Sokáig kevesen tudtak róla, hogy több tízezer bálnát lőttek ki az egykori Szovjetunió fennállása idején.
A japánok, norvégok, izlandiak sokat vitatott bálnavadászatairól gyakrabban hallani, még néhány száz elejtése is komoly negatív visszhangot vált ki. Arról viszont alig lehetett hallani, mi zajlott 1945 és 1986 között a szovjet bálnavadászatban. 1986-tól tilos a kereskedelmi célú bálnavadászat, és a szovjetek állítása szerint addig 2,710 állatot lőttek ki a déli féltekén- a valóság ennek a többszöröse volt.
A különös az, hogy az orvvádaszatnak is van valami elég kézzelfogható célja: lehet értékesíteni a cápauszonyt, az elefántagyart. A bálnák esetében Japánban, Izlandon van valami halovány kerestet a húsra. De a Szovjetunióban senkinek nem kellett a bálnahús.
Hogy miért vadásztak akkor rájuk? Mert valahol, valaki az ötéves tervekbe beleírta a keretszámokat, és ha a halászatban dolgozók nem érték el a tervet, akkor rosszul jártak, viszont ha többet is elejtettek, jutalmat kaptak. A bálnákból maximum az olajra volt szükség, a tetemeket utána egyszerűen visszadobták a tengerbe. Mondhatni pusztán a megfelelő mennyiségű ölés kedvéért öltek.
Az Antarktisz környékén a szovjetek több bálnát lőttek ki annak idején, mint a világ összes többi országa összesen. A számokat összesítve az derült ki, hogy 1948 és 1973 között 48,477 púpos bálnát ejtettek el, amivel súlyosan veszélyeztették az egész populációt. A szovjetek tehát ebben is, mint oly sok más területen, enyhén szólva nem mondták el a teljes igazságot. S ki tudja, mi mindent nem tudunk még azoknak az évtizedeknek a környezetromboló tevékenységéről..
