Menő sportkocsi vagy csak egy makett? Elég nehéz eldönteni, ha a fotós igazán ügyes.

Az Audi egy profi fotóst kért fel, hogy az R8-asról vagány képeket készítsen. Felix Hernandez Rodriguez pedig a megbízást megoldotta kicsiben, olcsón, egyetlen 40 dolcsis makettel, ügyesen berendezett helyszínnel, PhotoShop nélkül... Reklámba megfelel így is.

A jövőben a TripAdvisor nem teszi lehetővé a foglalást az olyan turistattrakciókra, amelyek fogságban tartott állatok szenvedésével járnak.

Sokfelé a nagyvilágban divatosak a különféle turistacsalogató programok, amikor tigrist lehet simogatni, delfinnel lehet úszni, elefántra lehet ülni. Sajnos nagyon gyakran ezeket az állatok elborzasztóan szörnyű körülmények között tartják, kis ketrecekben sínylődnek, verik őket, vagy benyugtatózzák a nagyvadak hogy a turisták nyugodtan fotózkodhassanak velük. Kegyetlen iparág ez, ahol a legyengült, beteg állatok helyett gyorsan befognak egy másikat amikor elpusztulnak, hiszen az üzletnek mennie kell tovább.

Mostantól a TripAdvisor változtat a programok elérhetőségén, ha fogságban tartott vagy veszélyeztett állatok kizsákmányolásáról, szörnyű körülmények között tartásáról szerez tudomást. Különösen azoknál az úti céloknál figyelnek oda, ahol nagyon lazák az állatok fogva tartására vonatkozó szabályok. Azokat a programokat viszont továbbra is meg lehet majd találni a kínálatban, ahol odafigyelnek az állatok jólétére.

2017-re ígérik a teljes rendszer megreformálását, de néhány változás máris életbe lépett. Ráadásul egy tájékoztató kampányt is indít a cég, hogy a turisták megértsék, ami számukra csak pár percnyi szórakozás, egy jópofa fotó, az az állatoknak szenvedés. Egy besorolás is készül arról, melyik állatos programban ügyelnek arra, hogy kínozzák a kiszolgáltatott élőlényeket. Talán hosszú távon a turisták tényleg tudatosabbak lesznek, és maguk is kihagyják azokat a helyeket, ahol embertelenül bánnak az állatokkal.

Ismerd meg a hangszert, amiből a rémfilmek vérfagyasztó aláfestő zenéjét csalják elő!

Valljuk be, tízből kilenc horror hangulatához nagyon kell a borzongató zene, a különleges hanghatás. Van egy tipikus, éles, ijesztő hang, ami már-már elcsépelt, mégis a hideg futkos tőle az ember hátán. Hallgass csak bele, ugye hogy ismerős?

A hangszert, amit a videón mesterfokon szólaltat meg az úriember, waterphone-nak hívják, és a hatvanas évek végén találta fel Richard Waters. Ahogy a nevéből is sejthető, a waterphone-ban van egy kis víz, ami mozog benne, így változik folyamatosan a kiadott hang magassága. 

A hangszer nem csak vonóval szólaltatható meg, ütőhangszerként is használható, és fontos, hogy mozgatja a zenész, mert így mozog a víz is benne. Ha ütővel alkalmazzák, akkor a hatás inkább misztikus, űrzenei, olyan scifi filmekben hallhattuk már a waterphone-t, mint a Star Trek.

Hallottam már waterphone-nal előadott kortárs zenét, de azért ez a hang akkor sem a szívem csücske, ha épp nem a frászt akarják velem ráhozni. Mindenesetre ami nagyon érdekes volt számomra, amikor a szintén elég extrém thereminen játszó muzsikus ad elő duettet egy waterphone-ossal. Persze biztos van, akinek az a kikapcsolódás, ha ilyet hallgathat...

Manapság a gyerekeket berántó cukormázas marketingünnepnek tűnik a nálunk gyökértelen Halloween, de archív fotók bizonyítják, egykor tényleg komolyan gondolták az ijeszgetést. Nem biztos, hogy örülnék neki, ha ilyen kosztümben kopogtatnának cukorkáért...

Ma 40 éve ugrott a slágerlisták élére a poposított Beethoven szimfónia.

A ma roppant divatos "crossover" zenéket mindenki ismeri. Jellemzően a klasszikus zenei tanulmányok után a nagyközönség igényeihez igazított feldolgozásokkal dolgozó muzsikusok más ritmusban, más hangszereléssel játsszák a közismert komolyzenei "slágereket".

Ez a műfaj egyébként egyáltalán nem új. A nyolcvanas években a magyar televízió egyik jellemző időhúzó programja volt a "Klasszikusok diszkóritmusban", amikor a tipikus táncolható dobritmussal megtámogatott szimfóniákat adtak. A másik irány pedig a giccsesítés volt, aminek Richard Claydermann volt a nagymestere. 

De ilyen házasításokkal már a hatvanas években is próbálkoztak, egészen konkrétan 1965-ben volt egy kisebb siker, amiben egy Bach menüettet dolgoztak fel. Ez a szerzemény ihlette a klasszikus- és jazztanulmányokat folytató, majd mindenféle reklámzenéket író Walter Murphy-t, hogy az akkoriban berobbanó diszkóstílusú feldolgozásokat készítsen klasszikus darabokból. Murphy maga játszott minden hangszeren, majd a stúdióban rögzített szerzeményekkel házalni kezdett a kiadóknál.

Nem nagyon látott fantáziát senki az ötletében, végül a Private Stock Records jelentette meg az "A fifth of Beethoven" című dalt, amit a mester ötödik szimfóniája ihletett. Murphy-t és a kiadót is meglepve a dal 1976. október 9-én a Billboard első helyére ugrott, az év egyik nagy slágere volt. Sőt, bekerült a Szombat esti lázba is, és a roppant sikeres filmnek köszönhetően másodjára is a slágerlistákra került.

Persze a könnyűzenére jellemző módon nem lehet kiszámítani, hogy változik a közönség ízlése. Walter Murphy hasonló feldolgozásai nem zavartak túl sok vizet. Nem ő az egyetlen "egyslágeres" zenész, és azért ezt az egy nagy dobást biztosan nem lehet elvenni tőle.

Zenei képességeit pedig sok más diszkósztárral szemben soha nem vitatta senki, sőt, megbecsült filmzeneszerző mindmáig. A mai tévénézők talán nem is tudják, hogy Seth MacFarlane egyik régi, hűséges alkotótársa, olyan rajzfilmsorozatokhoz írt zenét, mint a Family Guy, a Cleveland Show és az Amerikai Fater (az A fifth of Beethoven felbukkan egy Family Guy epizódban is). Úgy fest, Beethoven jó iskola volt ahhoz, hogyan kell népszerű dallamokat szerezni...