Papa Was a Rolling Stone

35 éve ért fel a slágerlisták csúcsára a Temptations utolsó nagy sikere.

zene

A hatvanas évek elején Detroitban állt össze két helyi banda néhány énekese, majd Temptations néven dalolva nem kevesebb, mint 38 felvételükkel szerepeltek a Top40-es listán. Ezzel pedig nemcsak a Motownhoz kötődő előadók, hanem úgy általában a popzenekarok között is csúcstartók.

zene

Manapság a zenekar neve talán már kevesebbeknek ismerős, de néhány daluk azért még beugorhat- ha máshonnan nem, a feldolgozásokból. Persze a könnyűzenében minden múlandó, ám pont ezért kaptam elő ezen az évfordulón a szerintem igazán remekbe szabott Papa Was a Rolling Stone című dalt, mert megéri újból meghallgatni. A hetvenes években már nem volt szokatlan az sem, hogy a fekete bandák dalait fekete szerzők írták, ezt például Norman Whitfield és Barrett Strong jegyezte.

A Temptations pedig sok-sok tagcsere után ma egyfajta nosztalgiazenekarként saját szép múltját felidézve lép fel. A fiatalok körében mások a sztárok, de eljühet még az a pillanat, amikor nyugdíjhoz közeledve ők is ezeréves slágereket fognak ezredjére előadni egy maroknyi ember előtt, akiknek jó lesz visszaemlékezni a fiatalságukra...

0 Tovább

AC/DC nosztalgia

Elhunyt Malcom Young, az ausztrál banda egyik alapító tagja.

zene

Régi rockerként természetesen vannak emlékeim az AC/DC-ről. Sőt, még zsenge gyermekkoromból is emlékszek egy epizódra, amikor bátyám a nagymamánknál hallgatta kazettás magnón az egyik albumukat, én pedig csak rikácsolásnak és hangos zajnak hallottam az egészet.

Tulajdonképpen ez egy egészen jó leírása volt a kemény rocknak. Középiskolásként a heavy metal vonzásában a kicsit "öreges" bandák, mint az AC/DC is háttérbe kerültek, de az idősebb arcok mondták, azért figyeljünk oda, mert jó zene ez. Lassacskán megismertük a klasszikusokat, utánaolvasva kiderítettük, a felejthetetlen Bon Scott után hogy lett énekes Brian Johnson... És persze kezdtük érteni, mit jelent az, hogy Highway To Hell. Megértettük azt is, miről szól a Back in Black.

Az én korosztályomat szerintem egyértelműen a slágerré vált Thunderstrack fogta meg. Amikor kinn voltunk a Monsters of Rockon, végigtomboltuk a Metallicát, aztán pedig rácsodálkoztunk, milyen remek hangulatot teremt a pár "veterán" ausztrál. Jó kis korszak volt az, a kemény zene igazi fénykora, amikor pörögtek az újabb metál és a régebbi hard rock bandák is. 

Malcolm Young, a ritmusgitáros pont úgy vált ikonná, hogy testvére, Angus igazi ellentéte volt a koncerteken: míg az utóbbi felszántotta a színpadot, Malcolm csak hátul állt és pengetett, afféle nyugodt erőként. Aztán a sors úgy hozta, hogy Malcolmnak kellett súlyos betegséggel szembenéznie, és már évek óta nem is lép fel az AC/DC-vel. Persze nem csak őt kellett pótolni, Brian Johnson helyett Axl Rose ugrott be énekelni, ami majdhogynem olyan sokkszerű váltás volt, mint Bon Scott halála után.

zene

Amikor egy ilyen zenészlegenda távozik közülünk, megjelennek a méltató cikkek, de az az igazság, hogy a rock történelme, múltja mindig csak érdekesség: a jó zenének elsősorban jelene van. Úgy vélem, most épp nem a rock legszebb időszakát éljük, ezért vagyunk nyitottabbak a nosztalgiázásra, ha egy régi nagyra kell emlékezni.

A fiatalok talán ma is rikácsolásnak és zajnak hallanák az AC/DC-t mint én annak idején, és el sem hinnék, ezek az ausztrál arcok több lemezt adtak el, mint sok mai csillag: állítólag nagyjából 200 milliót! És ha valaki ráhangolódik, akkor ma is rájöhet, micsoda erő, lendület van a zenéjükben. Malcolm Young pedig nem egyszerűen csak része, motorja is volt ennek zenészként, dalszerzőként egyaránt. Hiányozni fog- mert a régi dalok velünk maradnak ugyan, de ahogy írtam, a jó rocknak leginkább jelene van, koncerten, élőben.

A kicsit szomorkás nosztalgiázás mellett viszont van valami, ami mégiscsak nagyon vagány: ha ezzel a dallal lehet búcsúzni egy igazi rockzenésztől...

0 Tovább

Az egyetlen Zappa-sláger

Frank Zappa az a zenész, akiről sokan hallottak, de sokkal kevesebben ismerik a munkásságát.

zene

Az ő életműve meglehetősen egyedinek számít. Zappa már akkor egészen elképesztő alapossággal próbált a stúdiójában dolgozni, amikor a "keverés" összesen annyiból állt, hogy a fontosabbnak tartott hangszereken játszókat közelebb küldték a mikrofonhoz. Roppant öntörvényű előadó volt, aki rock, jazz és kortárs zenében is letette a névjegyét. Rengeteg muzsikussal dolgozott együtt, akik aztán később szólóban vagy más együttessel is bizonyítottak.

Az egy másik kérdés, hogy talán tudatosan ő is úgy alakította a körülötte kialakult képet, hogy egyfajta őrült alkotónak tűnjön. Valójában aki ismeri a legjobb lemezeit, az nagyon is tudatosan komponált műveket hallgathat. Néha meglepő, mennyire eltérő stílusokban dolgozott.

zene

Az elvontabb, kísérletezőkedvű lemezei mellett vannak lendületes, rockosabb albumai is. Akadt egy-két olyan dala, amit a zenekedvelők jobban ismernek, egyfajta slágerré váltak szűk körben. Az Apostrophe, a You Are What You Is vagy a Sheik Yerbouti pár felvétele például ide sorolható. Bár Zappa korai halála után is jelentek meg poszthumusz lemezek, és ma is komoly kultusza van, ezzel együtt is túlzás lenne azt mondani, dalai a toplistákat ostromolták.

Ám volt egy kivétel: kereken 35 éve, 1982 szeptemberében vált slágerré a Valley Girl. A dal különlegessége, hogy Frank Zappa mellett lánya, Moon az előadója. A naphosszat a stúdiójában elmélyülten alkotó zenészt nem lehetett zavarni, ám tinédzser lánya egy ajtó alatt becsúsztatott üzenettel jelezte, csinálhatnának közösen valamit.

zene

A közös projekt arról szólt, hogy a papa zenéjére Moon rögtönzött egy monológot, amiben a felszínes lányokat parodizálta. Ilyenekkel bőven találkozott a Los Angelesben felnőtt tinédzser, így aztán volt miből ihletet merítenie. A Valley Girl szövegei beépültek a tinik szótárába, és esélyes, hogy sokan nem értették a dal valódi szándékát. 

Bárhogy is történt, ez volt Zappa egyetlen Top40-es slágere, tehát ha úgy nézzük, ideiglenes popsztárrá avanzsált az excentrikus muzsikus. Hogy indokoltan történt-e, arról a felvételt meghallgatva mindenki maga dönthet...

0 Tovább

Az első elektromos gitár

Azért meglepő lenne rockereket ilyenen játszani.

zene

A gitár régi, jól ismert hangszer, de amikor a huszadik században teret hódított a népszerű zene, elsősorban nem gitárosok voltak a középpontban. Ennek egyszerű oka volt: az akusztikus gitár nem hangos egy trombitához képest.

Az igazi áttörést az hozta el, amikor ún. pickupot, azaz hangszedőt szereltek a hangszerre, s annak hangját fel lehetett erősíteni. Persze még igencsak messze volt az idő, amikor hosszú hajú metálgitárosokért őrült meg a közönség, az első elektromos gitár ugyanis a hawaii stílusú gitárra hasonlított. A múlt század húszas éveiben kezdett rajta dolgozni George Beauchamp, majd piacra dobták a Rickenbacker A-22 "Frying Pan" azaz serpenyő becenevű, alumínium testű hangszert.

zene

A pech az volt, hogy öt éven küzdöttek az elektromos gitár szabadalmáért, amíg kereken nyolc évtizede, 1937. augusztus 10-én jóvá nem hagyták azt. Az alapelv ugyanis a hang jelekké alakítására és továbbítására nagyon hasonló a telefonéhoz, s azt kellett igazolni, hogy mi benne az újdonság.

Addigra azonban a konkurrensek már ihletet nyertek az ötletből, és hamarosan továbbfejlesztett elektromos gitárok készültek. Az úttörő Rickenbacker a piacon maradt, sőt, a Beatles-tagok is előszeretettel játszottak ilyen hangszereken, de ott van a Fender, a Gibson és a többi márka. Mostanság bárki vehet magának olcsón elektromos gitárt, és ugyan más stílus az uralkodó a könnyűzenében, az igazi rockerek ma is a jó öreg gitárhoz nyúlnak, ha zúzni akarnak.

zene

0 Tovább

Boney M. földön-égen

Tisztázzuk végre, hogy léphet fel egyszerre egy zenekar brazil sportcsarnokban és magyar falunapon!

zene

Élcelődtek rajta, hogy a szamossályi falunap sztárvendége maga a sok millió lemezt eladó Boney M. lesz- és persze a fellépő zenekar vezére, Sheyla Bonnick meg is erősítette, hogy bizony ez az "igazi" Boney M.

Ássunk bele egy kicsit a zenekar történetébe, és máris tisztán látjuk, hogy semmi nem egyértelmű. Az átlagember ugye ismeri a diszkóslágereket, mint a Rasputin, a Daddy Cool vagy a Rivers of Babylon, de kezd a múltba veszni, hogy is jött létre a zenekar.

A német Frank Farian zenei producer állt a Boney M. projekt mögött, ő írta a dalokat, és ő válogatta a zenekar tagjait is. Közülük pedig nem mindenki tudott énekelni, a színpadon lelkesen ugrándozó Bobby Farrell helyett például Farian adta elő a férfi szólamot.A hölgyek közül Liz Mitchell és Marcia Barrett énekelt, Maizie Williams viszont eleinte csak tátogott képzetlen hangja miatt.

És akkor ki Sheyla Bonnick? Nos, ő még a zenekar megalakulása körül mozgott Farian közelében, de soha nem énekelt egyetlen Boney M. albumon sem, nem volt a zenekar tagja annak nagy korszakában. (Vele ellentétben barátnője, Maizie Williams nem szállt ki, és tagja is volt a sztárcsapatnak.) Ám nincs egyedül azzal, hogy Boney M. örökösnek titulálja magát, ugyanis az alapító tagokon kívül még van másfél tucat ember fordult meg a zenekar különböző felállásaiban. Mindenesetre a zenekar egykori sztárfotóin Sheylát hiába keressük- bár meg se ismernénk...

zene

Mivel a tátogásban mindenki járatos kellett hogy legyen, sőt, páran még énekelni is tudnak, afféle playback- vagy karaoke-produkciókkal több Boney M. formáció is járja a világot. Nyilván Farian vagy Liz Mitchell megy oda, ahol a nagy neveket is megfizetik, a többiek meg csipegetik a morzsákat. Rendesen perelgettek is egymást között a különböző tagok és Farian, ki használhatja a nevet és milyen formában. 

Sheyla Bonnick például a Sounds of Boney M. nevet használja általában, és afféle tribute-zenekarként adja elő a régi slágereket. A közönség számára szinte mindegy, hogy melyik fekete énekesnő van a színpadon, igazán jól egyiket sem ismertük, a dalok meg jók. A banda agya, Farian köszöni szépen, jól elvan a pénzével, sőt, még egyszer megjátszotta a tátogós trükköt, csak durvábban, a Milli Vanilliben ugyanis aztán végképp senki nem énekelt a színpadra küldött srácok közül... Neki vélhetően nem jelent nagy veszteséget, hogy egy falunapon Sheyla "alapító tagként" adja el magát, mint a Boney M. igazi örököse.

zene

De eszem ágában sincs gúnyolódni az ilyen programokon. Lehet, hogy Sheyla jó show-t csinál, és a közönség élvezni fogja, hogy újra hallhatja a régi slágereket. Ha belegondolunk, a Megasztár meg az X-Faktor is arról szól, hogy más előadók slágereit próbálják minél jobban előadni fiatalok, néha tényleg az eredetivel versengő színvonalon, szóval remélhetően most is jó Boney M. buliban lesz része a közönségnek. 

Aki meg a nagyon eredetit akarja hallgatni, jobb, ha a lemezeket teszi fel, mert az az egyetlen, tényleg "igazi" Boney M., ami onnan szól...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés