A népszerű brit komikus, sokak számára csak Mr Bean, pár napja töltötte be a hatvanat. Szép kor, ráadásul szép karriert tudhat magáénak, ami azért messze több, mint pár Bean-figuráról szóló film.

A nemzetközi ismertséget persze a csetlő-botló Bean hozta meg a számára, és bevallom, sok éven át én sem tudtam róla, hogy Rowan Atkinson tud normálisan is beszélni. Sőt, színésznek sem éppen utolsó! Ez többek között a nagyszerű Blackadder (Fekete Vipera) sorozatban derült ki róla a magyar nézők számára is.

Meglepő lehet, de a Blackadder jóval megelőzte a Mr Bean sorozatot, mert előbbi 1983-ban indult, utóbbi első epizódját 1990-ben adták. Atkinson szerepelt pár filmben is, például a "kalóz" James Bond-részben, a Never Say Never Againben bukkant fel- nyilván nem ő volt a 007-es, csak mellékszerepet kapott. Aztán a Johnny Englishben ő ölthette fel a szmokingot. Voltak Bean-filmek is, de pár éve Atkinson kijelentette, a maga részéről nyugdíjazta ezt a karaktert. Az üzleti siker jó dolog, de nem akarta magát színészként kiröhögtetni, hogy még öreg fejjel is ezt a vonalat próbálja vinni.

Amikor először lehetett látni a sok színvonalas brit vígjátéksorozatot nálunk, elkezdtem utánaolvasni: tulajdonképpen honnan is jönnek ezek a színészi játékban, jelenetírásban is színvonalas munkát végző emberek? Megmondom őszintén, meglepődtem, amikor kiderült, egykor az egyetemi színkör tagjai voltak jelentős részben Oxfordban és Cambridge-ben. Rowan Atkinson az oxfordi vonalat képviseli, itt kezdte annak idején Michael Palin és Terry Jones a Monty Python csoportból, Dudley Moore, vagy Richard Curtis, az Igazából szerelem író-rendezője.

Cambridge híres színjátszóköre, a Footlights pedig talán még több ismert arccal büszkélkedhet: a Monty Python-csoport másik fele (John Cleese, Graham Chapman és Eric Idle), Hugh Laurie, Stephen Fry, Emma Thompson vagy Douglas Adams, a Galaxis útikalauz szerzője. Elgondolkodtató, hogy ezek a kétségkívül nagynevű, tekintélyes intézmények milyen közösségi élettel rendelkezhetnek, ha ilyen területen is ontják a tehetségeket.

A lényeg az, hogy Rowan Atkinson megbecsült alakja a brit humornak, számtalan alkalommal működött együtt kollégáival filmen és színpadon. A végére egy olyan jelenetet választottam, ahol tulajdonképpen neki jut a legkisebb szerep, de felbukkan benne Hugh Laurie, Stephen Fry és Dawn French is, ami jelzi, oxfordi és cambridge-i öregdiákok között nincs éles rivalizálás. A biztonságos szex témáját feldolgozó jelenet igazi kis gyöngyszem, ezt a fajta finom, intelligens humort talán az angolok művelik a legsikeresebben. Talán ha több hasonlót láttunk volna, és nem Mr Beant ismerjük meg először, akkor itt is mást gondolnának Rowan Atkinsonról...