Milyen hosszú idő manapság fél évtized, ám Jobs személye olyan ikonikussá vált, hogy most is élénken él az emléke.

Nehéz az Apple-ről úgy szót ejteni, hogy az embert ne találja meg egyik vagy másik oldal. Vannak a cég fanatikus rajongói, akik számára ez már-már vallásos imádat, és minden esetleges kritikára van egy frappáns visszavágásuk. És persze vannak a zsigerből utálkozók is, akik akkor is gyűlölik a céget a termékeikkel együtt, ha soha egyszer sem vették kezükbe azokat.

Azért megpróbálok lavírozni egy kicsit az álláspontok közt. Szerintem elektronikában utazó cégnél azért elég jól megsaccolható, a termékeik ultragagyik-e vagy többnyire korrektül sikerültek. Az Apple pedig igenis kifinomult cuccokat dobott a piacra. Lehet azon vitatkozni, mikor melyik gyártóé volt a legeslegjobb telefon vagy tablet vagy notebook, de az mókás, amikor valaki nem ismeri el, az Apple ott van az élmezőnyben.

Az egy másik kérdés, kinek sikerül eladni a cuccait. Az Apple sikeresen épített kultuszt, és ebben is nagy szerepe volt Steve Jobs-nak. Elég valószínűtlennek tűnne, ha azt mondanánk, nem bikinis csajokkal lehet jól eladni cuccokat hanem egy középkorú, átlagos megjelenésű garbós fickóval, mégis utóbbi lett a nyerő stratégia. Nem minden Jobs-ötlet jött be, de pont elég ahhoz, hogy ma a világ egyik legnagyobb cége az általa alapított vállalkozás.

Aki beleásta magát a dolgokba, hamar rájöhetett, Jobs messze nem volt szent ember. Az üzleti életben elért sikerekhez bizonyára kell időnként gátlástalanság, pofátlanság is. Nincs olyan lángelme, aki mindig mindent mások előtt talál ki- ám ahhoz is kell ám tehetség, hogy észrevegyük mások ötleteiben a nagy lehetőséget. Jobs elég sokszor érzett rá, mikor mi lesz jól eladható, képes volt a munkatársait úgy motiválni hogy adott kor csúcstermékeit tervezzék meg, és ő pedig bedobta magát a marketingben.

A recept egyszerűnek látszik, de az iszonyúan nagy verseny és a magas fejlesztési költségek miatt mégis elég nehéz lemásolni. Maga az Apple is küzd vele, hogy Jobs halála óta azért vesztett vonzóságából a márka. Félteni nem kell őket, természetesen, pénz van bőven, csak épp aki ismeri az iparágat, pontosan tudja, a tegnap királyaiból könnyen lehetnek a holnap vesztesei- mesélhetne erről a Nokia, a Yahoo, a Myspace.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Apple-nek pár év múlva vége, nem várom kárörvendően a nagy bukást. Nekem a telefon meg a tablet csak egy termék, Jobs-nak sem állítanék házioltárt. Viszont érdekel az, hogyan lehet valaki sikeres. És mivel érdekelnek a különféle techcuccok, ezeknek történelme, szívesen olvasok ilyesmiről. Izgalmas mennyire messze jutottunk az Apple II-től a mostani kézben tartható erőgépekig.

És mennyi minden van, amit nem is hittünk volna. Még pár éve is teljesen általános volt a vélekedés, hogy nagy tömegek soha nem fognak rászokni arra, hogy telefonon internetezzenek, azzal fotózzanak, azon nézzenek filmet, sőt, azon intézzék a céges ügyeket. Ugye el se hinnéd, hogy tech újságírók értetlenkedtek azon, minek ezt a sok felesleges funkciót belezsúfolni egy telefonba? Pedig így volt.

Jobs vélhetően abban volt rettentően erős, hogy meggyőzött minket arról, szükségünk van olyan dolgokra, amikről mi magunk sem gondoltuk, hogy nem élhetünk nélkülük. Arca lett a saját cégének, és személyisége pont olyan fontos tényező lett a sikerben, mint a termékek kétségkívül magas minősége. 

Azt nem tudom éppenséggel, ma a techvilágban a háttérben álló nagybefektetők mennyire örülnének neki, ha a hozzá hasonló vizionáriusok állnának a gigacégek élén. Hiszen ez azzal jár, hogy egy önjáró (és önfejű) ember mögé kellene beállni, miközben szép csendben degeszre kereshetik magukat ilyen rocksztár-típusú vezetők nélkül is. Jobs pedig megmarad legendának, akiről lehet könyvet írni, filmet forgatni, azaz még halálában is hoz egy kis bevételt páraknak. Nyilván annál többet, minél inkább eltúlozzák az eredményeit. Így aztán pár családtagon, munkatárson, baráton kívül úgy igazán senki nem tudja, milyen ember volt. 

És ez talán így is van jól.