Kvantumok vonzásában

Ráharaptak jó sokan a kvantumozásra manapság. Mindenféle oldalakon hivatkoznak a kvantumelméletre, belekeverik a természetgyógyászatba, tán még a hobbikertjüket gondozók közösségei meg a kötők-horgolók is beleszövik az alapelveikbe.

Ha pár elméleti fizikus megkérdezné a kvantumozókat arról, tulajdonképpen miről szól az elmélet, órákig kacaghatnának a válaszokon. Azon meg főleg, amikor elmagyaráznák nekik, ők, tudósok csak az ősi kultúrák mögött kullognak, mert azok már rég tudtak a kvantumokról. Vagy valamiről, amiről a mai követők úgy gondolják, hogy tulajdonképpen a kvantumelmélet ősi formában.

Én csak egy nyavalyás mérnök vagyok, és nekem sem túl sok fogalmam van a kvantumelméletről. Bizonyos dolgokat sejtek, de azt gondolom, hogy a kvantumelmélet izgalmasságáról sokat elmond az, hogy Einstein is évekig foglalkozott a témával. Persze az okoskodók gyakran belekeverik az ő nevét is a pár bekezdéses eszmefuttatásaikba, amiben lerántják a leplet a világegyetem és minden más nagy igazságairól.

Szóval hadd áruljam el: sok hosszú és igen részletes tudományos mű szól a kvantummechanikáról. Ha ehhez képest valakinek sikerül egy rövidke weboldalon áttekinteni és közérthetően elmagyarázni, miközben megtalálja az összefüggését a feng shui-val, annak rögvest Nobel-díjat kéne kapnia. Ám valamiért az újdonságra nem nyitott fickók Stockholmban sose veszik őket számításba.

A legviccesebb az, amikor Newton és az ő elméletei gúny tárgyává lesznek ezeken az oldalakon. No persze, ő nem mérhető napjaink kvantumkozmetikusaihoz, akik aztán annyi komoly fizikai felfedezést tettek. Például a tehetetlenség terén: rájöttek, hogy a befolyásolható emberek tehetetlenek a sokszor sulykolt, roppant komolynak hangzó elméletekkel szemben, ahol olyan dolgokat kutyulnak össze, aminek az alapjaival sincsenek tisztában. Egyszerűbb elhinniük a zagyvaságokat, mint elolvasni pár egyetemi tankönyvet.

Tudom, nem én fogok meggyőzni arról senkit, hogy iratkozzon be a fizika szakra. Sőt, én sem fogom ezt tenni. De aki nagyon mély okosságokat magyaráz nekünk a kvantumelméletről, attól meg lehet kérdezni, mit gondol Schrödinger macskájáról. Ha véletlenül összekeveri Garfielddal, akkor gyanakodjunk a fizikai tudásának korlátozott voltára...

4 Tovább

YMCA

1844. június 6-án alapították a Young Men's Christian Association nevű ifjúsági szervezetet Londonban. A céljuk az volt, hogy keresztény szellemben formálják egészségesre a fiatalok testét és lelkét. Ma már 125 országban 57 millió tagja van a YMCA-nek. A sport területén például azzal vált a szervezet halhatatlanná, hogy a kosárlabdát és a röplabdát is ott dolgozó edzők találták fel, akik szerették volna kicsit vonzóbbá tenni a tornatermi edzéseket.

A YMCA nevet viszont a túlnyomó többsége a Village People nevű diszkózenekar 1978-ban kiadott felvételéről ismeri. Igazság szerint a melegek körében vált a dal roppant népszerűvé, mert akkoriban a YMCA ismert helye volt a fiatal férfiak egymásra találásának. A YMCA pert is fontolgatott nevük felhasználása miatt, ám a sláger hatására megnövekedett a belépők száma, így aztán nem terelték az ügyet jogi útra. A kislemezből több, mint 10 millió darabot adtak el, amivel minden idők legnépszerűbb dalaki közé került.

0 Tovább

Sokarcú tenger

Ha van, amit kedvelek a mobilos fotózásban, az annak az élménye, hogy mindig ott van nálam, és amint megtetszik, lövök is egy képet. Jó dolog például ugyanarról a témáról több egymást követő napon fotót készíteni, mert néha érdekes egymás mellett látni, hogyan változik egy tengeri naplemente.

Persze könnyen veszi rá az ember egy ilyen téma megörökítésére: némileg giccses, de ha ott vagy és saját szemeddel látod, megunhatatlan...

0 Tovább

Randevú a Rámával

A scifi legnagyobb alkotásainak időtlensége mindig elgondolkodtat. Arthur C. Clarke sok évtizede született regénye, a Randevú a Rámával egészen fiatal koromban került a kezemben. Az ilyen könyveket mindig egy nagybácsi vagy egy idősebb fiútestvér nyomja az ember kezébe- az én esetemben az utóbbi volt a felbújtó.

Kétségtelen, ez a fajta irodalom inkább számít férfias műfajnak, a hölgyek nem mindig lelkesednek a fantasztikus témák iránt. Pedig az, hogy eljátszunk a gondolattal, mi történne, ha az űrből érkező intelligens lényekkel találkoznánk, tulajdonképpen mindenki fantáziáját megmozgatja. Persze ezer és egyféle módon lehet az idegen, szokatlan, más fajhoz tartozó lényekhez fűződő kapcsolatról iránt- vicces, de tulajdonképpen a vámpíros romantikus történetek is valami hasonlót dolgoznak fel.

Azért Clarke természetesen más. A jó scifi igazán amiatt időtlen, hogy nem valami jövőbeli útleírást akar adni, ami aztán úgyis elavul, hiszen sejteni lehet, tudni nem, hogy mi fog történni az emberiséggel pár évtized, évszázad alatt. A sztori sokkal inkább szól arról, az ember hogy viselkedik váratlan helyzetekben. Mit tesz, amikor a sajátjánál fejlettebb vagy fejletlenebb kultúrával találkozik? Noha van ilyenre példa, amikor egy elzárt helyen élő törzsre bukkannak antropológusok, egy idegen bolygón élő faj mégiscsak más.

A Randevú a Rámávalt én azért szeretem nagyon, mert a történetből átüt a zavartság, az ember bizonytalansága, amikor nem tudja, mivel áll szemben, mi vár rá, és egyáltalán, hogy kellene viselkednie. Nem valamiféle utópisztikus egymásra találást képzelnék el ilyen helyzetben én sem, hanem inkább egyfajta bénultságot, amikor azt sem tudjuk, mivel állunk szemben.

És pont emiatt nem kopott meg a sztori. Lehetnek elképzeléseink a jövőbeli űrhajózásról, tudjuk, napjainkban mi a realitás. Nyilván most máshogy vázolnánk fel egy bolygóközi utazásra alkalmas szerkezetet, mint pár évtizede, máshogy fejlődött a számítástechnika is, mint annak idején elképzelték. És mégis, ezek a részletek teljesen súlytalanná válnak a regényben, mert messze nem ez a lényeg.

Furcsa, hogy már olyan szép hosszú múltra tekinthet vissza ez a műfaj, hogy klasszikusai vannak. Vicces, amikor elavul egy jövőben játszódó mű, és izgalmas, amikor még mindig aktuális. Azt se tudom, hány éve olvastam először el a Randevút- másodjára tegnap, és most is nagyon tetszett. Időnként kalandozok az irodalom világában, más és más műfaj érdekel jobban, talán most egy kis scifi-nosztalgia időszakát élem, mert nemrég olvastam Asimov Alapítvány-regényeit is újra. Örülök, hogy egy kicsit visszataláltam az ifjúkori györekekhez, és már azon töröm a fejem, az újabb könyvek közül mit lenne érdemes elolvasni. Nem nagyon követtem ugyanis a történéseket az ős-Galaktika korszak óta, pedig nyilván nem zárult le a scifi története a kilencvenes években. Be kell pótolni a lemaradást, mielőtt magam is elavulok...

0 Tovább

Táncteremből filmvászonra

Sok színésznő akad, aki fiatalabb korábban másféle előadóművészi karrierre vágyott, ám a sors úgy hozta, hogy fel kellett hagyniuk a táncművészettel. A balett-háttérrel rendelkezők bizonyos szempontból előnyben vannak vetélytársaikkal szemben, hiszen jellemzően karcsúak, hozzászoktak a fegyelmezett munkához, mozgásuk letisztult, elegáns, légies.

Mégis bizonyára akadnak, akik fájó szívvel gondolnak a sérülés vagy más egyéb okok miatt félbeszakadt tánctanulmányokra. Persze egy komolyabb siker a film világában nagy kárpótlás...

Neve Campbell a kanadai nemzeti balettintézetben tanult tinédszerkoráig, később váltott színészetre, de a régi szenvedélyhez ragaszkodva szerepet vállalt egy táncosokról szól filmben is: a The Company című filmnek még a producere is ő volt.

Audrey Hepburn igazi hollywoodi legenda. A bájos arcú és kecses mozgású színésznő egyike lett a filmgyár leghíresebb sztárjainak, de annak idején fiatalon ő is táncosnői álmokat dédelgetett.

A Szex és New York sztárja, Sarah Jessica Parker formás lábai is balett-termekben edződtek: a School of American Ballet tanulója volt.

Zoe Saldana a Dominikai Köztársaságban tanult táncművészetet, első filmjeiben is táncos szerepeket kapott, az ezekben nyújtott alakítások után viszont más műfajban is megcsillogtathatta képességeit.

Charlize Theron New Yorkban Joffrey Ballet School intézetben tanulhatott, ám 19 évesen egy térdsérülés után fel kellett adni a táncot. Ezzel viszont a mozirajongók nyertek, akik számtalan remek alakítását csodálhatták meg a vásznon.

A musicalekből jól ismert Cyd Charisse klasszikus balerina képzést kapott. A filmekben a legnagyobbak, mint Fred Astaire és Gene Kelly egyenrangú partnereként szerepelt, igazán elegáns megjelenésű, lenyűgöző szépségű színésznő volt.

Summer Glau a legtöbbeknek a Terminator: Sarah Connor Chronicles című sorozatból lehet ismerős. Ő egy bokasérülés után fordult a színészet felé. Mostanában a Zöld íjászban látható.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés