Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A sittről a filmvászonra

71 éve, 1944. május 17-én született Danny Trejo, aki elmodhatja magáról, igazán kacskaringós útja volt Hollywoodig. 

A mexikói származású, de az Egyesült Államokban felnőtt Trejo zaklatott ifjúkorának kulcsszavai a kábítószer és a börtön voltak. Éveket töltött a rács mögött, ahol többször ringbe szállt, ügyes ökölvívónak számított. Aztán egy sikeres rehabilitációs programban vett részt, hátat fordított korábbi életének és jó útra tért: fiatal drogosok segítőjeként dolgozott.

Egyik mentoráltja hívta meg 1985-ben egy filmforgatásra, ahol a stáb egyik tagja megismerte, ugyanis ő maga is ült pár évet. Javasolta a rendezőnek, hogy szerződtesse a főszereplő mellé bokszedzőnek- a direktornak pedig annyira megtetszett Danny Trejo markáns arca, hogy egy kisebb szerepet is kapott.

Azóta pedig a többnyire marcona gonosztevőket alakító Trejo számtalan filmben, sorozatban bukkant fel. Mondhatni, kultusza van a rajongók körében a jólfésült színészekhez képest igencsak egyedi fazonnak. Régi rendező haverja, Roberto Rodriguez pedig egy igazán testhezálló főszereppel kínálta meg: rá szabták a Machete és a Machete gyilkol forgatókönyvét.

Trejo példája igazolja, nem csak apró kilengések után van lehetőség a talpraállásra: még egy olyan hátterű figura is befuthat normális karriert, mint ő. Persze az igazi az, ha valaki nem ismeri meg ezeket a mélységeket, de az tény, ő aztán képes hiteles alakítást nyújtani bűnözőként...

1 Tovább

Perel a bukott diák

Egy amerikai egyetemista bírósághoz fordult, miután második alkalommal sem sikerült levizsgáznia egy tantárgyból.

Jennifer Burbella szerint az egyetem nem tett meg mindent azért, hogy teljesítse a kurzust. Az ápolási ismereteket tanuló hölgy szerint ugyan elegendő időt és odafigyelést kapott, ám tanárát nem tudta telefonon elérni a kérdéseivel, és ez is rossz hatással volt rá.

A diák a hírek szerint 75 ezer dollárt akar az egyetemtől az elszenvedett sérelmekért. A bíróság később dönt, az egyetem viszont nem kommentálta a folyamatban lévő ügyet.

Megteszem majd én. Nem számítottam különösen lelkes egyeyemistának, de azért teljesítettem amit kellett. Ha viszont sejtem, hogy bukásonként ilyen szép pénzért lehet perelni, bevállaltam volna még pár utóvizsgát.

Tudom, minden helyzet más, de azzal még ez a hölgy sem vádol senkit, hogy direkt utaztak rá. És innentől kezdve nekem nagy kérdés, tulajdonképpen mit is kéne tennie a kellően segítőkész tanárnak. Súgja meg a helyes válaszokat?...

Az egyetem nem szanatórium. Az szerezzen diplomát, aki tud és akaris teljesíteni. Mert ez azért leginkább mégiscsak rajtunk múlik. Legközelebb valaki azért fog perelni, mert fájdalmat okozni neki a közepes diploma, ő kitűnőt szeretett volna.

A nehézségek leküzdése része a diákok életének - ez is megedz, felkészít a kihívásokra. Remélem, a bíróság is ebben a szellemben ítéli meg a hölgy keresetét. Ez is része lehet a kiképzésnek...

1 Tovább

Vérrel írt forgatókönyv

Fél évszázada készült a Flight of the Phoenix című amerikai kalandfilm, amit manapság kultfilmként is emlegetnek. A főszereplők (James Stewart, Richard Attenborough, Hardy Krüger, Ernest Borgnine) egy olyan csapat tagjai, akiknek repülőgépe lezuhan a sivatagban, és túlélőként csak egyetlen kiút van a menekülésre: ha a gép még használható darabjaiból építenek egy új, működőképes, egy utat kibíró repülőt.

A stáb pedig a hitelesség kedvéért valóban épített is egy olyan repülőképesnek nyilvánított szerkezetet, amivel életszerű felvételeket lehet készíteni. A Tallmantz céget kérték fel a kivitelezésre, aminek nagy rutinja volt a légi kaszkadőrfelvételek területén. Ők egy tervezővel együttműködve álmodták meg a különös gépet, amit a forgatás alkalmával maga a cég egyik vezetője, a rutinos kaszkadőrpilóta, Paul Mantz vezetett. Ám az összetákolt szerkezet sajnos darabokra szakadt az egyik próbafelvétel során, és a kamerák rögzítették a tragédiát, amiben a pilóta életét vesztette.

A filmet nem hagyták veszni, egy átalakított géppel elkészült minden szükséges felvétel, de a baleset értelemszerűen beárnyékolta a stáb hangulatát. A Phoenix a mozikban sem teljesített túl jól, de manapság a filmkedvelők egy része a korszak jobban sikerült alkotásai között tartja számon.

Ezek után nem meglepő módon 2004-ben remake is készült belőle, Dennis Quaid főszereplésével. A film nem lett túl sikeres a mozikban, a kritika sem kedvelte túlságosan, és még a stábnak sem volt túl nagy szerencséje. Noha ezúttal nem volt hulladékokból összedrótozott repülőgép, helyette számítógépes grafikát használtak, így sem úszták meg a komoly baleseteket a forgatás során. Nem elég, hogy a film alig hozott pénzt, még az egyik súlyosan megsérült operatőrnek is dollármilliókat fizettek kártérítésként. Azt hiszem, ez a Főnix többé már tényleg nem fog felszállni...

0 Tovább

Haverom a kalauz

Sokan a Belga dalából ismerhetik a haverom a kalauz kifejezést, de azt már jóval kevesebben tudják, eredetileg ez a Hangár 1982-es felvételében hangzott el.

A Hangár együttes egyike volt a vidéken próbálkozó sok amatőr bandának. Az a nyolcvanas években is tény volt, hogy a zenei fősodor Budapesten van, még az eredeti, tehetséges zenekaroknak is évekbe telt, amíg vidékről ki tudtak harcolni egy lemezszerződést. Vagy esetleg el se jutottak addig: a Hangár legismertebb dalával, a Haverom a kalauzzal még a televízióban is feltűnt, de idehaza fennállásuk 7-8 éve alatt is csak annyit értek el, hogy ez a nóta felkerült egy válogatáslemezre, amin újhullámosnak besorolt együttesek dalai szerepeltek.

Az egyik tag 1986-ban elhagyta az országot, a zenekar pedig széthullott. Manapság ez a régi dal állít emléket a munkásságuknak- legalább van valami, ami a mai fialatok számára is kézzel foghatóvá teszi a nyolcvanas évek törekvő zenekarainak életét. Tudom, marha nehéz elképzelni, hogy az emberek nem tudtak könnyen összedobni egy házi stúdiót, és nem voltak cigisdoboz méretű HD kamerák, amivel még klipet is forgathattak volna, amit egy lendülettel megoszthattak volna a YouTube-on.

Nem is értem, hogy volt bennük annyi reménykedés, hogy éveken át próbáltak, dalokat írtak, próbálták beverekedni magukat a televízióba és rádióba, koncerteztek, és hittek benne, egyszer jön a lemez és a nagy siker... Talán erre mondják azt, hogy igazi, szenvedélyes zenészek voltak. Kalapot is emelek előttük!

0 Tovább

Gyorsuló változások

Nincs egy éve annak, hogy az iWiW végleg lehúzta a rolót. Ugye hirtelen meglepett, hogy csak annyi idő telt el azóta, pedig ez az egykor nálunk roppant népszerű oldal most valami ködös emléknek, őskövületnek tűnik a számunkra, olyan retrós cuccnak, mint a tévétorna. És ha netán 20-21 éves vagy, akkor pont úgy nem mond semmit a számodra az iWiW név, mint ahogy a tévétorna szóról sem ugrik be egy emlék sem.

Szoktunk viccelődni itt családon belül, hogy már egy 25 és egy 20 éves ember között is "generációs szakadék" van. És a kevésbé mókás az, hogy tényleg... A fiatalabbak számára teljesen sztenderd, hogy mindent tableten, okostelefonon intéznek, írnak, egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy a nagy asztali gépekhez kössék magukat. Én pedig, aki jóval idősebb vagyok, érzem, mennyire máshogy dolgozok. Jobb szeretem a nagy gépemet, a nagy monitort, a billentyűzetet. Elboldogulok tablettel is, de ha választanom kell, maradok a számomra gyorsabb és hatékonyabb eszköznél. Nyomtatott újságot viszont már én se nagyon veszek a kezembe...

Az én generációm az, aminek az életében először hatott át mindent a gyors változás, nekünk kellett folyamatosan valami újhoz alkalmazkodni. Tollal, ceruzával kezdtünk írni az iskolában, gyerekfejjel ismerkedtünk a számítógéppel, fiatal felnőttként kúszott be az életünkbe az internet, a mobiltelefónia, aztán pedig azt kellett megszokni, hogy a mobil nem csak telefonálásra jó, szép lassan összeértek a szálak: az okostelefonon netezünk, dolgozunk, chatelünk, filmet nézünk, zenét hallgatunk. Nem fizetünk elő papírújságra, és könyveket is ritkábban veszünk nyomtatva.

Ezzel különösebben nincs bajom, hiszen az ember élete mindig is az alkalmazkodásról szólt. Most ilyen világot élünk, ezt a helyzetet kell kezelni. És azért lássuk be, nem arról van szó, hogy napi 10 helyett 12 órán át kell szívlapáttal szenet rakodni, hanem egyik közösségi oldalról átszokunk egy másikra. Na bumm. Nem egy tragédia. NIncs bennem különösebb édes nosztalgia az iWiW vagy az egykoron az egész világot tekintve piacvezető MySpace iránt. Ez egy ilyen iparág: jönnek és mennek az újdonságok.

Csak a tempó, az lett szokatlan kicsit. Öt éve az iWiW szinte a fél országot felhasználói között tudhatta. Ez egy döbbenetesen nagy arány! Ma pedig nem egyszerűen kevesebben használják, hanem nem is létezik. Volt, nincs! Ez az, ami fura érzésekkel tölti el az embert. Régen egy vállalkozásnál lehetett úgy tervezni, hogy kisebb-nagyobb kilengésekkel évtizedeken át működni fog és eltart. Ma abban a különös helyzetben vagyunk, hogy nem lehetünk meggyőződve arról, a Facebook öt év múlva létezik-e jelen formájában, és ha igen, akad-e felhasználója, vagy csak páran tévednek be majd.

Ha úgy nézzük, a Facebook abban a formában már nem is létezik, ahogy eleinte megismertük. A logó az megmaradt, persze, de a napi egy-két állapotfrissítéses, néhány képpel gazdagított idővonal (aminek a megváltoztatása után nagyokosok még tüntetni is kezdtek!...) helyett egy egészen komplex, megosztáson alapuló információs központot kaptunk, ahol algoritmusok szabályozzák, a döbbenetesen sok információ közül melyik juthat el hozzánk. Amíg egy tucatnyi, hébe-hóba aktív ismerősöd volt, mindent láttál. Most pedig azt, amit a Facebook szerint látnod kell- azért, mert népszerű bejegyzés, vagy azért, mert gyakran követed azt az ismerőst, vagy pedig azért, mert valaki megfizeti, hogy lásd....

Szóval nyugodtan mondhatjuk azt is, az ős-Facebook már nem létezik, az ugyanúgy a múltba vesző dolog, mint sok más elfelejtett weboldal. Ami most van, egészen újféle oldal. És Zuckerbergék ügyessége abban rejlett, hogy a felhasználók tiltakozása ellenére meglépték azokat a változtatásokat, amelyek pont, hogy az oldalhoz kötötték a látogatókat. Buktak már bele ilyesmibe sokan, nekik éppen jókor sikerült az élére állni a médiafogyasztási szokások változásának. Ha pár éve azt mondják, "van már jó sok felhasználónk, minek bolygatni a kedvelt felületet", ma talán rájuk se emlékezne senkit.

A tanulság csak annyi, hogy ma már mindenkinek el kell fogadni, hogy sokkal sűrűbb, sokkal mélyrehatóbb változások várnak minden generációnak. Az idősek lehet, hogy szeretik a nyomtatott napilapokat, de amióta azok közül egyre több húzza le a rolót és megy át kizárólag neten elérhető változatba, kénytelenek ők is megtanulni a tabletek kezelését. A gyerekek (legalábbis a gazdagabb országokban) pedig már nem kifestőkönyvvel, hanem appokkal rajzolnak, és számukra teljesen természetes lesz, hogy egy-két évente a feje tetejére áll minden- nem csak az interneten, hanem a munkájukban, karrierjükben is.

A gond az lehet majd, amikor a korszerű eszközökhöz hozzá nem jutó gyerekek és a tabletet nyomkodók között óriási szakadék alakul ki. Száz éve, ha voltak is jobb meg rosszabb iskolák, az alap volt, hogy mindenki irkafüzetbe, ceruzával tanult meg írni. A gyorsuló változások miatt viszont nem egy, hanem több lépéssel újabb technikához jutnak bizonyos helyen a gyerekek, míg máshol a ceruza is luxuscikk marad.

Vajon megtalálják-e a közös hangot azok a fiatalok, akik ennyire más háttérrel indulnak neki az életnek a világ különböző részein? És ha nem, hova vezet ez? Nagy kérdések, amire ma még senki nem tudja a választ. Pedig nem ártana ilyen problémákkal is foglalkozni, mert ma is sok bajt okoz, hogy nem értünk egymással szót...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés