AC/DC bendzsóval

A finn Steve'n'Seagulls nevű banda fergetes Thunderstruck-feldolgozása azért ott van a szeren...

A bolondos feldolgozásoknak nem feltétlenül vagyok híve, de ennek van egy hangulata, lendülete, ami miatt mégis bejön...

0 Tovább

Elhunyt Robin Williams

Az első hírek szerint önkezével vetett végett életének 63 éves korában a színészlegenda, Robin Williams. Az ilyen hírek kicsit sokkolnak mindenkit, akár szerette, akár utálta a filmjeit. Nyilván az elkövetkezendő néhány napban sok cikk jelenik meg a munkásságáról, és tele lesz a Facebook is RIP Robin megosztásokkal, szóval mindenki hallani fog erről a tragikus hírről.

Mivel azt úgyis megírják, miben és kivel dolgozott, milyen díjakat kapott, ezt a témát meghagyom másoknak. Inkább csak azon merengenék el, nekem milyen emlékeim maradtak meg Robin Williamsről.

Nanu Nanu! Valószínűleg ez ugrik be többségünknek elsőre. Mork, a Földre pottyant űrlény vicces kalandjai sokakat szórakoztatottak, de valljuk be, láttunk még jópofa amerikai vígjátéksorozatokat ezen kívül, tehát nem feltétlenül következett ebből egy nagy kitörés egy sikeres filmes karrier irányába.

Ám Robin Williamsnek sikerült, és ha már szó kerül érdemeiről, azt azért el kell ismerni, a Mork-figura sablonjain messze túlmutató alakításokat is köszönhetünk neki. A Jó reggelt, Vietnam! talán a legismertebb filmje, ahol ő jó volt, a filmmel magával kapcsolatban vegyesek az érzéseim. De ha valaki a hátán tudta vinni ezt az egészet, akkor az ő volt, nehéz lenne más főszereplésével elképzelni.

A Holt költők társasága viszont számomra pont az a film, amit más, karateres színésszel is el tudtam volna képzelni. Tulajdonképpen dicséretes, ahogy némileg a háttérbe szorul, nem nyomja agyon a filmet a jelenlétével- mert azért kétségtelen, ha teret adtak neki, onnantól kezdve az elejétől a végéig róla szóltak az alkotások. És ebből a szempontból számomra sokszor izgalmasabbak voltak azok a filmek, ahol fontos, szép szerepet kapott, mégsem csak rá emlékszem az egészből. A Holt költők tipikus példa erre; persze ez tipikusan az a film, amiért egy bizonyos életkorban, élethelyzetben lehet rajongani. Annak idején köztünk az a mondás járja, ha egy csajt megkérdünk, mi a kedvenc filmje, és a Holt költők társaságát mondja, akkor tutira lövése sincs az igazi klasszikusokról, de azért lelkes, rendes ember lehet...

Persze azért én is fel tudom idézni annak a filmnek a kulcsjeleneteit- úgy fest, én se értek a filmekhez, mert azért még mindig kedvelem, ha nem is a legnagyobb kedvencem. Jó emlékeim vannak még az Ébredésekről, ahol szintén nem ő volt a kulcsfigura, hanem inkább Robert de Niro. Jó kis csapat!

Azt hiszem, Robin Williamsről mindenkinek van valamilyen emléke, mindenki fel tud idézni egy számára kedves filmet, hiszen ott volt még a Jumanji, a Csodás álmok jönnek, a Good Will Hunting... Nekem mégis valami egészen más jutott most az eszembe, egy természetfilm, ahol a színész mellett a főszerepet a delfinek kapták. Vajon ott mennyi a szerep, mennyi a valóságos elragadtatás a tengeri emlősökkel való úszás után? Ki tudja? Persze igazán nem is számít. Csak a jelenlét, ami ugyanúgy hatással van a nézőre, mint bármelyik más alkalommal, amikor feltűnt a vásznon...

0 Tovább

Egy bájos ötvenes

Mary-Louise Parker tegnap ünnepelhette a félszázadik születésnapját. Mit mondjak? Szerencsés gének, plasztikai műtét vagy bármi ok áll a háttérben, azért még mindig sokat megőrzött fiatalkori bájából. Így aztán könnyű rácsodálkozni, hogy immár ő is betöltötte az ötvenet.

Persze tegyük hozzá, nem róla szól ez a történet, hanem rólunk, akik elgondolkodhatunk rajta, fiatalkori kedvenceikkel együtt mi magunk is korosabbak lettünk...

0 Tovább

Milliós szelfi

Kinek mennyit ér egy nem túl jól sikerült szelfi egy átlagos lányról, akinek Hello Kitty bugyi van a fején?

Megmondom őszintén, én egy lukas garast se adnék érte, de egy aukción 3,250 angol fontot adtak érte, ami bőven több, mint egy millió forint. (Nem vicc, itt meg lehet nézni.)

Bár lehet vitatkozni művészetről, erről a képről én nem vagyok hajlandó. Nincs miről: egy nagy kerek nulla ez a szelfi. Értéktelen vacak, és kész. Tőlem minden szakértő fejtegethet amit akar, látom amit látok, és kész. Egy barátom kommentje nagyjából összefoglalja a lényeget: "a világ tényleg megérett a pusztulásra".

Nem is nagyon ér meg elemzést ez a fotócska. Van, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy az értéktelen műveiből is jól megélhet, hát istenem, akadnak még a világon emberek, akik kissé érdemtelenül keresnek komoly pénzeket.

Engem inkább a vevői oldal érdekel. Milyen ízlésvilágú emberek licitálhatjuk fölül egymást ezért a képért? Töltsék le az internetről és nyomtassák ki, pont ugyanannyira lesz izgalmas a fotó, mint közvetlenül a "művésztől" megvásárolva. Persze nyilván ők ilyet soha nem tennének, ó, nem, hiszen ők értenek hozzá. Azért elképzelem, amint 30-40 év múlva az örökösök a műgyűjtők hagyatékában megtalálják a képet, mi történik: megy a szemétdombra, biztos a nagypapa valami régi csajának képe, kit érdekel? Mert azt arra nem tennék nagy összeget, hogy fantasztikusan megnőne az alkotás értéke addigra.

Az meg végképp érdekes, hogy milyen furcsa a világ, tényleg van egyfajta körforgás. A különféle mágiákban meg spirituális katyvaszokban hívő embereket nyilván könnyű lenézi hiszékenységük, naivitásuk miatt. És mit mondjunk a műértékről, akik hozzájuk hasonlóan benyalnak olyan marhaságokat, mint ez az ócska szelfi, vagy az aukción szintén szép összegért eladott, mobiltelefon-kijelzőn végrehajtott ujjmozgásokat megörökítő "alkotás". (Íme, 4,500 font volt az ára, a hülyének is megéri. Vagyis csak nekik éri meg.)

Emberek vagyuk mi mind, a skála alsó és felső végén is. És ahogy szokásos, a skála összeér. De azért felmerül bennem a kérdés, mi lenne, ha az orvosok, tűzoltók, állattenyésztők és tanárok egy-egy ilyen aukció láttán gatyával a fejükön készítenének szelfit, és azt árulgatnák, hátha akad még egy hülye vevő. Egy képpel megkereshetnék azt a pénzt, amiért egyébként hat vagy több hónapnyi kemény munkával kell megdolgozni. Ám szerencsére ők nem így tesznek, mert aztán hamar kiderülne, a valóságban mi ér többet: ez a fajta művészet, vagy az ő hétköznapi munkájuk...

2 Tovább

Ma 49 éves J.K. Rowling

Harry Potter megteremtője 1965. július 31-én született az angliai Yate-ben. Túlzás lenne azt mondani, hogy Rowling életének első szakasza igazi sikertörténet lett volna, de a dolgok igen nagy fordulatot tudnak venni az ember életében.

Állítólag a varázslótanoncról szóló történet ötlete egy hosszú vonatút során fogalmazódott meg benne még 1990-ben, végül 1995-ben fejezte be az első kötet kéziratát az akkor magánéleti problémákkal és anyagi gondokkal küzdő szerző. Az igen gyakran kávéházakban dolgozó, sekélyekből élő Rowling könyvét viszont egy éven át egyetlen kiadó sem akarta megjelentetni, mert nem láttak benne fantáziát. Állítólag a Bloomsbury pozitív döntésében az játszott köze, hogy a kiadó vezetőjének kislánya is beleolvashatott a Harry Potterbe, és egyből rajongója lett a sztorinak.

A Bölcsek köve 1997 júniusában jelent meg, alig 1000 példányban, aztán ami azóta történt, már sokak által ismert. Jöttek a folytatások, egyre nagyobb pénzeket értek a kiadási jogok, a megfilmesítés joga, az egykori állástalan anyuka pár év múlva a világ leggazdagabb művészei között találta magát. Ma az első kiadás egyetlen kötetének az ára magasabb, mint amit annak idején Rowling jogdíjként kapott!

Szerencse is kell az élethez- de ilyen komoly sikerhez ez már kevés. Harry Potter történetei lenyűgözték a fiatalokat, és igen nagy szó manapság, hogy egy könyv sikeres lehet a körükben, amikor az olvasás enyhén szólva sem divatos. Ha semmi mást nem csinálna további életében Rowling, akkor is kitörölhetetlen lenne a neve az irodalomtörténetből.

Ő azonban az utolsó Potter-könyv után is folytatta az írást, természetesen, és elkalandozott felnőttesebb témák irányába. Jött az Átmeneti üresedés, majd a Robert Gailbraith álnév alatt kiadott The Cuckoo's Calling, amiről gyorsan kiszivárgott, ki is a valódi szerzője. A krimi kezdeti szerény eladásai természetesen ezek után az egekbe szöktek- ha az írónő arra vágyott, a Potter-könyvekhez egyáltalán nem köthető művel arasson zajos sikert, akkor ez nem igazán teljesült, mert nyilván a lelepleződés után már senki nem úgy tekintett a Cuckoo's Callingra, mint előtte. 

Persze ez legyen a legnagyobb baja! A semmiből lett korunk egyik legismertebb szerzője, dúsgazdag, ráér saját kedvére további könyveket írni, amelyek lehetnek jók vagy sikeresek is- többé nincs rajta semmiféle nyomás. És mindezt úgy, hogy elsősorban magának köszönheti a sikert, hiszen amikor mélyponton volt, az írással próbált talpon maradni, és ez a kitartás hozta meg gyümölcsét. Mondhatni, ő is akkora legendává vált, mint legismertebb hőse, és ez azért igazán nagy szó.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés