Az ötvenes évek Amerikájában még a legendás hős nevét is ki akarták törölni a könyvekből.
Mostanság ott tartunk, hogy a saját történelmünket jelentő kommunizmusról is keveset tudnak a fiatalok, arról pedig nálunk minden bizonnyal még kevesebbet hallanak, hogy a tengerentúlon hisztérikus küzdelembe kezdtek a "vörös veszedelem" ellen. A mccarthyzmus Joseph Raymond McCarthy szenátor nevéhez fűződik. Azzal vádoltak rengeteg embert, közéleti személyiséget, hogy a kommunistákhoz húznak: az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé berendelteknek igazolni kellett, hogy nem a szovjetek ügynökei. Rengeteg embert lehetetlenített el ez a boszorkányüldözés- elég volt valaki lekommunistázni, és máris bajba került.
Az örvenes évek elején indul mozgalom eleve elég szélsőséges volt, de akadtak elképesztő vadhajtásai is. Ezek jeles példája volt, amikor 1953. november 13-án egy hölgy, Mrs. Thomas J. White az Indiana Textbook Commission részéről javasolta, hogy az iskolások könyveiből tűnjön el Robin Hood. A nottinghami erdőben működő, szociálisan érzékeny útonálló vezérelve ugyanis az volt, hogy a gazdagoktól elvett vagyont a szegények közt osztotta szét, és Mrs. White szerint ezzel a lopakodó propagandával magát a kommunizmust hirdették a gyerekek közt.
Az ötletnek gyorsan híre ment, és egészen magas szintig eljutott Indiana államban. Némi vizsgálódás után úgy döntöttek, Robin Hood maradhat a könyvekben. Ám Angliában is hallottak az esetről, és persze brit humorral reagáltak arra, hogy a híres hős kommunista lenne. Sőt, még a Szovjetunióban is viccet csináltak a felvetésből.
Az Egyesült Államokban viszont volt aki komolyan vette. Néhány egyetemi hallgató megalapította a cenzúra ellen tiltakozó Zöld toll mozgalmat, mert felháborította őket a szűklátókörűség. Az a fajta esztelen kommunistaüldözés, ami végül az ötvenes évek végére meg is bukott, sok embert tett tönkre. Persze a történet másik fele az, hogy akik itt, a vasfüggöny mögött éltek a sztálini időkben, tudtak volna mesélni arról, miféle árnyoldalai vannak a kommunizmusnak és miért kell harcolni ellene. Ma már mindez jórészt történelem, és jó lenne, ha nem feledkeznénk el egyik oldal túlkapásairól se, mert egyszer még hasznosak lehetnek ezek a tapasztalatok.
