Igazán különös trend az, hogy manapság a különféle tévés blogokat kommentelők között egyre nagyobb arányban fordulnak elő azok, akik csak annyit akarnak közölni, mennyire nem érdekli őket a televízió, sőt, tévéjük sincs, kidobták rég, netán virágállványnak vagy akváriumnak használják.

Szerintem önmagában nem nagy büszkeség az, hogy valakinek nincs tévéje. Na és? Ez egyéni döntés kérdése. Mesebeszéd, hogy bizonyos igényeinket ne tudná kielégíteni valamelyik csatorna műsora. Vállalom, én szeretem a sportot, és igen, tévében nézek időnként meccseket.

Megtehetem interneten is, de szerintem teljesen ugyanaz, hogy a tévét kapcsolom be, vagy a tévéadás stream-jét bámulom a monitoron. Dettó ugyanaz, ha valaki nem a tévében nézi a kedvenc sorozatát, hanem letölti. Ha nem lenne elég ember, aki a doboz előtt ülve nézi, akkor nem is készülne folytatása, szóval a kedves letöltők nem különösebben számítanak ez ügyben normál esetben. Olyan dolgokat is köszönhetünk a tévének, mint a Monty Python sorozat, szóval értékben nincs ott se hiány 

A televízió nagy találmány, mint ahogy a mozgóképrögzítés, vagy a könyvnyomtatás is, és ahogy utóbbiakat sem csak jóra használták, úgy a tévé műsorát is érdemes szelektálni. Igen, megjelent nyomtatásban a Hamlet is, meg kiadtak számos primitív, uszító pamfletet is. Ez már csak ilyen.

Viszont a televíziózás elég drága ahhoz, hogy csak olyanra költsenek, amit meg is fognak nézni. És ez ott mindenre igaz, nem csak a showműsorok, de az ismeretterjesztés is piaci alapon működik. Amit sokan néznek, arról készülnek dokumentumfilm-szerű, a reklámblokkok beillesztésére lehetőséget adó műsorok: ilyen téma a második világháború, vagy a cápatámadások. Az, hogy pár ember esetleg tényleg kidobta a tévéjét, nem tényező, az a sok millió számít, aki nagyon is használja a készüléket.

Így aztán ezzel büszkélkedni szerintem meglehetősen értelmetlen, nem mond semmit. Pont ugyanúgy nem mond semmit, mint ha azt állítanám, az összes könyvet eltávolítottam a lakásomból, és ezért dicséretet, elismerést várnék. Aki a mai információdömpingben valamivel büszkélkedhet, az szerintem az olyan ember, aki képes okosan szelektálni, olyan dolgokat néz és olvas, aminek van valami halovány értelme.

Aki tud válogatni, az el tudja dönteni magának, mi mennyit ér. És ha ahhoz van kedve, bikinis lányok iszapbirkózását nézi, vagy időnként belekukkant a Celeb vagyok, ments ki innen! műsorba, amikor valami agyzsibbasztó kikapcsolódásra vágyik. Megsúgom, ettől nem lesz se több, se kevesebb, mint a tévéről lemondó polgártársak. Képes magában a megfelelő polcra helyezni VV Aureliót, és biztosra veszem, nem József Attila mellé kerül a celebecske.

És ha valaki számára Aurelio az értékesebb személyiség? Az meg az ő dolga. Aki képes értelmesen eligazodni a világban, ezt a tényt is képes a helyén kezelni, és nem érzi létszükségletnek, hogy kommentben közölje, mennyivel különb embernek érzi magát a tévét bámulóknál.