Óvatlanul fényképező turista rongált meg egy szobrot egy múzeumban.

Lisszabonban a Nemzeti Múzeumban fotózgatott műalkotásokat egy látogató, és ahogy jobb szöget keresve hátrált, nem vette észre, hogy túl közel került egy 18. századi alkotáshoz. A brazil turista le is döntötte a szobrot, ami darabokra is tört.

A múzeum igazgatója elmondta, hasonló eset nem fordult még elő, amióta ő ott dolgozik. Igazán meglepő nincs a történetben, mert tudjuk jól, a manapság mindenre, mindenkor és mindenhol lövő kamerás turisták sajnos ön- és közveszélyesek lehetnek. Nem mondom, hogy én még soha nem lelkesültem volna be, de ha ilyen történetet olvasok, azért megmarad bennem, hogy vannak helyzetek amikor érdemes visszafogni magam.

Amatőrként ugyanis hiába lőjük a képeket sorban, a nagy részüket mi magunk is elfelejtjük, a több tízezer középszerű nyaralós fotó között lesznek valahol a számítógépünkön. Ha soha nem születnének meg ezek a képek, nem hogy a világ nem vesztene sokat, de mi magunk sem. Sztori csak akkor lesz belőle, ha egy értékes alkotás esik áldozatul fotómániánknak- de erre a kétes hírnévre senki nem vágyik. Vélhetően sikerül ezt a szobrot helyreállítani, de nem biztos, hogy minden alkotás megússza a bénázásainkat. Vagy akár mi magunk se...

Így néztek ki a boldog nyolcvanas évek, amikor nem kellett karácsony ahhoz, hogy ronda pulóvereket rángassanak magukra az emberek!

November 8-án már választottak meg karakteres elnököket Amerikában- de ami közös bennük, az nem igazán szívderítő.

Mostanság mindenki Trumpról és Hillary Clintonról beszél. Mivel én nem szavazhatok, különösebben nem szállnék bele abba a vitába, ki lenne a jobb- a felmérések azért árulkodóak annyiból, hogy az Egyesült Államok lakossága is megosztott, és nagyon sokan vannak, akik egyik jelölttel sem szimpatizálnak.

Ezen a napon viszont választottak már olyan embert az ország élére az USA-ban, akinek a nevét mindenki ismeri: 1864-ben Abraham Lincolnt választották újra, 1960-ban pedig szintén november 8-án választották meg John F. Kennedy-t. 

Nagy formátumú politikus volt mind a kettő- és mind a kettejüket hivatali idejük alatt gyilkolták meg. Kíváncsi vagyok, az összeesküvés-elméletek hívei majd meglovagolják-e ezt a témát? Bár jobb lenne, ha olyan szempontból állna be a november 8-án megválasztott elnökök sorába a most hatalomra kerülő, hogy évtizedek múltán is nagyra értékelik a teljesítményét. 

Sose volt ilyen könnyű amerikai egyetemi kurzusokra beiratkozni.

Valamikor régebben olvastam a Coursera nevű oldalról, ahol azzal kecsegtettek, mindenféle egyetem által indított online képzésekben lehet részt venni, akár ingyen. Szemezgettem a lehetőségek között, aztán pár hete úgy döntöttem, az egyikkel próbát teszek.

Előre kell bocsátanom, én elég sokat koptattam az egyetemi padokat. Ebből következően jó rálátásom van a hazai felsőoktatás nagyjából 15 évvel ezelőtti helyzetére- és családtagok tanulmányai miatt a mostanira is. A két állapot nehezen összehasonlítható: a régi rendszerben simán megoldottam, hogy a tárgyak felére be se tettem a lábam, csak a vizsgákon csúsztam át valahogy, ám mivel csak egy napra időzítettem a tudás megszerzését, eléggé hiányosak voltak az ismeretek. Más kérdés, ez majdnem kényszer is volt, mert sokkal több, sokkal komolyabban vett vizsga volt, féléves munkára ritkán kaptunk megajánlott jegyeket.

Aztán a gyakorlatban meg úgyis kiderül, hogy amit tanultunk, azt vagy lehet valamennyire használni, vagy nem. Utóbbira lehetett ok az, hogy egészen más jellegű területen dolgoztam, no meg az is, hogy teljesen hasznavehetetlen, elavult vagy merőben elméleti volt a tananyag.

Azt gondolom, attól még tanulhatunk mindennap, hogy nem iskolába járunk. Olvasunk, tájékozódunk- persze nem mindegy, hogy a Való Világ szereplőinek a nevét memorizáljuk vagy az asztrofizika új eredményeiben mélyülünk el. A lényeg az, hogy normál esetben van egy kellemes tudásvágy, és akkor nem is olyan fontos, mennyire szervezett között tanulunk.

Vagy mégis? A Coursera kurzusa a kvízekkel, feladatokkal, értékelésekkel egy kicsit visszahozott a régi egyetemi hangulatból, és bevallom, élveztem határidőre teljesíteni a dolgokat. A tananyag jól felépített, egyszerűen követhető volt, rövid videókból és szöveges anyagokból állt össze heti bontásban, de a héten belüli anyagoknál a saját döntésem volt a sorrend. 

Azt meg kell mondjam, összevetve azzal, ahogy egy magyar egyetemi félév kinézett, ez az öthetes kurzus sokkal egyszerűbb kvízekkel dolgozott, mint amilyen egy rendes vizsga volt annak idején. De! Volt ilyen rövid, egyszerű kvízből minden héten 6-7, meg egy nagyobb feladat, az írásos vagy videós feladatokat a tanulók egymásnak értékelték, szóval igenis folyamatosan kellett foglalkozni az egésszel. És bármennyire egyszerűnek tűnt a törzsanyag, abból ami lényeges meg is maradt. Nyilvanvalóan ez is a cél, hiszen ez egy ingyenes online kurzus, nem pedig doktori iskola. Fizetni csak akkor kellett ennél a tanfolyamnál, ha hivatalos igazolást is akar az ember az elvégzéséről- ehhez még a személyazonosságot is ellenőrizték.

Nem akarom túlragozni: a Coursera jó. Van nyelvi kurzus, marketing, programozás, biológia, miegyéb. Természetesen idegen nyelvet kell hozzá beszélni (nem csak angol kurzusok vannak), de ezen túlmenően ingyen lehet hozzájutni tudáshoz. A világ bármely sarkában ülve tanulhatunk, kötöttségek nélkül.

Ez szerintem óriási lehetőség, és tényleg csak rajtunk múlik, élünk-e vele, vagy mégis inkább a tévét nézzük. Amilyen mostanában a műsorok színvonala, szerintem nyugodtan adhatunk esélyt a tanulásnak.

Ezek a látványosan elrendezett tűzifahalmok vagy azt jelzik, hogy vidéken lassabban telik az idő, és ilyenre is jut belőle, vagy azt, hogy ott is kellően kreatívak az emberek- bárhogy is van, szép teljesítmény ilyen farakásokat alkotni.