Nem ironikus, hogy a nőnap után egy nappal ünnepelhet a híres-hírhedt játék?

Szerintem a Barbie babákat mindenki ismeri: az is, aki imádta gyerekként (vagy akár most is) ezeket, és az is, aki gyűlöli a babát illetve azt, amit képvisel. A lehetetlenül vékony modellalkatú babából eladtak már pár száz milliót, és ez a szám azt mutatja, a Mattel valamire nagyon ráérzett.

Ruth Handler volt a babák megámoldója, aki férjébe közösen alapította a Mattelt. Ő figyelt fel arra, hogy kislánya nem a gyerekbabákat szerette, hanem inkább felnőttes babákkal szeretett volna játszani. Barbie elődje egy német Lilli nevű baba volt, amit inkább felnőtt férfiaknak szántak mókás ajándékként, de ehhez képest inkább a gyerekek imádták. Ebből alkotta meg a Mattel a maga Barbie nevű verzióját, ami nevét Ruth Handler kislánya után kapta. A babákat 1959. március 9-én mutatták be New Yorkban a játékvásáron. 

A gyártó más téren is úttörő volt: az ötvenes évek közepén ők voltak az elsők, akik kifejezetten a gyerekeknek szóló reklámokat készíttettek. A Mickey Mouse Club tévéműsor támogatóiként nagyon széles közönséget értek el- s mondani sem kell, ha a gyerek a tévében látott valami csodás új játékot, akkor jellemzően sikeresen meggyőzte a szülőket is. (Csak egy mellékszál, kik is bukkantak fel anno a Mickey Mouse Clubban gyerekszereplőként: Britney Spears, Christina Aguilera, Justin Timberlake, Ryan Gosling...)

Hamarosan férfi is kellett Barbie mellé, ő lett Ken, aki nevét a főnökasszony kisfia után kapta. S bővült a Barbie-világ különféle sportos, dolgozó Barbie-babákkal, kiegészítőkkel, házakkal. Mondani sem kell, ami népszerű, arról vitáznak is. Vannak, akik szerint Barbie a kislányok számára pozitív példát mutat, hiszen van pilóta, orvos, tudós vagy sportcsillag Barbie, azaz azt sugallja, ők is bármilyen célt kitűzhetnek maguk elé.

Mások szerint a mindig újabb és újabb, megvásárolható cuccokkal anyagiasság teszi a kicsiket a Barbie világ. És persze teljesen hamis világképet mutat a lehetetlenül vékony alkattal, a rózsaszín házzal, a mindig csodás szőke hajú, Ken oldalán sportkocsival furikázó csajjal.

A válasz -szerintem- valahol ott rejlik, hogy a baba, legyen akármilyen, csak egy baba. Aki magára hagyja a gyerekeket a drága játékaival, örül neki hogy pénzen megvásárolható dolgokkal tesz a kedvükre, ahelyett, hogy maga foglalkozzon velük, az a világ legjobb játékaival sem jut messzire. Barbie ide vagy oda, el lehet mesélni minden kicsinek, mi a jó, mi a rossz, hogy működik a világ- s akkor nem egy karcsú játékbaba befolyásolja a felfogásukat, hanem a szülők.