Eredeti és másolat

A világ leghülyébb összehasonlítása a Queen igazi énekesének és az őt alakító színésznek az összevetése.

Láttam, olvastam, hogy készül egy film a legendás rockzenekarról. Freddie Mercury olyan korszakos zenész, hogy sejthető volt, előbb-utóbb nem kerülheti el a megfilmesítést a munkássága. Végülis film készült már Jim Morrisonról, Ray Charles-ról, meg sok más hírességről, ez a film sem lóg ki a sorból.

A rajongók egészen biztos nézőbázist jelentenek, és a Queent sokan szeretik. Ráadásul meglehetősen jó díjmágnes is egy-egy hiteles alakítás, szóval a színészek sorban állnak a jó szerepekért. Ám mivel színészek, pont az a dolguk, hogy jól játsszák el a szerepeiket. Nagyon gáz lenne, ha egyből leesne róluk a figura. 

Azt az apróságot viszont ne feledjük, hogy ettől még Freddie Mercury volt az igazi, az eredeti, az utánozhatatlan. Nem csak énekesnek, előadónak volt kimagasló, dalszerzőként is nagyot alkotott. Az, hogy Rami Malek jól utánozza, szép dolog, de nehéz lelkesednem azért, valaki Freddie Mercury-t alakítja egy olyan felejthetetlen koncertjelenetben, amit egyébként élőben sok millió ember látott, és most is meg lehet nézni. Szóval sok pluszt nem ad hozzá az élményhez.

Lehet-e ettől még jó a film? Nyilván. A Doors-filmet is jónak mondták annak idején. De ha most nekem szegeznék a kérdést, Jim Morrisonra emlékszem-e inkább, vagy Val Kilmerre Morrisonként, egyszerű a válasz. 

Tudom, ez az egész infócsepegtetés már a film reklámkampányának a része, a készítők nem húsz év múlva akarnak legendát ünnepelni, hanem most akarnak kaszálni. Nekik alapvetően teljesen mindegy, ki mire fog emlékezni pár év múlva a Queen-filmből. Azért aki a jót szereti, jobban jár, ha inkább a lemezeket gyűjti be, és maximum kikapcsolódásként nézi meg a feldolgozást. 

0 Tovább

Az Alpok vonzásában

Egy évtizede fotózza a hegység különböző pontjait Roberto Bertero, akinek fantasztikus képei felvillantják ennek a tájnak a lenyűgözőségét.

0 Tovább

Az első tévés buli

A Red Hot Chili Peppers tévés bemutatkozása kissé kaotikusra sikeredett.

Az a mi szerencsénk, hogy a mai "klasszikus" előadók, zenészek vagy színészek első (bal)lépéseinek dokumentumai igen gyakran bukkannak elő a tévés archívumokból. Megvan a romantikája annak, amikor a ma ötvenes-hatvanas éveiket taposó legendákat látjuk bohó ifjúnak.

Az RHCP frontembere, Anthony Kiedis például hihetetlenül kölyökképű ezen az 1984-es felvételen, az anyukát üdvözlő Flea pedig egyszerűen csak Flea, nagyon fiatalon is. Eléggé elengedték magukat a beszélgetés során, ki tudja, minek hatására lazultak bele ennyire... A zene lendületes, az előadás meg pláne, ahogy az huszonévesekhez illik. Ők sem tudták még, hol tartanak pár évtized múlva, és mi sem.

Mert a nosztalgia bizony rólunk is szól. Az a különös, amikor olyan régi fellépések tűnnek fel, aminek időszakában én már ismertem, kedveltem azt a bizonyos zenekart. 1984-ben még nem sokat tudhattam a Red Hot Chili Peppersről, de pár év múlva más más volt a helyzet. Aztán most itt vagyok, hozzájuk hasonlóan idősebben, bár némelyik zenészt elnézve, nem pont ugyanabban az ütemben öregszünk. Ettől talán még izgalmasabb, megkapóbb az egész...

0 Tovább

Gyerekek az esküvőn

Nem minden kiskorú bírja a szertartást, s elég őszinték ahhoz, hogy ezt ki is mutassák...

0 Tovább

Amerika igazi történelme

Laura Ingalls Wilder Kicsi ház-sorozatának nyolcadik kötetét olvasva érdekes gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

lauraingalls

A farm, ahol élünk tévésorozat kedvelői valahol a késői évadokban jutnak el oda, hogy Laura már nagylány lesz, tanítani kezd és aztán beköszönt életébe a szerelem. Erről a korszakról szól az Azok a boldog, arany évek című kötet, de meg kell jegyezzem, a tévés verzió erősen eltér a megírt történettől.

Persze nem is várhatja senki, hogy egy televíziós feldolgozás szigorúan ragaszkodjon az irodalmi alapműhöz- más közeg, más igények. Amivel nincs baj, mert aki szeret belemerülni ebbe a világba, az két különböző élményt kap.

A könyv erőssége az, hogy észrevétlenül rengeteget mesél arról, hogy éltek az emberek, és egyáltalán, hogy szervezték meg az életüket a telepesek, akik meghódították az akkor még félreesőnek, világvéginek számító területeket. (Amit még cifrázna az, hogy milyen volt az őslakosok sorsa, ahogy fokozatosan kiszorították őket- de erről a könyvben nem nagyon esik szó, így én sem térek ki rá.)

Laura életének szebb és rosszabb pillanatainak felidézése között ugyanis elég sokszor felmerülnek azok a témák, amik a mindennapi életről szólnak. Ahogy ő már nagylány a kötetben, úgy felnőttesek a témák is. A szigorú, mégis nagyvonalú törvény, ami megengedi a telepeseknek hogy egy-egy területre igényt jelentsenek be, de csak akkor maradhat az övék, ha öt éven át ott élnek és meg is művelik, rengeteg földre vágyó, a munkától meg nem ijedő embert vonzott ezekre a vadregényes vidékekre családostól.

A könyvben nincsenek pisztolypárbajok, könyörtelen leszámolások, inkább küzdelem a talponmaradásért, és hit abban, hogy aki keményen dolgozik, annak előbb-utóbb megtérül a munkája. Saját kézzel épített viskókban élő emberek törték fel a földet, s körülöttük a szó szoros értelmében a semmiből nőttek ki városok.

lauraingalls

És ahol település van, oda iskola is kell. A 19. század végén játszódnak a történetek, és számomra meglepő, már pár házas kis falvakban is közösen állnak össze az emberek, hogy iskolaházat építsenek. Egy remekül felépített rendszert hoztak létre, ahol az iskolák legjobb tanulói 16 éves koruktól tanári vizsgát téve maguk is vállalhattak tanítást. Rövid terminusokra szerződtek, volt tanfelügyelő és persze a helyi szülőkből álló iskolatanács is, tehát mind a hatóság, mind a közösség ellenőrizhette a munkájukat. A kisebb-nagyobb gyerekek beülhettek az iskolapadba, és írni, olvasni, számolni, a történelem legfontosabb eseményeit megtanulni mindenkinek volt esélye.

Munka, tanulás és hit, azaz a föld, az iskola és a templom játszott fontos szerepet a közösségek életében. No meg persze maga a közösség, ahol barátságok, szerelmek szövődtek. A kistelepülések lakóinak joga volt maguk közül választani embereket felelős pozíciókba, és valódi dicsőség volt a város megbecsült tagjának lenni.

Ha ezt az egészet továbbgondoljuk, nem nehéz látni, hogyan jutott el alig pár évtized alatt innen az Egyesült Államok a világhatalmi pozícióig. Voltak olyan közös értékek, amelyekben a többség hitt, becsülete volt a tudásnak és a munkának, és a választott pozícióknak köszönhetően úgy érezhették az emberek, beleszólhatnak minden ügybe. Ehhez pedig társult a szabadság, és az a felfogás, hogy mindig van egy új esély, mindig talpra lehet állni, bármi történik.

Aki már eljutott a nyolcadik Laura Ingalls Wilder kötetig, bőven olvashatott jó és rossz dolgokról. Azt hiszem, a sorozat amerikai népszerűsége annak is köszönhetően, hogy a mai emberek is remekül tudnak azonosulni az ismerős értékekkel és felfogással, és ha saját felmenőik történetének keresnek utána, rengeteg hasonló emléket tárhatnak fel. A könyvek alulnézetből mutatják be az ország történelmét, valódi emberek sorsán keresztül, s nekem valószínűleg pont ezért volt érdekes az összes.

Laura Ingalls Wilder: Azok a boldog, arany évek (Pioneer Publishing)

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés

Hirdetés