Mostanában óriási divat mindenről toplistákat összeállítani. A legjobb budapesti kézműves kólák lelőhelyei, az 1820-as évek 10 legszebb operaénekesnője, Atlantisz legszebb középületei- a téma bármi lehet, a lényeg a listázás.

Az a jó ezekben, hogy mindig lehet róluk vitázni. Alap, hogy a lista készítője teljesen hülye, ezt minden hozzászólásban gyorsan le kell szögezni az elején. A kedvenc hozzászólóim toplistájára a nem egyszerűen csak megalázóan gunyoros, de fölényes magabiztosságú tudással is rendelkező emberek kerülhetnek fel. Nagyon kevés a csúcsra jutáshoz egy bunkó beszólás, ennél ma már jóval több kell.

A toplistakészítőket is lehet ám rangsorolni, mert vannak tényleg alapos, odafigyelő, a hozzászólásokra is jól reagáló emberek. Némely listában láthatóan sok munka van, mert aki felületes, nagyot ég, amikor például Paul McCartney legjobb zenekarai közül kihagyja a Beatlest. Ennek a mókának akkor van értelme, ha igazán szenvedélyesen csinálja a szerző, aki nem keres vele egy fillért se, egyszerűen csak szeretné a világ elé tárni kedvenceit. Pár blogon, cikkben inkább a divathullám meglovaglásának tűnik a listázás: eleve rövidek, az információk felületesek, még vitatni se érdemes a listát, inkább simán csak beszólni volna kedvem.

Tipikus balek hiba a túl rövid lista, ami biztosan alkalmatlan arra, hogy egy kis áttekintést adjon. Mert ha van értelme a toplistáknak, az az összefoglalás lenne. De ha valaki letudja minden idők legjobb rockdalait három nóta említésével, akkor vagy magát csapja be vagy mindenki mást... 

A jó toplista-készítő tisztában van vele, hogy a munkája alapvetően hülyeség. Egyrészt nincs értelme számokban nem mérhető dolgokat rangsorolni. Ugyan ki mondja meg, két hasonlóan legendás rockzenekarból melyik a "jobb"? Pont az a mázli, hogy van ami így jó, van ami úgy jó, mindet meg lehet hallgatni, mindegyik adhat nekünk valami nagy élményt. Másrészt pedig minden lista szavatossága az összeállítás pillanatáig tart, már maga a lista készítője is változtathat a véleményén másnapra, a többieknek meg aztán eleve biztos lesz mit vitatni rajta.

Akadnak aztán olyanok, akiknek a listája azért értelmetlen, mert direkt csak balhét akarnak provokálni. Mivel az emberek szeretik a gyorsan átfutható, és jó beszédtémát jelentő listákat, nyilván sok lesz az olvasó, és a provokáció nagy forgalmat generál. De ettől még kilóg a lóláb...

Szóval ezek után jöjjenek az én kedvenc toplistáim! Az olyanokat mindig szívesen böngészem, ami valami szívemhez közel álló dologról szólnak, és intelligensen dolgozzák fel azokat: a legjobb Fellini-filmek, mondjuk. Aztán nagyon jók azok, amelyek egy nem igazán ismert téma legjobbjait rangsorolják, és valóban figyelemfelhívó módon képesek bemutatni olyasmit, aminek az olvasás után egyből utána akarok nézni. Nagy élmény felfedezni így egy érdekességet magam számára! A harmadik kedvenc toplista-féleség pedig mi más lehetne, mint egy sok képpel gazdagított összeállítás mondjuk egy korszak legcsinosabb színésznőiről, egy sportág legszebb versenyzőiről...