Ötven esztendeje gyilkolták meg Martin Luther Kinget.

A polgárjogi mozgalom kimagasló alakja, a mára igazi legendává vált Martin Luther King Kr. 1929-ben született Atlantában. Akkortájt még nagyon messze volt a feketék egyenjogúsága az Egyesült Államokban, King is bőrén érezhette a szegregációt, az elnyomást. Az éles eszű fiatalember ennek ellenére sikeresen tovább tudott tanulni, majd a PhD fokozatot szerzett.

Az ötvenes években feltámadó polgárjogi harcokba is bekapcsolódott. Látszólag apró ügyekről volt szó: például Rosa Parks csak annyi "bűnt" követett el, hogy nem adta át a helyét a buszon egy fehérnek. De ezekből a jelentéktelennek tűnő dolgokból nőtt ki az az általános tiltakozás, ami végül változásokhoz vezetett.

A fiatal Dr. King kiváló szónokként a mozgalom meghatározó személyisége lett. Híres, 1963-as beszédlből ismerik a legtöbben az "I Have a Dream", azaz "Van egy álmom" részt. Talán a hatvanas években még tényleg hihetetlen álomnak tűnt, hogy fehér és fekete gyerekek együtt játsszanak, hogy a feketéknek ugyanolyan jogai legyenek, hogy ugyanúgy járhassanak egyetemre- s hogy nem kell a busz hátuljában utazniuk. 

Amikor olyasmiről beszélnek manapság, hogy a változásokkal szembe lehet szállni, hogy meg kell őrizni bizonyos régi dolgokat, akkor könnyen elfelejtkezünk róla, hogy volt hely és idő, amikor például tiszteletreméltó hagyománynak számított az, hogy a fehér ember felsőbbrendű. És sokan foggal-körömmel tiltakoztak az ellen, hogy egy padba üljenek a különböző bőrszínű gyerekek.

Érveiket pedig elsöpörte az idő, s ma már nem is értjük, hogy lehettek olyan emberek, nem is kevesen, akik büszkén vállalták fel a rasszizmust. Ma már legyintünk rájuk, Martin Luther Kinget pedig tisztelik az egész világon. Ő is egyike volt azoknak, akik miatt ma már legalább szégyenkeznek azok, akik szerint különbséget kell tenni ember és ember között. És ha van egy csepp eszük, akkor tudják, hogy bármennyire kapálóznak, a világ változik- és soha nem kell félni attól, hogy felülvizsgáljunk bármit, ami igazságtalan és gonosz. 

Dr. Kinget 1968. április 4-én lőtte le James Earl Ray. Milyen furcsa a világ! Akkortájt számunkra április 4. a "felszabadulás ünnepe" volt, már viszont inkább szovjet megszállásként emlékezünk az 1945-től kezdődő időszakra. S bizony még itt, egy másik kontinensen is inkább emlékezünk meg Martin Luther Kingről. Mert bizony minden változik- s időnként, különleges embereknek köszönhetően, jó irányba...