Christmas, aminek kapcsán megemlítettem, az első helyezést 1984-ben nem tudta elhódítani, mert a trónra a Band Aid dala került, a Do they know it's Christmas?

A nyolcvanas éveket a jótékony célú könnyűzenei összeborulások sora fémjelezte, a Live Aid-et vagy a We are the world című dalt aligha kell például bemutatni, de a Band Aid is remek névsort vonultatott fel.

A listavezető karácsonyi dalt az etiópiai éhínség hírére reagálva komponálta Bob Geldof és Midge Ure. Utóbbi nevét a fiatalabbak jó eséllyel nem ismerik, pedig olyan sztárbandákban muzsikált, mint a Visage és az Ultravox. (Szerintem az Ultravoxnak még lesz egyszer komoly reneszánsza, igazán egyedi zenekar volt.) A közreműködők névsora imponzáns: Bono, Phil Collins, Sting, Paul Young George Michael is köztük volt, a Wham! frontembere így annak ellenére lett listavezető 1984-ben, hogy saját dalukkal csak a második helyet csípték meg. Jelen voltak még a Spandau Ballet, a Status Quo, a Kool & the Gang, a Bananarama, a Duran Duran tagjai is többek között. Közülük ma már többen menthetetlenül a retródiszkók műsorába szorultak vissza, de annak idején ez volt a könnyűzene élvonala.

A dalt egyetlen nap alatt vették fel novemberben, december 3-án került a boltokba, és egyetlen hét alatt egy millió példány fogyott belőle, a brit zenetörténelem legjobban fogyó kislemeze volt egészen 1997-ig. A kritikusok szerint a dal közhelyes volt, és maguk a szerzők sem tekintettek kiemelkedő darabként rá, de mint Midge Ure elmondta, a zene másodlagos volt, csakis a pénz gyűjtésének szándéka motiválta őket. 

És éppen emiatt jöttek össze később is a Band Aid név alatt összetoborzott zenészek, amikor újból felvették a dalt a frissített kiadásokhoz. Az idén novemberben már a Band Aid 30 volt soron, amiben közreműködött a mostani sztárok közül Chris Martin, Ellie Goulding, Rita Ora és a One Direction is- Bono pedig most sem maradhatott ki. Ezúttal nem az éhínség, hanem az ebolakrízis volt a jótékony gyűjtés apropója. A dal pedig ebben az évben is jól teljesített, több százezer letöltést és eladást produkált.

A jótékonyság végülis nemes cél, és ha jutott megfelelő helyre a pénzből, akkor sok szó nem érheti az ötletgazdák zenei teljesítményét. Persze lehetne azon vitatkozni, hogy sokan csak így, ilyenkor támogatják a rászorulókat, de nem hiszem, hogy egy csapatnyi popzenésznek kéne megoldani az ilyen filozófiai kérdéseket...

0 Tovább

Egy szerep, két színésznő

Tegnap ünnepelte születésnapját a francia színésznő, Carole Bouquet, és ennek kapcsán eszembe jutott egyik fontos filmje, A vágy titokzatos tárgya.

Luis Bunuel volt a rendezője ennek az 1977-es alkotásnak, ami egy idősődő francia férfi és egy különleges spanyol nő furcsa kapcsolatáról szól. A néző nagy meghökkenésére Conchita szerepét folyamatosan egymást váltva két színésznő alakítja: Bouquet mellett Angela Molina.

A két színésznő egyébként nem hasonlít egymásra, és teljesen a rendező megérzéseire volt bízva, mikor melyikük bukkan fel. Időnként jeleneten belül történik meg a váltás, amikor például egyikük bemegy egy függöny mögé, és a másik hölgy jön ki helyette.

Bunuel később elárulta, hogy született meg az ötlet a fejében. A film forgatása nagyon nehezen indult, a szerepre kiválasztott színésznővel nem találta meg az összhangot, és a producer már arra hajlott, inkább ne is folytassák a munkát. Este egy bárban együtt iszogatott a morgó rendező és a kesergő producer, és Bunuelnek beugrott, milyen jó lenne két színésznővel játszani Conchita szerepét- talán az ital miatt a viccet a producer komolyan vette és támogatta. Mondjuk nyilván az is szép mutatvány lehetett, amikor két színésznőt meggyőztek arról, hogy a főszerepen meg kell osztozniuk...

Mint később kiderült, nem a két, a filmben látható színésznő valamelyike volt az, aki kiborította a rendezőt, és Bunuel nem is említette, ki volt ő. A stábtagok árulták el évek múltán, hogy Maria Schneider volt az, aki nem boldogult a szereppel. Manapság, amikor A vágy titokzatos tárgya a filmművészet klasszikusának számít, tulajdonképpen hálásak is lehetünk neki, amiért Bunuelt ilyen ötletre insprirálta...

0 Tovább

Csupa lényegtelen dolog

Amy Grantről ilyet ír a magyar Wikipédia oldal a legsikeresebb korszaka kapcsán: "Sok kritikát is kapott ezekben az időkben hogy elhagyta hitét és már csak a szerelemről és más lényegtelen dolgokról énekel."

Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a Wikit? Felmerült bennem, hogy szemlesütve kidobom a Rómeó és Júliát és más hasonló, lényegtelen dolgokról szóló könyveket, zenéket, filmeket. Aztán végül minden maradt úgy, ahogy eddig volt: nekem így is jó.

Sőt, talán még Amy Grantnek is. A magyar Wiki-oldal szerzője feltevésem szerint némileg félreérthetően fogalmaz, de az énekes-dalszerző egyetlen világslágerét ismerők számára végképp fura lehet, mi is lehetett a gond. Nos, az 1960-ban született Amy Grant egészen fiatalon a keresztény pop-rock világába robbant be, a műfajban több slágerlistás dala is volt, Grammy-díjat is nyert, de a nyolcvanas évek második felében szélesebb körben is népszerűvé vált.

Az első dal, amivel a Billboard slágerlista első helyéig jutott, egy Peter Ceterával énekelt duett, a Next Time I Fall. Kétségtelen, ez egy tipikus nyolcvanas évekbeli popdal, nem is rossz mellesleg. Persze Peter Cetera volt inkább a húzónév, de ettől még Amy remek előadói képességei is érvényesülhettek.


A következő nagy dobásnál pedig már minden dicsőség az énekesnőé lett. A Baby Baby című dalnak nem csak az előadója, de a társszerzője is volt, és 1991-ben ismét a slágerlisták élére került vele. 


A poposabb hangvételnek köszönhetően az egész albumot rengetegen megvásárolták, több, mint öt millió eladott példánnyal Amy Grant karrierjének legsikeresebb lemeze lett. Régi, hűséges rajongóinak köszönhetően jól szerepelt a keresztény rock slágerlistán is, de mások pont a túlságosan könnyed stílus miatt illették olyasféle kritikákkal, mint amit a Wikipédia idéz.

Ám ilyen korszak minden zenész karrierjében akad, Amy dolgozott tovább, sorban jelentek meg a lemezei, hol ilyen, hol olyan stílusban. Mindenki változhat, még az is, aki 18 évesen gospelekkel tűnik fel, ám a negyvenen túl, négy gyerekkel és két házassággal, no meg sok élettapasztalattal a háta mögött érettebb lesz, ami tetten érhető a zenéjében.

Amy egyébként ma is népszerű előadó, a tengerentúli piac elég nagy ahhoz, hogy komoly példányszámban keljenek el olyan zenészek lemezei is, akikről mi itt alig hallunk. Egy mostanában rögzített country-beütésű dallal szeretném illusztrálni, hogy nem felejtett el énekelni.

0 Tovább

A piramisok titkai

Akinek hozzám hasonlóan volt abban a szerencsében része, hogy közelről láthatta a gizai nagy piramisokat, biztosan eltöprengett azon, hogy épültek. Képről is lenyűgözőek ezek az építmények, de élőben látva egészen hihetetlen a méretük. Próbáltam magam is elgondolkodni, hogy több ezer évvel ezelőtt milyen komoly munkaszervezés kellett a felépítésükhöz.

Most pedig épp arról olvasok a Gizmodón, hogy tényleg egyszerű eszközöket használtak a tudósok szerint, de ügyes módszereket is bevetettek. A hatalmas kőtömböket fából készült szánokkal vonszolták oda az építés helyére, de amikor ezt megpróbálták utánuk csinálni, kiderült, a szán gyakorlatilag beásta magát a homokba a teher alatt.

Ám ha a szán előtt benedvesítették a homokot, az egészen máshogy viselkedett. A homok nem torlódott fel, és még könnyebb is volt vonszolni a szánt. A kísérletek egyértelműen igazolták, hogy így sokkal inkább elképzelhető a kőtömbök mozgatása.

Mellesleg a régészet is bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy ezt a módszert alkalmazhatták az ókori egyiptomiak. Egy királysírban találtak a falon egy képet, ahol egy hatalmas méretű szobrot vontatnak a szánon az emberek- és az elején ül egy ember, aki vizet önt a szán elé!

Persze ezzel együtt még bőven akad megfejtendő titok a piramiskok körül. Talán a számomra leginkább az kérdés: miért? Rengeteg idő és munka kellett ezekhez a hatalmas építményekhez, ami bizonyára a birodalom sok erőforrását felemésztette. Persze ha az volt a cél, hogy zavarba ejtsék kései utódaikat, akkor a terv pompásan sikerült.

5 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés