Kinek mennyit ér egy nem túl jól sikerült szelfi egy átlagos lányról, akinek Hello Kitty bugyi van a fején?

Megmondom őszintén, én egy lukas garast se adnék érte, de egy aukción 3,250 angol fontot adtak érte, ami bőven több, mint egy millió forint. (Nem vicc, itt meg lehet nézni.)

Bár lehet vitatkozni művészetről, erről a képről én nem vagyok hajlandó. Nincs miről: egy nagy kerek nulla ez a szelfi. Értéktelen vacak, és kész. Tőlem minden szakértő fejtegethet amit akar, látom amit látok, és kész. Egy barátom kommentje nagyjából összefoglalja a lényeget: "a világ tényleg megérett a pusztulásra".

Nem is nagyon ér meg elemzést ez a fotócska. Van, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy az értéktelen műveiből is jól megélhet, hát istenem, akadnak még a világon emberek, akik kissé érdemtelenül keresnek komoly pénzeket.

Engem inkább a vevői oldal érdekel. Milyen ízlésvilágú emberek licitálhatjuk fölül egymást ezért a képért? Töltsék le az internetről és nyomtassák ki, pont ugyanannyira lesz izgalmas a fotó, mint közvetlenül a "művésztől" megvásárolva. Persze nyilván ők ilyet soha nem tennének, ó, nem, hiszen ők értenek hozzá. Azért elképzelem, amint 30-40 év múlva az örökösök a műgyűjtők hagyatékában megtalálják a képet, mi történik: megy a szemétdombra, biztos a nagypapa valami régi csajának képe, kit érdekel? Mert azt arra nem tennék nagy összeget, hogy fantasztikusan megnőne az alkotás értéke addigra.

Az meg végképp érdekes, hogy milyen furcsa a világ, tényleg van egyfajta körforgás. A különféle mágiákban meg spirituális katyvaszokban hívő embereket nyilván könnyű lenézi hiszékenységük, naivitásuk miatt. És mit mondjunk a műértékről, akik hozzájuk hasonlóan benyalnak olyan marhaságokat, mint ez az ócska szelfi, vagy az aukción szintén szép összegért eladott, mobiltelefon-kijelzőn végrehajtott ujjmozgásokat megörökítő "alkotás". (Íme, 4,500 font volt az ára, a hülyének is megéri. Vagyis csak nekik éri meg.)

Emberek vagyuk mi mind, a skála alsó és felső végén is. És ahogy szokásos, a skála összeér. De azért felmerül bennem a kérdés, mi lenne, ha az orvosok, tűzoltók, állattenyésztők és tanárok egy-egy ilyen aukció láttán gatyával a fejükön készítenének szelfit, és azt árulgatnák, hátha akad még egy hülye vevő. Egy képpel megkereshetnék azt a pénzt, amiért egyébként hat vagy több hónapnyi kemény munkával kell megdolgozni. Ám szerencsére ők nem így tesznek, mert aztán hamar kiderülne, a valóságban mi ér többet: ez a fajta művészet, vagy az ő hétköznapi munkájuk...

Megdőlni látszik az elmélet, hogy a férfiak kizárólag a nők mellét nézik. Olvastam egy érdekes cikket (itt található), amiben képekkel mutatják be, a szemmozgás alapján mi az, amit legtovább néznek az emberek egy fotón vagy egy reklámon.

Itt van egy kép, amin Scarlett Johansson arca látható- pontosabban nem látható, mert szinte mindenki azon időzik el, a mellére alig páran koncentrálnak.

Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár: a nők és a férfiak egyaránt a színésznő szép arcára fókuszálnak. Félretehetjük a sztereotípiákat arról, hogy a két nemhez tartozók teljesen mást vesznek észre egy reklámfotón? Nagyon úgy fest, hogy igen. Ha én nyilatkozok arról, mit nézek meg a legalaposabban, az most nagyon hamisan hangzana, és nem akarok álszent sem lenni. Döntsd el te magad! Itt van a "hőtérkép" nélküli eredeti reklámfotó, nézz rá, és aztán magadnak megmondhatod őszintén, Scarlett arca vagy dekoltázsa vonzotta a tekinteted.

Érdekes, ugye? Talán még magad is meglepődtél? Ilyen ez, nekünk, embereknek izgalmas emberi arcokat látni. Leonardo híres festményét, Az utolsó vacsorát ugyanígy elemezték, és látható, itt is mindenki az arcokra koncentrált.

Mondhatjuk, oké, ez így becsapós, de mi van egy bikinis fotónál? Ott azért csak kiderül, hogy a férfiak kizárólag nyaktól lefelé nézik meg a nőket! A kutatás során készítettek olyan elemzést, ahol a két nembe tartozók eredményeit külön elemezték. Íme, egy ilyen reklámfotó:

Nos, elgondolkodtató? A különbség annyi, hogy az urakat a reklám szövege kevésbé érdekelte, inkább csak a nőt nézték, ugyanúgy az arcon időztek a leghosszabban. A következő kép is nagyjából ugyanezt mutatja be, csak az figyelhető még meg rajta, hogy a reklámozott cipőt a férfiak észre sem vették, pedig elvileg erről szólna az egész fotó.

Na de hogy lehet az emberek figyelmét a termékre irányítani? Mivel az arcra koncentrálunk elsőre, ha a modell tekintete a témára néz, mi is automatikusan követni fogjuk.

Egyértelmű, hogy mindaz, amit megosztunk az interneten, akkor lesz hatékony, ha képpel illusztráljuk. Sőt, a legjobb az, ha csak képet teszünk fel, a Facebook hírfolyam elemzése is azt mutatta, hogy mindenki tovább időzik a képeket, mint a szövegeken- értelmes dolgokat írni felesleges?

Az már eddig is saját tapasztalat volt, és a fentiek igazolták is, hogy mindig több visszajelzést lehet kapni azokra a fotókra, ahol emberek is vannak, mint ahol nem bukkan fel senki. Többek között ezért válhatott ennyire meghatározóvá a szelfi is, hiszen ott aztán az arc uralja a képet, és emiatt sokan nézik, sokan lájkolják, sokan kommentálják a posztot. Nyilván hasonlóan figyelemfelkeltető a cuki kutyával és cicával operáló fotó is. 

Nem szívesen vonnám le azért azt a következtetést, hogy totál értelmetlen megpróbálni néha értelmes dologról írni. (És nem egy mondat terjedelemben, mint a mostanában divatos párszavas életjavító bölcsességek esetén jellemző- olyan ez, mint a filozofálás szelfije, hiszen gyorsan összedobható, nem sok újat mutató alkotás, ami elsősorban saját magunkról szól...) Szeretnék hinni a szavak erejében, de ha a szívemre teszem a kezem, és őszintén beismerem, miért kezdtem el az eredeti cikket alaposabban átnézni, a válasz az, hogy Scarlett Johanssonnal nyitottak.

Azt hiszem, ehhez sem kell kommentár. De én legalább tovább olvastam!...

A fotózás néha arról szól, hogy a megfelelő pillanatban kell megnyomni az exponálógombot...

Nemrég írtam arról, mire érdemes figyelni annak, aki magáról készített képeket oszt meg az interneten (itt olvasható a szelfi-gyorstalpaló). A Princess Breanna néven twitterező lány nyilván nem olvasta (miért tette volna, persze?), és feltöltött egy olyan fotót, amin Auschwitzban mosolyog.

Az egyik fontos alapszabályt szegte meg: a szerencsétlen helyzetben, szerencsétlen módon készült képpel akaratlanul provokálta ki az internetes közösség haragját. Valószínűleg a lány és a twittere létezéséről maroknyi ismerősön kívül senki nem tudna, így viszont még én is csámcsoghatok rajta.

Eszem ágában sincs mindenféle erkölcsi tanulságokat levonni, teljesen álszent dolog szemforgató módon beszólogatni valakinek egy efféle fotó miatt. Mert persze, soha, senki nem ereszt el egy morbid, netán tiszteletlen viccet, még véletlenül sem teszünk kaján megjegyzést elhunytakra, nem ásítunk megemlékezéseken, és sose foglaljuk el magunkat vicces cicás videók nézegetésével egy emelkedett hangulatú rendezvényen... Maximum nem örökítjük meg magunkat ebben a szituációban.

Breanna személye éppen ezért nem is érdekes. Mert egyrészt nem követett el semmiféle bűncselekményt, másrészt lássuk be, akármiért is, de elment Auschwitzba, megnézte a koncentrációs tábort. Hogy az ő korosztályának mit jelent ez a hely, mit gondol az ott történtekről, nagy kérdés, hiszen sokuknak még a nagyapja sem élt akkoriban.

Azt viszont látjuk, hogy az internetes közösség hogy működik. Gyakorlatilag létezik egyfajta falkaszellem, ami a cicás videók tömegesen megosztásában és továbbposztolásában éppen úgy tetten érhető, mint most Breanna állandó lealázásában. Vadidegen emberek érzik fontosnak, hogy ők is beszóljanak neki, mint ahogy pár ezren előtte már megtették. Elég lett volna egy ember, aki megemlíti, hogy neki nem tetszik a kép.

Ám ahogy a tegnapelőtti cicás videóra sem emlékszünk, úgy Breanna hirtelen jött hírneve is gyorsan erodálódik majd. Az ismertség manapság inkább csak napokban és percekben mérhető. Lehet, hogy pár év múlva itt-ott még láthatja a saját mosolygós arcát a minden idők legrosszabb szelfijeit gyűjtő válogatásokban- feltéve, hogy akkor még egyáltalán foglalkozik valaki ezzel a most divatos műfajjal.

A kommentelők pedig a következő szelfi-bűnöző felbukkanásáig megoszthatnak még pár humoros videót, illetve felhívást beteg gyerekeknek szánt pénz gyűjtéséről, tehát a maguk részéről kifogástalan életet élnek az interneten. A rosszakat megbüntetik, a jókat lájkolják, és gondoskodnak mások kulturált szórakozásáról. Az élet szép, és ők is példaértékűen viselkednek. Ők teljes joggal készíthetnének mosolygós szelfit magukról, ahogy a monitor előtt ülnek... Kár, hogy pont a szélsőségekre vevő falkaszellem miatt ennek nem lesz annyi lájkolója, mint ahogy beszólást Breanna kapott. Szóval az élet mégsem szép, inkább csak igazságtalan az ilyen nagyon rendes emberek számára, és az ezen érzett jogos harag tüzeli fel őket annyira, hogy a következő illetlen szelfit feltöltő tininek is jól megmondják a magukét.

Tanulság? Az nincs. Maximum annyi, hogy emberek vagyunk, a saját gyarlóságainkkal együtt, és éppen ezért mások hibájának kipécézésekor gondolhatunk arra is, mi is elkövettük a sajátjainkat.

A kicsik saját világot alkotnak maguknak rajzaikban, ahol a valóságos arányokhoz képest egészen furcsa módon képzelik el az állatokat. A holland Telmo Pieper a Photoshop segítségével fotókat módosított úgy, hogy azok a gyermekkorában készített rajzokhoz hasonlóakká váljanak. Noha inkább egy játékos ötletnek tűnik az egész, az eredmény mégis kifejezetten érdekes- ilyennek ábrázolta a világot négy éves korában.