Kellemes meglepetés várja a klasszikus filmek rajongóit.

Több helyen hírt adtak arról, hogy a 60 éves filmarchívum január 12-ig teljes egészében megnézhetővé tett több tucat érdekes alkotást a Vimeón. (Ráadásul a filmekhez akár angol felirat is bekapcsolható, ha netán külföldi ismerősöknek mutatnánk meg pár klasszikus magyar filmet.)

A válogatás nagyon jó, még az olyan rövidfilmek is, mint a Budapestet 1916-ban bemutató darab, érdekes a rémhírterjesztésről szóló Üsd pofon! is. A Lakihegyi óriásadó azoknak lehet izgalmas, akiket a műszaki témák hoznak lázba.

Ám mivel az idő szűkös, igyekszem a nagyjátékfilmek közül ajánlani néhányat, amit érdemes mindenkinek megnézni. A szórakoztató filmek közül A tizedes meg a többiek egy kiváló, klasszikus vígjáték, ami a mai szemmel nézve is vállalható darab (ha tudni akarod, honnan származik "az oroszok már a spázjban vannak" kifejezés, ebben találod a választ), a Szaffi pedig kellemes rajzfilm.

A mai hiszterizáló, hangulatban, ahol minden menekülőt, hontalant egyből bűnözőként kezelnek, érdemes megnézni a Valahol Európábant. Az egyik legfontosabb magyar film. "Maga úgy hívná, hatóság. Én úgy hívom: ember." Aktuális volt mindig, és az is marad.

Elfogult vagyok Fábri Zoltán filmjeivel, különösen nagy kedvenc az egyik legerősebb magyar szerelmes történetként a Körhinta. Emberről és hatalomról szól a Hannibál tanár úr, vagy a roppant erős Az ötödik pecsét. Ez utóbbit tényleg különösen ajánlom mindenki figyelmébe, mert aki végignézi, biztosan nem felejti el egy darabig.

Az, hogy online, kitűnő minőségben nézhető a Sodrásban (Gaál István), a Megáll az idő (Gothár Péter), az Eldorádó (Bereményi Géza), a Feldobott kő (Sára Sándor), nagy öröm a számomra. Meg kell jegyezzem, ez az összeállítás nem nekem hiánypótló elsősorban, mert én szinte az összes filmet láttam ebből, néhányat többször is. De ki tudja, talán vannak párak, akik most akarnak ismerkedni a magyar filmtörténet fontos mérföldköveivel.

Nehéz lehet elhinni, de pártállam ide vagy oda, valahogy mégis sikerült nagy erejű alkotásokat leforgatni. Azért tanulságos megnézni néhányat a régi filmekből, mert elgondolkodhatunk, hogy is működhetett a szocialista diktatúra, ahol annak ellenére dolgozhattak komoly művészek, hogy gúzsba kötve kellett táncolniuk. Sőt, néha talán pont ez volt az inspiráló.

Hogy befért volna-e még pár film a listába? Igen, egyértelműen. A Szegénylegények, a Butaságom története, Az álmodozások kora, A tanú, és még folytathanám a sort. Mint ahogy az 1945 előtt rendkívül erős vígjátékgyártás pár darabja is figyelemre érdemes, vagy az olyan drámák, mint az Emberek a havason. 

De nem akarok beleokoskodni ebbe az egészbe, nem visz ez túl messzire. Beszéljenek helyettem a jó filmek, nézzetek meg belőlük minél többet!