1948. május 14-én alapították meg a zsidó államot.
A zsidó nép sorsa igencsak hányattatott volt az évezredek alatt. Nem kell ahhoz történelemszakértőnek lenni, hogy az embernek egyből eszébe jusson pár esemény. S ahhoz pedig nem kell szociológusnak lenni, hogy az ember felidézzen pár, a zsidósághoz kapcsolódó sztereotípiát, előítéletet.
De bármit is gondoljon valaki róluk, azt senki nem tagadhatja, az a hét évtized, amit Izrael a korántsem barátságos országok gyűrűjébe fogva eltöltött, bizonyította ennek a népnek a kitartását, elszántságát. Folyamatos háborúkban és csetepatékban edződött ország ez, ahol mégis sikerült fejlődni, gyarapodni.
Meglehet, az országgal nem szimpatizálók sorolni tudják az eseteket, amikor Izrael vádolható túlkapásokkal, de hogy az izraeliek ellenségei sem válogattak az eszközökben, szintén egyértelmű. Őszintén szólva én annak örülnék, ha ez egyszer mind a történelmi múlt része lenne, s béke uralkodna a Közel-Keleten. Mondjuk ha ehhez nem volt elég pár ezer év, akkor nem meglepő, hogy ez a hét évtized még nem hozta el ezt.
Személyes élményként fel tudom idézni, amikor pár napot turistáskodtunk Izraelben. Jeruzsálem, a Holt-tenger, a Vörös-tenger korallzátonyai- emlékezetes utazás volt, és valamennyien jól éreztük magunkat.
Izrael ma egy változatos, fejlett ország, gazdag történelmi múlttal. Az lenne a szép, ha a szomszédos arab országok némelyikében sem káosz lenne az úr, mert azokba éppen olyan jó lenne ellátogatni, hiszen az átlagemberek ugyanúgy vendégszeretőek, és volna mit megmézni. Szóval abban reménykedem, a következő kerek évfordulót nem aggódva kell ünnepelnie sem Izraelnek, sem az egész nagyvilágnak...
