Azért a mai fiatalok is tudnak jó példát mutatni a nagyvilágnak.
Azt hiszem, elég tipikus lett a fiatalabb generációk szidása: felületesek, unottak, teljesíthetetlen vágyaik vannak, betegesen féltik az érzékenységüket és ehhez hasonló bélyegeket sütnek rájuk sorban. Pedig, mint ahogy mindig is a történelemben, van, amikor pont a fiatalok állnak elő jó ötletekkel.
Egy floridai főiskola diákja, Denis Estimon volt a kiötlője a "We Dine Together" azaz Együtt ebédelünk programnak. Ő és barátai azt vállalták, hogy ha azt látják, valaki egyedül majszolja az ebédjét, akkor megszólítják, leülnek mellé, mert lehet, hogy nem ő választotta a magányt, hanem valamiért nincsenek barátai.
Denis maga Haitiról származik, és pontosan tudja, milyen érzés amikor teljesen idegenként csöppen bele egy közösségbe. Gyakran hosszú idő telik el, amíg valaki új barátokra talál, befogadják. A We Dine Together pofonegyszerű kezdeményezés, mégis nagyszerű: nem csak azoknak esik jól pár baráti szó, akikre addig senki nem figyelt, de a program aktivistái is gazdagodnak, megérzik, hogy időnként nagyon kevés kell ahhoz hogy segítsenek, valakinek jobb napot csináljanak.
Szóval akár mi is tanulhatunk ezektől a srácoktól, akik mégsem annyira felületesek, mint gondolnánk: ahelyett, hogy csak online közösségekben lógnának, nagyon is valódiakat kovácsolnak. Ha van, amit egyébként akár idehaza is meg lehetne honosítani, akkor ez az- hasznos, mindenki nyer vele és semmibe sem kerül.
