Szépségek és ideálok

A napokban sok helyről köszön vissza az az ötletes videó, ami "bemutatja" a különböző történelmi korszakok nőideáljait, mondhatni kaphatunk egy metszetet arról, mit tartottak szépnek a különböző kultúrákban.

Oké, induljunk onnan, hogy ez természetesen egy szép nagy blöff. Ez azt mutatja be, hogy a videó készítője szerint milyen szépségideál lehetett a legjellemzőbb adott helyen, adott korszakban, a valósághoz semmi köze. Két okból se. Egyrészt akkor is voltak mindenféle nők, alacsonyak és magasak, vékonyak és nőies formájúak, és volt aki így számított szépnek, más pedig úgy. Ráadásul nincs egy egységes "közízlés", csak egyéni ízlés létezik, és nyilván akkor is mindenkinek más tetszett. 

És menjünk tovább! Annyit mondani, hogy "ókori Egyiptom", kicsit keskeny. Miközben a mi korunkban normálisnak tartjuk, hogy 10-20 évente más nőtípust favorizálnak a divatmagazinok, aközben teljesen korrekt lenne az, hogy a rengeteg dinasztiát is felölelő több ezer éves birodalomat egyetlen nőtípusra szűkítjük? Letudjuk három percben az egész emberi kultúrát? Ugyan már. Ráadásul például az ókori Egyiptomban készült stilizált falfestmények és szobrok azért csak eléggé elnagyolt képet adhatnak az akkortájt élt nőkről...

A többi ideált is tegyük nyugodtan idézőjelbe. Például a modern korszakokból is könnyen egymás mellé tehetünk imádott színésznőket, akik teljesen más típust képviseltek. Audrey Hepburn és Sophia Loren között csak öt év van, ugyanúgy filmcsillagok voltak, de nem lenne könnyű kettejükre azt mondani, pont ugyanazt a típust képviselik. És ez nem is baj, szerencsére nincs egyenízlés.

Azt se feledjük el, sokszor az alkotónak vagy egy divatmagazin szerkesztőjének tökéletesen mindegy, a többségnek mi tetszik, a saját ízlésének megfelelően válogat. A mostanában divatos csontsovány modellek hiába vannak ott a kifutón, a hozzájuk képest termetesnek tűnő Jennifer Lopezről készült képek biztos több kattintást gyűjtenek.

Szóval ez a videó nem más, mint egy kis szórakoztató játék, amin lehet csámcsogni- de ne vegyük komolyan. A koncepció ügyes, felkelti az érdeklődést, én is belenéztem. Ám van valami, ami miatt mégiscsak érdemes pár szót szólni róla. A műfaj jellege miatt gyakorlatilag kizárólag a külsőre koncentrál, és arról nem kapunk képet, hogy sokan bizony nem csak ezért szeretnek bele egy nőbe. Ez a videó semmit nem ad abból, hogy mennyi fantasztikus dolgot köszönhetünk a hölgyeknek, aminek semmi köze nincs a mellbőséghez. Ezt időnként nem árt tudatosítani magunkban, miközben a szépségideálokat elemezgetjük...

0 Tovább

Indiana Jones helyett Magnum

Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Tom Selleck, akit itthon és külföldön egyaránt a Magnum sorozat magánnyomozójaként ismernek a legtöbben. 

A Detroitban született színész az egyetemen még a kosárcsapat tagja is volt, nem meglepő tehát az atletikussága. Pár évig a nemzetőrség kötelékében szolgált, majd próbálta megvetni a lábát a showbizniszben, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. A viszonylag ismeretlen Selleck nagy pillanata akkor jött el, amikor a Magnum, P.I. című sorozat főszerepére kiválasztották. Az 1980 és 1988 között nagy sikerrel futó Magnum még Emmy-díjat is hozott neki, de a tévés elkötelezettségnek megfizette a maga árát.

Selleck ugyanis a Magnum előtt állandóan szereplőválogatásokra járt, mint ahogy az Hollywoodban szokásos. És egy filmes főszereppel is megkínálták: George Lucas és Steven Spielberg nem jól bejáratott arcokat keresett az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói című filmbe, és Selleck lett a kiválasztott. Ő azonban akkor már a Magnum sorozatra is lekötötte magát, és nagyon hezitált, mivel jár jobban. A tévés meló hosszabb távú, biztos bevételt ígért, a mozifilm pedig nagy kiugrási lehetőséget- ha a közönség vevő lesz a régész kalandjaira. Az akkor már évek óta normális színészi munkát kereső Selleck a biztosat választotta, és maradt Magnumnál. Így Spielbergék villámgyorsan vészmegoldást kerestek, hiszen a film forgatásáig már csak pár hét volt hátra, és Harrison Fordnak adták Indiana Jones szerepét. A többi már legenda...

Az már csak az élet furcsasága, hogy egy írósztrájk miatt a Magnum forgatásának megkezdése hat hónapot csúszott, így Selleck bevállalhatta volna a filmet is, mert nem ütközött volna a két meló. Azt hiszem, ezen a dilemmán akkor és azóta is eleget töprengett már, de változtatni nem lehet a történteken. És karrierje így sem mondható sikertelennek, a Magnum után feltűnt több filmben, emlékezetes mellékszerepe volt a Jóbarátokban és így tovább. Arra pedig semmi garancia nincs, hogy az Indiana Jones vele pont olyan sikeres lett volna, mint Forddal.

Egyébként is, az ne panaszkodjon, aki nyolc éven át Hawaii-on forgathatott, miközben egy Ferrarival döngető playboy magánnyomozó szerepét alakította. Ráadásul igencsak keveseknek jól álló bajuszt és csicsás ingeket viselve lett belőle idol, igazi sztár. Sokan lennének boldogok ilyen csúcsponttal a színészi karrierjükben...

0 Tovább

Balhé határok nélkül

Nem mindegy, ki nyerte meg a nálunk Játék határok névvel újraélesztett show-t? De, elviekben teljesen érdektelen, hogy ebben a feltupírozott sorversenyben melyik nemzet képviselői a legjobbak, ám pech, hogy itt, Magyarországon nem lehet csak úgy elsiklani a furcsaságok felett.

Először is le kell szögezzem: semmilyen szinten nem akarok állást foglalni abban a kérdésben, milyen számban nyertek a mieink, kié lett a nemzetközi összetett győzelem, miért kapott a magyar műsorban a magyar csapat díjat, és miért kaptak a francia/orosz verzióban az oroszok. Simán el tudom képzelni, hogy a szerződés része volt az is, hogy egyes országokban más lehetett a pontszámítás, és így más lehetett adott tévékben a bemutatott díjkiosztó is. A mai tévés bizniszben ebben nem lenne már semmi meghökkentő.

A baj onnan kezdődik, hogy nálunk a sportnak, a versenyzésnek, a szurkolásnak komoly kultúrája van. Itt a győzelem szent, bármiről van szó: iskolai sorverseny vagy olimpiai döntő, az nem számít. Mindenki küzd a sikerért, de a tisztességes versenyben elért második vagy sokadik helynek is megvan a presztízse. Nálunk még némely vereségből is legenda lesz, gondoljunk csak az 1954-es VB-döntőre. És ha ismét felidézhetem az általános iskolát: a kutya nem akart volna olyan versenyt, ahol "mindenki győz". A becsületes vereséget elfogadtam, az olyan helyzetet viszont nem szerettem volna, hogy "na, legyen mindenki nyertes". Ez szerintem a magyar felfogás része. Vannak még ilyen versengő nemzetek, és ez nagyjából egybe is szokott esni azzal, kik szerepelnek jól az olimpiákon. Például az oroszok is ide sorolhatók.

Szóval aki leült és nézte ezt a mostani játéksorozatot (bevallom, én nem, de ennek semmi köze az ügyhöz), az valódi versenyt akart látni és szurkolni szeretett volna a magyaroknak. Ez a lényeg! Ha a szervezők a különböző országokban való jó eladhatóság kedvéért engedték a több győztes kihirdetését, akkor ez a műsor Magyarországon a jövőben életképtelen lesz. Ha nincs minek szurkolni, mert az eredményt a vágószobában döntik el, nem a pályán, akkor nincs miért nézni. Nézem a videókat, az egyiken örömködő magyarok, a másikon a díjat kapó oroszokat ünneplik a magyar kommentátorok is, kijelentve, bár a mieink mindent megtettek, ez most nem volt elég- majd jövőre. Hm? Kicsit zavaros, lássuk be.

Az, hogy mi történt az előző évadban, most már teljesen érdektelen. Nem olimpia ez; és még az is csak sport. Akinek mindennapi gondjai vannak, teljesen mindegy, hány aranyat nyernek a magyar sportolók akármilyen versenyeken. A jövő a kérdés! Ha bebizonyosodik, ez egy minden valós versenyt és általánosan elfogadott szabályzatot nélkülöző showműsor, akkor a következő idénye úgy bukott meg, hogy még be sem mutatták. Biztos vannak országok, ahol ez nem lenne téma. Nálunk az. Elég megnézni, hogy mennyi magyar újság ugrott rá a témára, és mennyi hozzászólást generált ez a botrány. Pedig csak egy feltupírozott sorverseny- hát, nekünk ennyit számít egy ilyen játékban a verseny hitelessége maga.

Ha valaki, valahol ezt nem vette figyelembe a közmédiánál, akkor azt kell mondjam, szép nagy baklövést követett el. A tiszta negyedik helyet elfogadná a néző- a kreált győzelmet nem. Lehet nekem magyarázni, hogy a falmászás mibe számított bele és mibe nem: egy versenynek egy győztese van és kész. Minden más csak maszatolás. Hogy itt trükköztek, vagy az oroszoknál, vagy bárhol máshol, az nekem teljesen mindegy. Abszolút nincs szándékomban állást foglalni ez ügyben, nem vádolok senkit, egy szóval sem mondom, hogy a magyar tévések hazudnak. De az se tetszik jobban, ha a formátumba belefér, hogy Moszkvában orosz sikernek örüljenek, pedig valójában a magyaroké volt a győzelem.

Ha valamit versenynek nevezünk, ne legyen már többféle díjátadója- elképzeljük, amint más Bajnokok ligája győztest hirdetnek ki Barcelonában mint Madridban? És lehetne örülni egy ilyen ajándéksikernek?... Leülnél a következő meccs elé?... A kérdés költői.

4 Tovább

Egy vérbeli filmsztár

Ma lenne 90 éves Paul Newman. 

A részben magyar származású színész 1925. január 26-án született Cleveland egyik külvárosában. Már gyerekkorában a világot jelentő deszkákra lépett, aztán ahogy korosztolyában sok más fiatal, ő is a harctéren találta magát a második világháborúban. Pilótának jelentkezett, de színvaksága miatt arra alkalmatlannak bizonyult, így fedélzeti rádiós és lövész lett belőle, több éles bevetésen is részt vett a haditengerészet repülőgéphordozóiról felszállt gépeken. A csendes-óceáni hadszíntéren harcolt Japán elestéig. A háború után folytathatta tanulmányait, színházművészet és közgazdaságtan területeken szerzett diplomát, majd New Yorkban Lee Strasberg híres stúdiójában tanult tovább.

Az ötvenes évek elején jöttek a szerepek: Broadway, televíziós műsorok, majd apróbb alakítások hollywoodi filmekben. 1958-ra már sztárstátuszba emelkedett, ebben az évben Liz Taylor partnere volt a Macska a forró háztetőn című filmben. Utána már sorban jöttek a sikeres produkciók, amik közül érdemes kiemelni a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című westernt 1969-ből, ahol a kor másik világsztárja, Robert Redford kapta a másik főszerepet. A népszerű páros ezek után még együtt szerepelt például A nagy balhéban is.

Paul Newmant összesen tíz alkalommal jelölték Oscar-díjra, ebből egyet nyert el 1986-ban A pénz színe című filmért. Emellett számos díjjal jutalmazták még filmes és színpadi szerepeiért.

A filmezésen kívül Newman lelkes rajongója volt az autóversenyzésnek. Maga is volán mögé ült, szép eredményei is voltak például a 24 órás versenyen Le Mansban. Később saját versenyistállót alapított, aminek autói sok dicsőséget szereztek.

Érdemes megemlíteni jótékony célú munkáját is. A nyolcvanas évek elején saját élelmiszermárkát alapított, és a Newman's Own brand adózás utáni nyereségét mind adományozásra fordítják. Ez a cég fennállása óta nagyjából 400 millió dollárral segítette a rászorulókat!

A színészlegenda 2008-ban, 83 esztendős korában hunyt el családja körében, otthonában. Hat gyermeke és nyolc unokája mellett az egész filmvilág gyászolta Paul Newmant, aki nem csak a vásznon volt sikeres, hanem az élet más területein is. Hollywoodi színészhez képest meglepő módon nem botrányairól beszéltek, második felesége, Joanne Woodward mellett is öt évtizeden át, haláláig kitartott. És öröksége is tovább él, mind a régi, klasszikus filmeket tekintve, mind a folyamatosan jótékony célú bevételt termelő cég révén.

0 Tovább

A régészet reneszánsza

Ritka sikeres ismeretterjesztő sorozat volt a Time Team: 20 évadot élt meg 1994 és 2013 között a brit Channel 4 csatornán. 

Ha a modern televíziózásról beszélünk, 4-5 évad már sikernek mondható. Az viszont fantasztikus eredmény, ha egy ilyen jellegű műsor két évtizeden át annyira nézett, hogy képernyőn maradhat, különkiadások készülnek hozzá, a benne szereplők pedig szinte sztárok lesznek.

Ez utóbbi főleg azért különös, mert a Time Team régészei sokmindennek mondhatók, csak sztáralkatnak nem. A bozontos hippinek tűnő Mick Aston vagy Phil Harding, a visszafogott Carenza Lewis és Helen Geake, a műszereivel babráló John Gater, a fiatalos lendületet képviselő Matt Williams mind kiváló szakemberek voltak a saját területükön a valóságban is, mint ahogy a műsorban feltűnő többi régész, történész, csontszakértő. Hozzájuk csatlakozott a magyar származású illusztrátor, Victor Ambrus, illetve a műsorvezető, a vígjátékokból ismert színész, Tony Robinson is. Őt például a Fekete viperából ismerhetjük, Baldrickot alakította éveken át. 

Az alaphelyzet az évadokon át gyakorlatilag nem változott: a csapat kivonul egy helyszínre, ahol három napot kapnak az ásatásokra. Ezalatt kell minél többet kideríteni adott hely múltjáról. Foglalkoztak őskori, ókori, középkori lelőhelyek mellett még lezuhant második világháborús gépek felkutatásával is, még víz alatt és barlangokban is kutattak, szóval igencsak széles volt a skála. A szakemberek igyekeztek korrekten elmagyarázni mindent, de természetesen csak olyan keretek között, amit egy 50 perces televíziós műsor megenged. Ám nyakamat teszem rá, ahogy én is, úgy más is rengeteget tanulhatott az epizódokból. Ráadásul nem csak a földet túrták, igyekeztek korhű jelmezekkel bemutatni a korabeli életet, Victor Ambrus pedig parádés életképeket festett a leleletek alapján.

Nyilván akadtak olyan régészek, akik szerint ez a rövid, felületes munka nem ad hiteles képet a valós ásatásokról. Ám lássuk be, egy szórakoztatónak szánt ismeretterjesztő műsor nem egyetemi kurzus. És ha a sorozat számait nézzük, akkor azt kell mondjuk, a formátum hibátlan volt, mert milliók ültek hétről hétre azért, hogy lássák Robinsonékat egy római villa vagy egy 13. századi kastély romjainál ásni. 2008-ban például még 2,5 milliós nézettsége volt a Time Team-nek! Megállta a helyét egy olyan versenyben, ahol a legalpáribb valóságshow-k magamutogató cicababái voltak a vetélytársai.

A műsor pedig azzal a jótékony hatással is járt, hogy míg korábban a régészkedést inkább gyanakvással szemlélték, felesleges időpocsékolásnak tartották sokan, az emberek szemlélete lassacskán megváltozott. Egyre többen tartották fontosnak a föld mélyén rejlő kulturális örökség megóvását, többé nem dobták ki az ásó által kifordított cserépdarabokat, sőt, maguk hívták a Time Team-et, hogy ássák fel gondosan ápolt kertjüket, mert reményeik szerint ott fontos leletek rejtőzhettek. Nem minden ásatás volt sikeres, de a műsorok még ebben az esetben is tanulságosak voltak, hiszen bemutatták ennek a munkának az árnyoldalait is. És voltak valóban jelentős eredmények, olyan ásatások, amelyek a tévések pénze nélkül nem valósulhattak volna meg, így viszont bővítették a szakemberek tudását. Végül azért a szakma is elismerte a Time Team érdemeit, hiszen Tony Robinsont több egyetem díszdoktori címmel tüntette ki.

Az utolsó évadban a csökkenő nézettség miatt próbáltak újítani, aztán végül az a döntés született, hogy a húsz dicsőséges évad után a Time Team befejeződik. Nálunk a Viasat History műsorán láthatóak a régebbi epizódok- a formátum olyan, hogy a legutolsó részek éppen úgy élvezhetőek, mint a sok évvel korábbiak. Így aztán van két évtizednyi anyag, ami rengeteg érdekességet tartogat a számunkra.

Nem tudom, működne-e nálunk egy hasonló koncepció, de talán igen, hiszen minket is érdekel a múltunk. Vajon mennyi minden rejtett kincs lehet még a föld mélyén! Mi sajnos nem voltunk olyan szerencsések, hogy a tévések egy ilyen műsorban láttak volna fantáziát, de ami késik, nem múlik, azok az értékek még most is ott vannak a mélyben. Azt pedig magyar Time Team nélkül is megtanulhatjuk az angol sorozatból, hogy ha valami érdekeset találunk, ne dobjuk ki, ne a sufniba hajítsuk, hanem mutassuk meg szakembernek- ez a mi közös örökségünk, becsüljük meg és legyünk rá büszkék.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

2018.11.23.
2018.10.13.
2018.08.31.

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés