Kétség sem férhet hozzá, hogy Rick Astley a legnagyobb király. Mivel nem vagyok avatott szakértő, ezért a nyolcvanas évek popzenéjének, az említett énekes karrierjének mélyebb elemzésére kíváncsiaknak ajánlom, hogy látogassanak el ide.

Elnézést, ezt nem hagyhattam ki! Rick Astley legendájának szinte főnixet idéző feltámadása a pár éve világhódíító útra indult rickrolling jelenségnek köszönhető, sokan a mai internet-generációból csak ennek köszönhetően ismerhették meg őt. (Aki nem kattintott fentebb, és nem ismeri a rickrollingot, a lényeg annyi, hogy teljesen mást ígérő linkre kattintva az énekes nagy slágere, a Never Gonna Give You Up indult el. Százmillió felett jár a számláló, ami sokat elmond a poén népszerűségéről.)

És amitől Astley számomra szimpatikus, az a könnyedség, amivel ezt a vicces mémet kezelte. Alapvetően nyilatkozatai alapján normális fickónak tűnik, aki a helyén tudja kezelni, hogy a nyolcvanas években jó helyen volt jó időben, és csendes, szerény amatőr dobosból a popzene egyik nagy sztárja lett. Pontosabban nagyon nagy sztár: első nyolc kislemeze mind bekerült a Top10-be a brit slágerlistán, és összesen 40 millió lemezt adott el.

Kellett ehhez nyilván az is, hogy a nyolcvanas évek könnyűzenéjét meghatározó Stock Aitken Waterman dalszerző-producer trió felkarolja őt: slágereket írtak neki és befuttatták. Ő pedig köszönte szépen a népszerűséget, jellegzetes hangján előadott dalaival az egész világon ismertté vált. Természetesen itt nálunk is. Mivel a nagy korszaka fogékony ifjúságom éveire esett, így én teljes joggal nosztalgiázhatok. És bevallom, ezzel a fajta popzenével ma sincs semmiféle problémám. Korrektül megírt és hangszerelt slágerek, karakteres előadó, dalait akármikor fel tudom idézni. 

Nem egyszerű az ilyen váratlanul berobbant sztároknak a csúcson maradni. Elkezdenek egyre önállóbbak lenni, saját dalokat írnak, de a sztárcsináló gépezet nélkül a mai gyorsan változó világban hamar elpártolnak a rajongók. Jön még egy-két ismertebb dal, de azért a slágerlisták csúcsát már ritkán ostromolják, végül sokan el is tűnnek a fősodorból. Rick Astley hébe-hóba ad ki lemezt, és néha elmegy retróturnékra, és közben éli nem különösebben feltűnő életét családjával. Azok közé tartozik, akiknek hirtelen jött a siker, de nem bolondult bele, nem is csúszott le. Épp elég pénze van ahhoz, hogy ne legyen létkérdés számára egy fellépés egy falusi diszkóban, megengedheti magának az öniróniát is. 

Szóval Rick Astley nagy király, a régi dalai pedig sokak számára idéznek fel mindenféle emlékeket a nyolcvanas évekből. Bátran odateszem a mai slágerek mellé bármelyiket- sőt, általában jobbnak is tartom a mai hangmintákból építkező "daloknál". A sztárcsináló gépezet ma is olyan, mint annak idején, jópár épp sikeresnek mondható, futtatott énekes van, akiről 20 év múlva jóval kevesebbet fogunk tudni, mint amennyit ma tudunk Rick Astley-ről. Valahol ez is a mércéje annak, hogy valamit azért csak-csak elért ebben a szakmában. Ráadásul pár napja töltötte be a 49-et, szóval időszerű volt pár szót ejteni munkásságáról. Ha van valaki, akinek kapcsán örülök hogy egy netes mém ismét behozta a nevét a köztudatba egy időre, az pont ő...