Gyanítom, a jövő egyik sok vitát kiváltó problémája lesz az, hogy a magukat női testbe született férfinak, vagy férfi megjelenéssel rendelkező nőnek érző emberek helyzetét hogy kezeljük. Erre lehet azt mondani, hogy tipikus "first world problem", mert azokon a helyeken, ahol nyilvános vécé vagy edzőtermi öltöző nem is létezik, természetesen senkiben nem merül fel, ki melyik nem számára fenntartott részlegbe mehet.

Nálunk viszont ez kezd egyre inkább felkapott téma lenni. Felkapottat mondok, mert a minden másság elfogadásáért kampányolók számára ez egy olyan látványos ügy, amivel jól lehet demonstrálni a mindennapi életben felmerülő problémákat, a konzervatívabb felfogásúak pedig az ilyen dolgokra vágják rá, hogy eddig és ne tovább, legyen valami értelmes vége a szupertoleranciának.

Még mielőtt az ember hosszan elemezné, mi a megoldás, valamit le szeretnék szögezni. Tudom, elsőre ez az egész egy mondvacsinált marhaságnak tűnik, de akkor is meg kell értenie mindenkinek, vannak emberek akiknek ez élete nagy problémája. Ez egy totálisan személyes ügy, abszolút nem ugyanúgy éli meg mindenki, de igenis el kell fogadni, van, aki számára ez az egyik legbántóbb téma, és hiába tudja, kizárólag neki ennyire érdekes, ettől még nem lesz könnyebb együtt élni vele. Ezer és egy példát lehetne említeni, amikor mondjuk valakinek a családjában van egy beteg- a külvilág számára csak egy beteg a millióból, de akinek a hozzátartozója, nem fogadja el olyan könnyen a megváltozhatatlant.

Szóval a morgás és fújolás előtt csak egyetlen percre próbáljuk magunkat beleképzelni annak a helyzetébe, aki nőnek érzi magát, mégis a férfi öltözőbe kéne járnia. Igen, ez szar érzés. Nem tudok jobb szót rá, ez van. Viszont vagyok annyira igazságos, hogy megfordítom a szitut: azokat a nőket is képzeljük magunk elé, akik öltöznek, tusolnak, és bejön közéjük egy megtermett fickó meztelenül, hogy mostantól itt érzi otthon magát. Mondjuk ki, nekik is lehetnek érzéseik. Esetleg gondolhatnak arra, hogy tinédzser lányuk a tornaóra előtt olyan öltözőben vetkőzik, ahol van valaki, aki "nőnek érzi magát".

És a mai világban nem lehet kizárni, hogy valaki abszolút rosszhiszeműen él vissza a toleranciával. Ha valaki a Margitszigeten mutogatja magát női fehérneműben a hölgyek előtt, elviszik a rendőrök. Ha egy edzőterem női öltözőjében mászkál bugyiban, akkor pedig a tolerancia élharcosa lehet? Tudom, szélsőséges eset, de ilyen érzékeny témában soha nem abból kell kiindulni, hogy mindig, mindenhol, mindenki korrekt és tisztességes, fel kell készülni a balhékra.

A megoldás úgyis az lesz, hogy a gazdagabb országok divatos edzőtermeiben még kialakítanak 1-2 külön öltözőt, esetleg kisebbet, de olyat, ahol mindenki jobban érezheti magát. Vagy esetleg az lesz a megoldás, hogy csak egy személyes öltözőfülkék és zuhanyzók lesznek, így tulajdonképpen okafogyott lesz a női-férfi elkülönítés- hasonlót már most is lehet látni például uszodákban.

Még hosszabb távon pedig esetleg teljesen elmosódik ez a fajta szemérem a társadalom jelentős részénél. Azért legyünk őszinték, amikor falatnyi, szinte átlátszó bikinikben flangál valaki a strandon, netán még annak is leveszi a felsőjét a napozás kedvéért, nehéz arra gondolni, hogy kellemetlenül érzi magát akármilyen öltözőben. Száz éve ez még elképzelhetetlen lett volna, ma meg már a tinilányok és a nagymamák is járkálnak így időnként. Régen sokkoló volt egy meleg szereplő egy filmben vagy tévésorozatban, ma már fel se figyelünk rá. 

Szóval én személy szerint nem hiszek a harcos arcoskodásban, nem kell forradalmat csinálni. Józan ésszel simán kezelhető minden ilyen helyzet. Mivel az érintettek nincsenek sokan, egy plusz öltözőfülke, egy plusz mellékhelyiség kialakítása azért nem olyan borzalmasan nagy teher. Mindannyiunknak meg kell érteni, egyszerűen nem vagyunk egyformák, és a saját idegeinket romboló dühöngés helyett alkalmazkodjunk ahhoz, ami minket különösen nem érint hátrányosan.

Akkor jó ez a felfogás, ha kölcsönös. Akit zavarnak a ma még elfogadott szabályok, és nem akar férfiak vagy nők közt öltözni, mert nem annak érzi magát, annak azt kell megértenie, hogy a dolgok nem változnak egyik pillanatról a másikra. Keresse meg azt a helyet, ahol jól érezheti magát a bőrében- lehet, hogy most csak maroknyi ilyen van, de lesz majd belőle több. Nem tartom szerencsésnek, ha valaki mindenhol előjogokat követel, mert ez gyakran szül teljesen feleslegesen ellenérzéseket. A szolgáltatóknak is az a jó, ha sok elégedett vendégük van, de léteznek fizikai vagy anyagi korlátok, és ezen a megbélyegzés sem változtat.

Szóval ha toleranciát követelünk másoktól, nyugodtan lehetünk mi magunk is azok. Az emberiség ennél ezerszer nagyobb problémákat is képes volt már megoldani, de mindenhez idő kell. Pár év múlva ez az egész mostani vita olyan mulatságosnak fog látszani, mint valami retróműsor. Én legalábbis hiszek benne, hogy mi, közösen meg fogjuk találni a megoldást, ami mindenkinek megfelel. Csak adjuk meg az esélyt a békés kompromisszum kötésére.