Szép új mobilvilág

Az új iPhone 6-ért is sorban álltak a rajongók, gyorsan el is fogyott az első készlet. Hogy ez a tudatos stratégia része-e vagy sem, szinte mindegy. Ami tény, életünk részévé vált, hogy odafigyeljünk arra, amikor megjelenik egy új telefon- természetesen ha menő márkáról van szó.

Már régen messze van az az idő, amikor egy ilyen készülék csak az alapfunkciókról szólt. Legyintettünk, "minek bele az a sok úri hívság, nekem csak telefonálni kell, még az SMS is hidegen hagy". Most meg már azon megy a találgatás, elég-e egy 8 megapixeles fényképezőgép, biztonságos-e az ujjlenyomat-leolvasó és így tovább.

És nézzünk vele szembe, az okostelefonos-tabletes világ bizony nem csak technikai szempontból értelmezhető változást hozott az életünkbe. Nagyon is rányomta a bélyegét például a fotózás és a fotónézegetés területére. Egyrészt sokkal több kép készül, míg régen egy családi fotóalbumnak nem csak valóságban volt súlya, eszmei értéke is más volt: évek alatt jött össze 20-30-100 elfogadható kép, és ez is bőven elég volt ahhoz, hogy emlékeket idézve jó legyen átlapozni.

Manapság egy nyaralás egy napján kattintunk ennyiszer, és az már csak az egyén visszafogottságán múlik, a sok képből mennyi kerül fel az internetre. Az emberek nem lettek különösebben jobb fotósok, és nem lettek kritikusabbak sem a saját képeikkel, így aztán a képdömping jelentős része feledhető. Mivel egyre többször nyúlunk a telefonjainkhoz, így aztán azok korlátai is befolyásolják, milyen képek készíthetőek. Hiába van sok háztartásban minőségi cserélhető objektíves gép, már a nyaralásra sem feltétlenül cipeljük magunkkal. Így aztán gyakran születnek egy kaptafára készült fotók, és a középszer vált az uralkodóvá.

Ez pedig azt hozta magával, hogy a sok, jellemzően átlagos kép miatt a fotófogyasztók is villámgyorsan lapoznak át a megosztott tartalmakon. Ráadásul sokan nézik ezeket a telefonok kis képernyőin, tehát valami nagy és színes témának kell a képen lennie, ha azt akarjuk, hogy barátaink fél másodpercnél több ideig nézzék azt. Ez nyilván visszahat a mi fotózási és megosztási szokásainkra, inkább választunk látványos és egyértelmű dolgokat fotótémaként: tengerparti naplementét, egy korsó frissen csapolt sört, boldogan vigyorgó gyereket. 

Szóval hiába készül sokkal több kép, mint régen, mégis néha úgy érezhetjük, nem lett változatosabb a fotók világa. Pedig bizony megosztanak ám igazi gyöngyszemeket, csak nagy kijelzőn kéne nézni... Érdemes olyan csoportok, oldalak hírfolyamát követni, ahol téma szerint rendezett, jobban megválogatott fotóanyag látható, ha valami inspiráló képre vágyunk. A gond az, hogy a mobiltelefonon mindig sietve futjuk át a dolgokat, gyakran csak 1-2 percre állunk meg internetezni, szóval az életmódunk sem segít a szűrésben. És ki az, aki este otthon, nyugodtan nagyobb monitoron akarja megnézegetni a reggel még csak bélyegmozin látott képet, videót?

Ebben semmi panaszkodás nincs, az ember ahhoz a körülményekhez alkalmazkodik, amik éppen körülveszik. Tragédia nem történt, most így működünk, ám a technológia változásai miatt lehet ez máshogy is. Visszatérve az új telefonokra, ahogy egyre jobbak lesznek a kamerák, és ezekkel is egyre jobb képeket lehet majd készíteni, könnyen lehet, az instagram gyorsan bevethető szűrőire alapozó modelljének villámsebességgel leáldozik, hiszen pont az eredeti, jól sikerült, minőségi képek megosztása lesz a trend. A nagy, hagyományos gépek végképp otthon maradnak, mert már alig marad el a telefonos kamerák minősége tőlük, és mivel úgyis csak kis kijelzőkön nézegetik őket, teljesen felesleges az érzékelők méretén lovagolni, például.

De ez csak a közeli jövő, és ki tudja, mi lesz még pár év múlva? Elképzelésem nincs, simán lehet, hogy a képeket felváltják a rövid videók, vagy jön valami valódi újdonság, és tele leszünk háromdimenziós fotókkal, ki tudja. Nincs mese, izgalmas dolgok előtt állunk. Ám a trendek mindig lassan bontakoznak ki, éppen ezért számomra teljesen értelmezhetetlen a sorbanállás a boltok előtt. Egy fél év múlva már többet látunk, változnak-e a trendek, és aki akar, még nyugodtan igazodhat azokhoz. Annyira azért még nem gyorsult fel a világ, hogy plusz mínusz egy hét annyit számítana...

A rajongólét természetesen egészen más tészta, és most ők biztos nagyon boldogok, ha kezükben lehet a vágyott új modell. Milyen jó is a mi korunkban élni, amikor csak pár száz dolláron és némi türelmes várakozáson múlik valaki öröme, lelki békéje...

0 Tovább

Rend a fotótengerben

Most volt a magyar fotográfia napja, és nekem máris eszembe jutott, mostanában milyen iszonyatos mennyiségben gyártjuk a képeket. Mindez nem nagy gond, mert a technika lehetővé teszi, az viszont problémás, ha a több száz, több ezer fotónk között mi magunk sem igazodunk el- régen legalább az az egy-két albumnyi kép megtalálható, fellapozható volt.

Most meg? Azt se tudjuk, mit örökítettünk meg két hete, nem hogy két éve. Pedig a dolog nem is lenne olyan bonyolult, némi rendszert és figyelmet kell vinni a dologba.

Tisztában vagyok vele, hogy ez most olyan, mint ha feltaláltam volna a meleg vizet, de mivel épp elég embert látok, aki nem törődik a képeivel, úgy gondolom, nyugodtan okoskodhatok is. Szóval időközönként vagy végigfotózott események után (buli, nyaralás, akármi) az ember hajlamos a memóriakártyát kivenni a gépből, és átnézni a fotókat. Hiába nagy a gépek felbontása, a kártyákból is jó nagyot veszünk, előfordulhat, hogy évekkel korábbi képek is ott üdülnek rajta.

Szóval én a magam részéről szoktam takarítani, és lementem a képeket. Ám én ebbe igyekszek rendszert vinni. Először is évek szerint rendszerezem a fotókat, adott éven belül külön könyvtára van a különféle egymáshoz kapcsolódó képeknek, és igyekszek kereshető, áttekinthető nevet adni nekik, pl. "2009 Biograd nyaralás". Így azért könnyű áttekinteni a dolgokat. Ha a kártyán több egymástól független esemény képei vannak, nem egyben mentem le hogy "2011 vegyes", hanem rászánom az időt erre a könyvtáras mókára, hosszú távon megtérül a rendszer.

Ahol sokan gondban vagyunk, az nyilván a mobiltelefon galériája, mert ritkán vesszük ki a memóriakártyát, nem nagyon van rendszer a képekben, és mire betelik és kénytelenek vagyunk valamit kezdeni a fotókkal, mert alig lehet áttekinteni a káoszt. Azért igyekezni kell megpróbálni- inkább legyen rendszeresen a mentés mondjuk két havonta, és akkor egy kisebb adaggal kell csak megbirkózni. Az ember néha nagy képernyőn nézve csodálkozik rá, milyen érdekes is lett egy-egy kép, ami felett a telefonban elsiklottunk.

Persze az sokkal gyakoribb, hogy a képeink jelentős részéről kiderül, ócskák, életlenek, rosszul beállítottak, túl sötétek és így tovább. Ilyenkor lenne jó egy kis fegyelem, és az időt rászánva szelektálni kéne a képeket, a használhatatlanok le kellene törölni, mielőtt a merevlemezünket is telerakjuk olyan fotókkal, amiknek jó része sose hiányozna. 

Szóval rendszerezett mentés és szelektálás a kulcsa annak, hogy ne fulladjunk bele a saját érdektelen fotóink áradatába. Ismét csak a régi családi albumokra utalok: talán egy nyaralásról csak négy kép került bele, de azokhoz kötődünk, azok emlékeket idéznek. Ha a mai viszonyokhoz igazodva készítenénk albumokat, akkor egy év alatt összejönne egy ezer oldalas albumszörny. Mi magunk sem lapoznánk végig, nemhogy mások! Bizony a kevesebb néha több, ha azok a képek jól vannak megválogatva.

És mivel csak digitális adatokról van szó, tudjuk, hogy azok elveszhetnek örökre egy hiba után. Ha szelektáltunk, és tudjuk, melyek a legjobb képeink, akkor kiválogatva a tényleg leginkább nekünk kedveseket, el tudjuk menteni egy DVD-re, egy pendrive-ra vagy akárhova. Hogy legalább az a régi fotóalbumnyi képünk biztosan megmaradjon- mert végül úgyis csak az a pár tucatnyi igazán emlékezetes kell, nem pedig több tízezer...

0 Tovább

Természetfotózás a csúcsligában

Ma már kevés, ha valaki kattint egy kedves fotó erdei séta közben egy, a távolban elsuhanó állatról: többet akarunk, többre vágyunk ha egy képet megnézünk. A természetfotózás is olyan lett, mint az ismeretterjesztő filmek világa, akciót mutatnak be, egészen az élőlények közelébe férkőznek ennek a műfajnak a legjobbjai.

Valóban fantasztikusak a képek, de némelyiken elgondolkodhat a néző. Vajon mennyi ideig kell lesben hasalni, amíg ilyen különleges pillanatot elcsíp a fotós? Milyen szerencse kell ahhoz, hogy épp áldozatát lenyelő ragadozóról lehessen portrét készíteni? Elfogadható-e, hogy csalival a felszín közelébe csalogatott cetcápa szerepeljen egy igazi természetfotón? Komoly kérdések ezek, és nehéz megválaszolni őket.

Most már ebben a műfajban is komoly pénzek vannak, és sajnos van rá példa, hogy valaki etikátlan módszereket vet be a győzelem érdekében. Egészen komoly versenyekről is zártak már ki jó helyezést elért fotókat, amikor utólag kiderült, nem a szabályokat betartva készültek a látványos felvételek, hanem mondjuk idomított állat szerepelt rajtuk. És bizonyára vannak olyan alkotók is, akik nem buknak le, mert ügyesebben csinálják.

Kérdés, kell-e nekünk, nézőknek ezzel foglalkozni, vagy meghagyhatjuk ezt a természetfotósok belső ügyének? Azt gondolom, laikusként végső soron különleges állatokat, növényeket láthatunk remekül elkészített képeken, és amíg nem kitömött állatokról van szó, addig nekünk nem kell a kép készítésének módját boncolgatni, a különféle módszereket felháborodni. A szakmai elemzést majd elvégzik az illetékesek, és persze nekik kell választ adni arra, hogy egyedisége ellenére helye van-e komoly versenyen egy "valahogy" telefonra szert tevő és azt nyomogató majomról készült fotónak?

Mert azt le kell szögezni, még a valamilyen ügyes trükköt (akár etikust, akár etikátlant) bevető fotósok is nagyon keményen megdolgoznak egy igazán jó képért, rengeteget terveznek, lest építenek, különböző elektronikus eszközöket fejlesztenek, kitalálják a szituációt, az etetett cápáktól centikre úsznak és így tovább. 

Ezek után jöjjön néhány kép az idei Wildlife Photographer of the Year verseny döntősei közül, ízelítőként arról, hol tart most a műfaj.

0 Tovább

Milliós szelfi

Kinek mennyit ér egy nem túl jól sikerült szelfi egy átlagos lányról, akinek Hello Kitty bugyi van a fején?

Megmondom őszintén, én egy lukas garast se adnék érte, de egy aukción 3,250 angol fontot adtak érte, ami bőven több, mint egy millió forint. (Nem vicc, itt meg lehet nézni.)

Bár lehet vitatkozni művészetről, erről a képről én nem vagyok hajlandó. Nincs miről: egy nagy kerek nulla ez a szelfi. Értéktelen vacak, és kész. Tőlem minden szakértő fejtegethet amit akar, látom amit látok, és kész. Egy barátom kommentje nagyjából összefoglalja a lényeget: "a világ tényleg megérett a pusztulásra".

Nem is nagyon ér meg elemzést ez a fotócska. Van, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy az értéktelen műveiből is jól megélhet, hát istenem, akadnak még a világon emberek, akik kissé érdemtelenül keresnek komoly pénzeket.

Engem inkább a vevői oldal érdekel. Milyen ízlésvilágú emberek licitálhatjuk fölül egymást ezért a képért? Töltsék le az internetről és nyomtassák ki, pont ugyanannyira lesz izgalmas a fotó, mint közvetlenül a "művésztől" megvásárolva. Persze nyilván ők ilyet soha nem tennének, ó, nem, hiszen ők értenek hozzá. Azért elképzelem, amint 30-40 év múlva az örökösök a műgyűjtők hagyatékában megtalálják a képet, mi történik: megy a szemétdombra, biztos a nagypapa valami régi csajának képe, kit érdekel? Mert azt arra nem tennék nagy összeget, hogy fantasztikusan megnőne az alkotás értéke addigra.

Az meg végképp érdekes, hogy milyen furcsa a világ, tényleg van egyfajta körforgás. A különféle mágiákban meg spirituális katyvaszokban hívő embereket nyilván könnyű lenézi hiszékenységük, naivitásuk miatt. És mit mondjunk a műértékről, akik hozzájuk hasonlóan benyalnak olyan marhaságokat, mint ez az ócska szelfi, vagy az aukción szintén szép összegért eladott, mobiltelefon-kijelzőn végrehajtott ujjmozgásokat megörökítő "alkotás". (Íme, 4,500 font volt az ára, a hülyének is megéri. Vagyis csak nekik éri meg.)

Emberek vagyuk mi mind, a skála alsó és felső végén is. És ahogy szokásos, a skála összeér. De azért felmerül bennem a kérdés, mi lenne, ha az orvosok, tűzoltók, állattenyésztők és tanárok egy-egy ilyen aukció láttán gatyával a fejükön készítenének szelfit, és azt árulgatnák, hátha akad még egy hülye vevő. Egy képpel megkereshetnék azt a pénzt, amiért egyébként hat vagy több hónapnyi kemény munkával kell megdolgozni. Ám szerencsére ők nem így tesznek, mert aztán hamar kiderülne, a valóságban mi ér többet: ez a fajta művészet, vagy az ő hétköznapi munkájuk...

2 Tovább

Nem elég Scarlett dekoltázsa

Megdőlni látszik az elmélet, hogy a férfiak kizárólag a nők mellét nézik. Olvastam egy érdekes cikket (itt található), amiben képekkel mutatják be, a szemmozgás alapján mi az, amit legtovább néznek az emberek egy fotón vagy egy reklámon.

Itt van egy kép, amin Scarlett Johansson arca látható- pontosabban nem látható, mert szinte mindenki azon időzik el, a mellére alig páran koncentrálnak.

Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár: a nők és a férfiak egyaránt a színésznő szép arcára fókuszálnak. Félretehetjük a sztereotípiákat arról, hogy a két nemhez tartozók teljesen mást vesznek észre egy reklámfotón? Nagyon úgy fest, hogy igen. Ha én nyilatkozok arról, mit nézek meg a legalaposabban, az most nagyon hamisan hangzana, és nem akarok álszent sem lenni. Döntsd el te magad! Itt van a "hőtérkép" nélküli eredeti reklámfotó, nézz rá, és aztán magadnak megmondhatod őszintén, Scarlett arca vagy dekoltázsa vonzotta a tekinteted.

Érdekes, ugye? Talán még magad is meglepődtél? Ilyen ez, nekünk, embereknek izgalmas emberi arcokat látni. Leonardo híres festményét, Az utolsó vacsorát ugyanígy elemezték, és látható, itt is mindenki az arcokra koncentrált.

Mondhatjuk, oké, ez így becsapós, de mi van egy bikinis fotónál? Ott azért csak kiderül, hogy a férfiak kizárólag nyaktól lefelé nézik meg a nőket! A kutatás során készítettek olyan elemzést, ahol a két nembe tartozók eredményeit külön elemezték. Íme, egy ilyen reklámfotó:

Nos, elgondolkodtató? A különbség annyi, hogy az urakat a reklám szövege kevésbé érdekelte, inkább csak a nőt nézték, ugyanúgy az arcon időztek a leghosszabban. A következő kép is nagyjából ugyanezt mutatja be, csak az figyelhető még meg rajta, hogy a reklámozott cipőt a férfiak észre sem vették, pedig elvileg erről szólna az egész fotó.

Na de hogy lehet az emberek figyelmét a termékre irányítani? Mivel az arcra koncentrálunk elsőre, ha a modell tekintete a témára néz, mi is automatikusan követni fogjuk.

Egyértelmű, hogy mindaz, amit megosztunk az interneten, akkor lesz hatékony, ha képpel illusztráljuk. Sőt, a legjobb az, ha csak képet teszünk fel, a Facebook hírfolyam elemzése is azt mutatta, hogy mindenki tovább időzik a képeket, mint a szövegeken- értelmes dolgokat írni felesleges?

Az már eddig is saját tapasztalat volt, és a fentiek igazolták is, hogy mindig több visszajelzést lehet kapni azokra a fotókra, ahol emberek is vannak, mint ahol nem bukkan fel senki. Többek között ezért válhatott ennyire meghatározóvá a szelfi is, hiszen ott aztán az arc uralja a képet, és emiatt sokan nézik, sokan lájkolják, sokan kommentálják a posztot. Nyilván hasonlóan figyelemfelkeltető a cuki kutyával és cicával operáló fotó is. 

Nem szívesen vonnám le azért azt a következtetést, hogy totál értelmetlen megpróbálni néha értelmes dologról írni. (És nem egy mondat terjedelemben, mint a mostanában divatos párszavas életjavító bölcsességek esetén jellemző- olyan ez, mint a filozofálás szelfije, hiszen gyorsan összedobható, nem sok újat mutató alkotás, ami elsősorban saját magunkról szól...) Szeretnék hinni a szavak erejében, de ha a szívemre teszem a kezem, és őszintén beismerem, miért kezdtem el az eredeti cikket alaposabban átnézni, a válasz az, hogy Scarlett Johanssonnal nyitottak.

Azt hiszem, ehhez sem kell kommentár. De én legalább tovább olvastam!...

1 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés