A U2 első tévés fellépése igazán megkapó élmény.
A ma már gigasztár státuszba tartozó ír rockbanda is volt valamikor kezdő. Sokféle módon indulhat egy zenekar: a Led Zeppelin alapítója, Jimmy Page például már ismert, megbecsült név volt a szakmában, amikor új bandát szervezett, míg mondjuk a U2 teljesen ismeretlen tizenévesekből verődött össze még a hetvenes években.
Az utóbbi út meglehetősen nehéz hiszen tényleg a nulláról indulnak, nincs rutin, háttér, pénz a zenekar mögött. Persze azzal is jár, minden lépcsőfokot, új kihívást közösen kell leküzdeni a tagoknak. Cserében viszont egészen összekovácsolhatja a zenekart az, amikor közösen eljutnak valahova. A legeslegelső tévés fellépés előtt nyilván izgatottan válogattak a ruhák között, és persze elmaradhatatlan volt a frizurák belövése is, mint az tetten érhető.
De azt vitatni nem lehet, hogy Bono színpadi jelenléte már akkor is érzékelhető volt, sőt, korai gesztusai köszönnek időnként vissza ma is. Az egész zenekarnak van egy lendülete, ami sok évvel később is hasonló tud lenni. Az, hogy a zene maga kiforrottabbá vált, teljesen normális, sőt, nem jutott volna messzire a U2 ha nem fejlődött volna tovább az első felvételekhez képest.
Azt mindenesetre jó látni, hogy mindenki volt kezdő- nem kell félni attól, hogy az ember hibákat követ el zöldfülűként. S a fellépés előtti bevezető arról, hogy a U2 esetleg a jövő híres bandája lehet, akkor komikusnak tűnt, míg most egészen máshogy hangzik.
