A régi képarchívumokban kotorászva nem nehéz önfeledt hangulatú szilveszteri fotókat találni. Legyen szó háborúról vagy békeévekről, elegáns vagy szerény bulikról, érezhető a jókedv és a bizakodás.

Valószínűleg teljesen természetesen, hogy mindig tervekkel tele nézünk az új év elé. Ha az előző nem volt túl jó, hiszünk benne, hogy a következő majd kárpótol. Ha pedig jó volt, abban bízunk, hogy lehet ezt még fokozni. Én magam is sokat várok 2017-től, és mivel 2016-ban is történtek jó dolog, egy kellemes, laza estére számítok, amit baráti körben töltök. 

Kívánom, hogy mindenkinek remek szilvesztere és boldog új éve legyen! Most pedig bulira fel!

(Képek: Fortepan)

53 éves korában elhunyt George Michael, a Wham duó tagjaként és szólóban is sikeres énekes.

Meglepő, váratlan a hír, bár kétségtelen, az idén sok legenda hunyt el, azaz 2016-ban nem először okoz döbbenetet ilyen szomorú esemény. Nem vagyok Wham- vagy George Michael-rajongó, csak éppen úgy mint mindenki más, sok-sok slágerét ismerem. December 25-én hunyt el, óhatatlanul eszébe jut az embernek az ilyenkor ronggyá játszott Last Christmas...

Természetesen az élet megy tovább. Természetesen neki is megvoltak a maga emberi hibái. Természetesen tudom, popzenész volt, akadtak a zenetörténetben rajta kívül még nagy alkotók. Mégis furcsa érzés volt olvasni a hírt, és persze rögvest kerestem pár dalt, beugrott pár emlék.

Így aztán többet és okosabbat nem is tudok mondani: elment egy remek zenész. Nyugodjon békében!

A balhékba keveredett külföldi turisták sem ússzák meg az indonéziai Gili szigetek különös büntetését.

A közelmúltban került nyilvánosságra pár fotó két nyugati utazóról, akik helyiek előtt sétáltak egy táblával a nyakukban, amire bűnüket írták fel: "Tolvaj vagyok. Ne tedd azt, amit én...!!!" Az elsősorban szépségéről, vendégszeretetéről ismert Gili szigetek furcsa nyilvános megalázásának megvan a hagyománya, és a helyiek szerint az oka is.

A Gili szigetek Balitól keletre, Lombok partjai előtt vannak. A legnagyobb Gili Trawangan, de még az is jóval kisebb mint zsúfoltabb szomszédai. Éppen ezért biztonságosabbnak és békésebbnek számít. A rendőrség sincs jelen a három kis Gili szigeten, a helyi biztonsági erők tartják a rendet, a nagy szigetek rendőreit csak komolyabb ügyeknél vonják be.

Mivel nincs hatóság náluk, ezért saját szabályokat vezettek be, amit a rendőrség is elfogad. Ha valakit kisebb bűncselekményen, például lopáson kapnak, büntetése a szégyen útja, amikor körbe kell mennie a szigeten a táblával a nyakán. Azután az érintettet ki is tiltják a szigetről. Egy magyarázat szerint azt szeretnék, ha megértenék a turisták, azért, mert távoli, gazdag országokból érkeztek, nem tehetnek meg mindent következmények nélkül- állítólag a sajátos büntetésnek meg is van a visszatartó ereje. A helyiek szerint még soha nem fordult elő, hogy valakit tévesen vádoltak meg valamivel.

Azon el lehet elmélkedni, mennyire illeszkedik Indonézia jogrendjébe a szégyenséta. Ám sokak szerint a turisták jobban járnak ezzel az átmeneti megaláztatással, mint ha bíróság elé állítanák őket a szomszédos szigeteken- nem sokan vágynak a helyi börtönökbe, ahol elég kemény viszonyok uralkodnak. 

Természetesen bizonyos jogvédők egyből felemelik ilyenkor a szavukat, tisztességes, jogszerű eljárást követelnek. A helyiek viszont nem nagyon foglalkoznak ezekkel a vélekedésekkel: ez a szokás, igazodjon hozzá az, aki ide látogat. És lehetőleg ne keveredjen balhéba senki például részegen, mert ez nem menti fel a következmények alól.

A képen szereplő két utazót állítólag a biztonsági kamera felvétele alapján azonosították, mert látható volt, ahogy ellopnak egy biciklit. Persze ragaszkodhattak volna ahhoz is, hogy bíróság ítéljen felettük- a korrupt és átláthatatlan indonéz eljárásokat ismerve viszont vélhetően a kisebb rosszat választották ezzel a büntetéssel. A Gili szigetek sokak számára olyanok, mint a földi paradicsom, de csak akkor marad ilyen, ha helyiek és látogatók egyaránt tiszteletben tartják szabályait. Sokan írogatnak mindenféle fantasztikusan romantikus bejegyzéseket az ilyen egzotikus helyekről, ám lássuk be, sokan arról elfeledkeznek, ami nekünk "csak" egy nyaralóhely, az másoknak az otthona, ahol rendet, békét szeretne, bármennyire szívesen látják az idegeneket.

Nem tudom, kell-e valami kommentárt fűznöm ehhez a csodálatos produkcióhoz a nyolcvanas évek elejéről.

Végülis úgy döntöttem, inkább nem mondok semmit, nem zavarom meg senki műélvezetét...

Korunk meghatározó rendezője, Steven Spielberg 1946. december 18-án született. Afféle csodagyerekként robbant be Hollywoodba, ezért kicsit fura is számomra, hogy már ennyi idős.

Azt hiszem, amatőr filmkedvelőként Spielberg alkotásairól meglehetősen sokszor ejtettünk szót barátaimmal. Szokott az ember eszmét cserélni jobb vagy rosszabb filmekről, és az ő esetében én például úgy vagyok vele, pont nem azok a leghatásosabb, számomra igazán emlékezetes filmjei, amikért a díjait kapta. 

A Cápa (Jaws) elementáris erejű horror volt, és műfajában szokatlan módon, ma is erős film, noha kortársai többségén már nem ijedezni, hanem nevetni szoktak. A szórakoztató filmek közül ott volt a legendás E.T., no meg az Indiana Jones-sorozat, annak is leginkább az első része, Az elveszett frigyláda fosztogatói. Nagyon szerettem a Harmadik típusú találkozásokat, és jók az olyan filmjei is, mint a Kapj el, ha tudsz. Spielberg kifejezetten jó iparos a filmművészetnek.

A nagyon mélynek szánt filmjeitől viszont nem estem hasra. Igen, tudom, sok fontos üzenetet hordozó alkotással jelentkezett elsősorban karrierje második felében, ott volt a Lincoln, az Amistad, a Münhcen, no meg a díjakkal kitömött Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése. Ezeknél mindig azt éreztem, valamit marhára el akar mondani, de azok a dolgok, amik remekül működnek Indiana Jones meg a barátságos, magára maradt földönkívüli esetében, döcögnek a háborús filmekben. Nem ő az egyetlen persze, akinek voltak melléfogásai: országos cimborája, George Lucas is erősen megtépázta saját hírnevét a Csillagok háborújának előzménytrilógiájával. Amit viszont jól hoztak össze, azt nem lehet tőlük elvitatni- más embernek egy karrier alatt egy olyan siker se jön össze, mint amiből nekik több is akadt, Spielbergnek különösen.

Visszatérve a filmjeihez, a Ryan közlegény például látványos csatajeleneteivel együtt sem a szívem csücske, sőt. Nem vagyok oda azért, ahogy jól megkonstruált ideológiát tuszkoltak bele- a háborús filmek között semmiképpen nem kiemelkedő alkotás a számomra. És néha azért akadnak csúnya balfogásai is, a legutóbbi Indiana Jones-film, például.

Mindenesetre elismerem Spielberg mesterségbeli tudását, csak éppen ha igazán nagy rendezőkről van szó, nálam ő mindig egy kicsit háttérbe szorul másokhoz képest. De ez csak az én véleményem, és elfogadom, ha más nem így látja- a film szubjektív műfaj. Sokat letett az asztalra, és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy fog is még minket meglepni jó kis filmekkel. Erőt és egészséget kívánok hozzá a születésnapos rendezőnek!