Az Amazon épp arra készül, hogy ronggyá pereljen több, mint ezer bérkommentelőt, akik pénzért írogattak lelkes kritikákat az áruházban kapható termékekről. Ám gyaníthatóan ez csak a jéghegy csúcsa, és ilyenkor mindig felmerül az emberben, vajon mennyit hihetünk el az interneten olvasható dolgokból.

Azt ma már nem kell magyarázni, sokan tudatosan játszanak az emberek hiszékenységére. Az embernek sírni támad kedve, amikor a Facebookon szerencsét vagy egészséget ígérő oldalak hülye fotóit lájkolják és osztják meg rengetegen, és nem veszik észre, hogy azok az oldalak aztán a saját kis nyavalyás boltjaik termékeit hirdetik két minden jót igérő marhaság között. Vagy ha észre is veszik, nem gondolnak arra, hogy egy cipőbolt mennyire autentikus az örökös boldogság kérdésében.

De aki nem naiv teljesen, az is beleesik abba a csapdába, hogy a közösségi értékeléseknek hisz. Manapság, amikor a világon mindenfelől rendelhetünk cuccokat, vagy leszervezhetünk egy egzotikus körutat, teljesen természetes, hogy megnézzük, kitől vásárolunk vagy hol foglalunk szállást. És mi lehet hitelesebb, mint a valódi, hozzánk hasonló emberek értékelése?

Valamilyen szinten természetesen ez működik. Én magam is értékeltem már például a Tripadvisoron szállodást, és mindig igyekeztem korrekt lenni. Az ember olvasgatja a pontozást, és általában a nagyon hülye kuncsaftokat is ki lehet szúrni, akik olyasmire panaszkodnak, ami teljesen irreális elvárás.

Ám az Amazon peres ügye bizonyítja azt, amit sokan tudtak már eddig is: a pozitív értékeléseknek létezik egy feketepiaca, hétköznapi vásárlóknak tűnő személyek írogatnak nagyszerű kritikát bármiről, ha megfizetik őket. És nem lepne meg, ha negatív értékelést is íratnának páran- a konkurenciáról. Az Amazon nyilván állítja, csak az értékelések elenyésző töredéke hamis, hiszen ha mást mondanának, azzal a saját modelljük értelmét kérdőjeleznék meg.

Bevallom, nem vagyok meggyőzve arról, hogy tényleg csak a kritikák kisebb része kamu. Ám mégsem esek emiatt kétségbe, nem fogok lemondani például a saját utazásszervezésekről. Egyrészt nem csak az értékelések befolyásolják a döntést, igyekszem a képek és a leírás alapján előzetesen felmérni, hova is megyek, és nem érnek akkora meglepetések. Netes vásárláskor szeretek olyan helyről rendelni, ahol van vásárlóvédelem. És a magam részéről igyekszek hiteles értékelést adni, tehát ha már a rendszernek vannak is hibái, én próbálom javítani a statisztikát.

Amúgy is nehéz eligazodni, mert például a nagyobb lapokban is gyakran jelennek meg elég gyanús cikkek, amik sokszor inkább látszanak hirdetésnek, mint elfogulatlan kritikának. És az tuti, hogy ideig-óráig odafigyelnek mondjuk a hamburgeresre, amiről képes leírni valaki egy vezető anyagban, hogy a létező legjobb dolog ami a magyar gasztronómiával történhet- bármekkora hülyeség is ez.

Ami a legfontosabb, tudom jól, hogy tökéletes megbízhatóság nem létezik. És az a helyet, még a hibáival együtt is elmondhatjuk, ennél jobb helyzet nem is nagyon létezett. Amikor 25 évvel ezelőtt valaki a katalógusból kiválasztott egy nyaralást, semmiféle vélemény nem volt amire támaszkodhatott volna. Az iroda ajánlott egy szűk választékot, aztán igazodtunk hozzá. Most pedig én veszem a repjegyet a saját igényeim szerint, én szerzem a szállást, és ha nem tetszik, akkor fogom magam és nézek valami mást ott helyben.

A szabadságot már megnyertük, és ez önmagában is nagy dolog. Mindig voltak akik belerondítanak a dolgokba, és mindig lesznek is, ezzel sokat nem tudunk tenni. Ám ha már szóba került a hit, akkor bevallom, én nem az anonim értékelésekben hiszek igazán a neten, hanem a saját rutinomban, megérzéseimben, amikre támaszkodhatok is, hiszen számtalan lehetőségből választhatok. 

Ráadásul ez az egész tényleg tipikus "first world problem". Tényleg az fáj nekünk, hogy a mások által dicsért pizzériában nem a kedvenc sonkád került a pizzára? Vagy hogy a pár dolláros ázsiai hotelben nem adnak elég nagy törölközőt? Látni kell, ezek még bosszúságból sem túl nagyok, amikor hetente mehetünk étterembe, évente egy-két alkalommal egzotikus útra... Szóval nyugodtan túl is léphetünk ezeken a "tragédiákon", és akkor máris nem számít annyira, a 74 százalékos értékelés valójában csak 67 kellene hogy legyen...