Ma van az 1870-es Marias mészárlás évfordulója.

Amikor népek, népcsoportok történelmi sérelmeiről beszélünk, kívülállóként nem nagyon élhetjük át az érintettek fájdalmát. Természetesen nekünk, magyaroknak is van ilyen bőven, de például hogy milyen tragédiák terhelik az amerikai őslakosok és az amerikaiak kapcsolatát.

1869-ben Malcolm Clarke, egy vagyonos montanai farmer azzal vádolt meg egy feketelábú törzshöz tartozó harcost, hogy lovakat lopott tőle. A saját kezébe vette a törvényt, és kegyetlenül megkorbácsoltatta. A sértett indián néhány rebellis társával együtt rátört Clarke-ra és fiára, és megölték őket. A montanai telepesek azonnali válaszcsapást követeltek. A kormányzat a Fort Ellis mellett állomásozó Eugene Baker őrnagyot bízta meg a feladattal.

A lovassággal és gyalogosokkal megerősített csapat a lázadók után indult. A roppant hideg januárban értek el a Marias folyó partjára, ahol indián falut találtak. A katonák beszámolói szerint Baker rendszeresen berúgott. A január 23. reggelére halasztott támadás előtti estét is végigitta. 

A katonák egyik felderítője, Joe Kipp a falu közelébe lopózott, és rájött, hogy ott teljesen békés feketelábúak élnek, akiknek semmi köze nincs a gyilkos bandához. Kipp szerint azok hírt kaptak a közeledő katonákról, és máshol ütöttek téli tábort. A felderítő Bakerhez rohant, és tájékoztatta őt a helyzetről, mire a parancsnok annyit válaszolt: nincs különbség, egyik indián olyan mint a másik, és mindenképpen támadni fognak. A katonáit arra utasította, hogy lőjék agyon Kippet, ha az megpróbálná figyelmeztetni a falu lakóit. 

A teljesen gyanútlan és védtelen indiánok közé rontó katonák lőttek mindenre, ami mozgott, volt, akire rágyújtották a kunyhóját, így többen benn égtek. A becslések szerint 37 férfit, 90 nőt és 50 gyereket öltek meg. A leégett házakban volt minden tartalék, amit a télre gyűjtöttek össze a falu lakói. 140 nőt és gyermeket foglyul ejtettek, de amikor rájöttek, hogy betegek, magukra hagyták őket a kegyetlen montanai télben, élelem és fedél nélkül.

Az annak idején Baker-mészárlásként emlegetett esemény híre nagy felháborodást keltett a keleti parton. A civilizáció nevében utasították el az ilyen túlkapásokat, ám Baker felettesei szerint semmi baj nem volt az akcióval, és a Montanában élők is kiálltak mellette. Egy helyi újságíró nyafogó, szentimentális vénlányhoz hasonlította azokat, akik felemelték a szavukat az értelmetlen vérontással szemben. Voltak tehát, akik számára teljesen elfogadható volt ártatlanok, nők, gyerekek gyilkolása példa statuálásaként.

Sem Baker, sem egyetlen embere nem kellett,  hogy bíróság előtt feleljen a tetteiért. Ám a közvélemény felháborodása mégis változásokhoz vezetett, Ulysses S. Grant elnök más alapokra helyzetre az őslakosokkal kapcsolatos ügyek intézését. De azért még igen hosszú idő vezetett el addig, hogy az amerikai társadalom szembenézzen a történelem ezen sötét foltjaival.