Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kifestőkönyv felnőtteknek

Egy brit művész, Johanna Basford igazán szép grafikájú kifestőkönyveit felnőtteknek szánja, és egy hír szerint már egy millió fogyott ezekből. Az igazán hangulatos rajzok kiszínezésével mindenki olyanná alakíthatja a könyvét, amilyenné szeretné, de olvastam már olyan véleményt is, hogy valaki egyből kettőt vett, mert a másodpéldányt az eredetiben fekete-fehér vonalrajzok szépsége miatt meghagyná eredeti állapotában.

Természetesen könnyen lehet, hogy nem minden eladott könyvvel felnőttek dolgoznak, hiszen nagyobbacska gyerekek számára is kellemes élmény lehet a velük való munka. De ha a milliónak csak egy része ragadja a kifestőkönyvekből elvileg kinőtt emberek fantáziáját, az sem kis dolog- hiszen mindannyiunk gyermeki énje ott lappang még valahol belül, és jó újra rátalálni egy kis időre...

0 Tovább

Az élet kommunikáció szak nélkül

Azt olvastam, hogy a tervek szerint teljesen felszámolnák a kommunikáció szakos képzéseket a felsőoktatásban, még önköltséges képzésként sem indítanak ilyet. Érdekes húzás lenne az egyik legnépszerűbb szak földbe gyalulása, de megjósolom, nem lenne belőle tragédia.

Ennek csak egyik oka az, hogy valóban volt egy "túltermelés" ezeken a szakokon: az olcsó, nehezen mérhető eredményességű képzéseken ontották a médiaszakembereket, akik nyilván igen nehezen vagy sehogy nem kaptak állást a sajtóban vagy vállalati kommunikációs szakterületen.

Ám azt sem lehet mondani, hogy ne lenne szükség jól képzett, hozzáértő (na ezek így nem minden szakocska diákjára igazak...) kommunikátorra. Ez ma része a mindennapoknak, minden szervezetnek, nagyobb cégnek van szóvivője, életünk része a folyamatos tájékoztatás, és nem árt, ha ezt írni-olvasni nem csak alapszinten képes emberek intézik. 

Aggódni viszont teljesen felesleges: ha nem egyetemi szakként, akkor majd más jellegű képzési formában lehet ilyet tanulni. A legelső kommunikációs iskoláknak sem volt semmi köze a nagy hagyományú felsőoktatási intézményekhez, intézetek, magáncégek, szervezetek szerveztek hosszabb-rövidebb újságíró vagy kommunikációs képzést. Maximum nem egyetemi diplomát kap az ember a végén, hanem csak egy akármilyen papírt és jó esetben valós, használható tudást. És utóbbi a fontosabb!

Sokan elfelejtették, hogy a diploma nem önmagáért a papírért fontos. Kellene, hogy legyen szakmai ismeret is mögötte, legyen valaki gépészmérnök, tanító vagy újságíró. A mostani ötlet, hogy a kommunikáció szakokat szántsák be és a helyüket szórják be sóval, azt jelzi, megint az egyszerűbb megoldás érdekli a vezetőket. Ócska az egész, le vele! Na persze, ha valódi akkreditáció lenne, és átrostálnák a szakokat, csak a színvonalas képzések maradnának meg, amiket értelme lenne elvégezni, az sok munkával járna. Csak nem akarja bárki az oktatáspolitikusok idejét olyasmire fecsérelni, hogy értékelési rendszert dolgoztasson ki velük és alaposan mérjék fel a képzési kínálatot?

Micsoda rebellis ötlet! A gond csak az, hogy szükség lenne rá. Én például nem kommunikáció szakon végeztem, műszaki és gazdasági szakokon forogtam pár évet. És ott is le tudtam szűrni, a gond nem azzal van, hogy mennyire menő vagy lúzer a szak neve, ahova jár az ember, hanem hogy adott szakon mennyire sikerül értelmesen korszerű ismeretekkel felvértezni a hallgatókat. Az igazán jól képzett, naprakész tudású frissdiplomásnak mindig jobb az esélye az elhelyezkedésre egy jól működő munkaerőpiacon, mint a csak papírral rendelkező vetélytársának.

Magára valamit adó egyetem persze odafigyel arra egyébként is, hogy milyen oktatókat alkalmaz és azok mit tanítanak. Nem a számokkal kell zsonglőrködni, hanem jól kell dolgozni. Le kell számolni a mítoszokkal: a kommunikáció csak egy szak, amivel önmagában semmi baj nincs. Azzal van baj, ahogy sok helyen tanították.

No meg az jelent problémát, hogy sok diák csak "kommunikálni" tudott, de semmilyen más területen nem mélyedt el. A kommunikáció kiváló kiegészítő ismeret lehet, ha valakinek van egy gazdasági, jogi, műszaki vagy természettudományos diplomája, mert nem csak ír onnantól kezdve, hanem érti is, amit leír. Közgazdászként látom, néha olyan cikkek jelennek meg, aminek szerzője minimális ismeretekkel sem bír, de hasonlóan fogják a fejüket rengeteg alkalommal mérnökök, jogászok vagy orvosok is, amikor bődületesen nagy marhaságok jelennek meg. Jó stílusban megírt cikkek ezek, persze, csak éppen hülyeségek vannak bennük.

Ezt a most kommunikációt tanuló diákoknak is fel kellene ismernie mielőbb. Aki maga látja be egy képzés korlátait, miközben tisztában van a lehetőségekkel is, azt nem kell, hogy befolyásolja semmiféle oktatáspolitikai döntés. Igenis lehet tudatosan karriert tervezni érettségi után is! Lehet diplomát szerezni valamilyen tudományterületen, mellette lehet rövid kommunikációs képzésre beiratkozni, aztán jöhet a folyamatos munka, a kitartás, amiből lehet állás a médiában. És ott azok a nehezebben lecserélhetők, akik valóban értenek valamihez. Ők azok, akik helyükön tudják kezelni a kommunikáció szakokat is, meg azokat is, akik egyszer felduzzasztják, egyszer lecsökkentik az egyetemi hallgatók számát, mikor milyen ötlet jut az eszükbe...

0 Tovább

Chuck Norris, a legyőzhetetlen

Hiába ünnepli ma a születésnapját Olivia Wilde vagy Sharon Stone is (utóbbi 57 éves lett, hihetetlen!), a 75-öt betöltő Chuck Norrishoz képest természetesen sehol sincsenek.

A karatebajnokból lett színész úgy lett kultikus személy, hogy kevés döbbenetesen nagy filmben szerepelt. Az Ütközetben eltűnt sorozat, a Magányos farkas, vagy a Walker, a texasi kopó sorozat is arra a tényre épült, hogy Chuck bárkinek le tudja rúgni a fejét. Kétségtelen, hogy idősebb korában is hitelesen volt képes a különféle pörgőrúgásokat bemutatni a mester... 

Szóval ő legalább nem egy filmtrükkökkel menővé tett fickó, hanem valódi harcművész háttere van. A légierőben teljesített szolgálatot, amikor 1958-ban(!) Dél-Koreába helyezték át, itt ismerkedett meg a helyi harművészet egyik ágával. Leszerelése után az Egyesült Államokban karate-stúdiókat nyitott, majd sikeres versenyző lett belőle, egy időben ő volt a legeredményesebb a tengerentúlon.

A filmezéssel a hatvanas évek végétől próbálkozott, a fordulópontot az jelentette, amikor megismerkedett a legendás Bruce Lee-vel. Utóbbi híres volt arról, hogy szerette, ha filmjeiben a verekedések hitelesek, ezért szívesen szerződtetett profikat ellenfélként. Chuck Norris volt a partnere minden idők egyik leghíresebb jelenetében, amikor A sárkány útja című filmben a római Colosseumban küzdenek meg egymással. Mondhatni, Norris leghíresebb filmje egy olyan alkotás, aminek nem ő volt a főszereplője... A karrierje beindult, mondhatni nyert azzal, hogy hagyta magát legyőzni.

Később aztán saját jogon is ismer tigura lett belőle. Be kell látni, az egy kaptafára készülő akciófilmekkel nehéz Oscar-díjakat nyerni, ám azért nem piskóta, hogy az az internetes közösség is felkapta a nevét, amiben többségben vannak a két generációval fiatalabbak. Meglehet, A sárkány útját nem is látták, fogalmuk sincs, ki az a Bruce Lee, de imádják a Chuck Norris-poénokat. Ráadásul az egész világon így van ez, nálunk sem sok hiányzott ahhoz, hogy Chuck Norris-hidat avassunk...

Isten éltesse hát a legyőzhetetlen harcost! 

0 Tovább

Ornella Muti 60

A csodaszép olasz színésznő ma ünnepli a hatvanadik születésnapját- hogy rohan az idő! A régi filmekben persze még megcsodálhatjuk, milyen volt igazán fiatalon, hiszen 1970 óta tűnik fel a vásznon.

Az így berobbanó ifjú színésznők jelentős része pár éve múlva eltűnik a szinről, de Ornella Muti vonzereje még évtizedekkel később is rabul ejtő. Más, mint fiatal korában, de nem kevésbé izgalmas, sőt. Gyakorlatilag napjainkig folyamatosan foglalkoztatják a rendezők, és minden lépésére odafigyelnek.

Az idő persze nem áll meg, a hatvanat betöltve újféle szerepek következhetnek karrierjében a hamvas leányok és csábító szépasszonyok után. Ő már olyan legenda a film világában, hogy gyakorlatilag bármit elvállalhat...

1 Tovább

E.L. James 52 éve

Ma van a brit írónő születésnapja, akinek története az egyik legmeglepőbb irodalmi sikersztori. Persze vannak, akik A szürke ötven árnyalatának értékét vitatják, de szerintem ez az, ami nem feltétlenül érdekes.

Az 1963-ban Erika Mitchell néven született hölgy édesanyja Chiléből származott, míg édesapja skót. Egyetem után a tévés szakmában helyezkedett el, férjhez ment, két fia van. 2009-ig nem írt egyáltalán, ekkor is csak azért, mert a Twilight-sorozat rajongójaként elkezdett egy, az univerzumhoz lazán kapcsolódó történetet. Írói álneve Snowqueen's Icedragon volt, azaz a Hókirálynő Jégsárkánya... 

Megjegyzendő, külföldön a rajongók által gyártott ún. fan fiction divatosabb műfaj. Az emberek továbbgondolják kedvenc könyveiket, filmjeiket, és az eredeti univerzumba illeszthető novellákat, regényeket írnak. Tulajdonképpen ez egy teljesen normális dolog, sokunknak jut eszébe egy-egy kedvenc alkotásunk lehetséges mellékszála, előzménye, folytatása. Gyakran mondjuk, hogy "én jobb sztorit is ki tudnék találni", és néha ezek meg is születnek. Csak éppen az angol nyelven írogató műkedvelők sokkal-sokkal szélesebb közönséghez juthatnak el, más rajongók beleolvasnak a műveikbe, a legnépszerűbbek valódi sikert arathatnak, mert lelkesen ajánlgatják egymásnak a közösség tagjai.

A szürke ötven árnyalata is ezt az utat járta be eleinte. A fan fiction oldalak egyikén publikált történetének stílusa elütött a Twilightétól, sokak szerint túl erotikus volt, így az egészet átdolgozta, és elszakadt az eredeti elképzeléstől. Megszületett a regény, illetve annak két főszereplője, Christian és Anastasia. Aztán jött a szerző számára is teljesen váratlan, sokkoló siker. A sorozat három kötetét 70 millió(!) példányban adták el, az első részből készített film óriási siker lett a mozikban, a pénz pedig csak dől. E.L. James már 2012-ben felkerült a Time magazin listájára, ami a világ 100 legbefolyásosabb emberét összegzi. Nem rossz karrier egy unatkozó háziasszonytól...

Ehhez persze angol nyelvterületen kell alkotni. Egyébként bárki bármit gondol a regények színvonaláról, lehet próbálkozni, hátha valakinek sikerül leutánozni a nagy sikert. Ám aligha lesz könnyű dolga... Valamit mégiscsak sikerült megragadni az írónak, ami ennyire találkozott az olvasók egy részének ízlésével. Így aztán bizonyára sok feltörekvő alkotó példaképévé vált, de receptet sajnos története ismeretében sem lehet adni a világhírhez. Jót írt, jó időben, jó közönségnek. Pofonegyszerű, nem?...

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés